Január végén hozta nyilvánosságra az Akadémia a 95. Oscar-gála hivatalos jelöltjeit. A papírformának számító címek és nevek közt volt egy olyan, amelyre sokan felkapták a fejüket. A legjobb női főszereplők közé Ana de Armas (Szöszi), Cate Blanchett (Tár), Michelle Williams (A Fableman-család) és Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor) mellé bekerült Andrea Riseborough is, aki a To Leslie című filmben alakít egy alkoholista, egyedülálló anyát.

A Puck című hollywoodi iparági hírlevél utánanézett ennek a váratlan fordulatnak – a To Leslie korábban minimális visszhangot kapott, és a mozikban is csak 27 ezer dollár bevételig jutott el négy hónap alatt –, és arra a konklúzióra jutott, hogy egy olyan agresszív támogatói kampánynak köszönhető Riseborough jelölése, ami akár ellentétes is lehet az Akadémia szabályzatával. Michael Morris rendező és a felesége a személyes kapcsolataikat és a hollywoodi ismeretségeiket kamatoztatva kezdtek el lobbizni, és olyan sztárokat tudtak megnyerni a filmnek, mint Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, Amy Adams, Edward Norton vagy Cate Blanchett, aki annak ellenére említette meg Riseborough alakítását egy köszönőbeszédben, hogy ő is esélyese a díjnak.

Az Akadémia vizsgálódni kezdett, de végül arra jutottak, hogy bár olyan közösségi médiás kampánytaktikákat fedeztek fel, amelyek aggodalomra adnak okot, a problémák „nem érték el azt a szintet, hogy a film jelöléseit vissza kellene vonni.”

Az Oscar-díj történelmében azonban volt arra példa, hogy valakit megfosztottak a jelöléstől. Íme a 9 ismert eset, amelyek közül kettő nagyon is hasonlít a Riseborough-incidensre.

1. A cirkusz (1928)

1929-ben, a legelső Oscar-díj-átadón Charlie Chaplint négy díjra jelölték A cirkuszért: a legjobb színész, a legjobb forgatókönyvíró, a legjobb vígjáték rendezője és a legjobb film kategóriájában. Mivel komolyan tartottak attól, hogy Chaplin mind a négy kategóriát besöpörné, az Akadémia visszavonta az egyes jelöléseit, és helyette egy különleges tiszteletdíjat adományozott neki "A cirkusz írói, színészi, rendezői és produceri munkásságáért".

Az Akadémia már is nem sorolja fel Chaplin jelöléseit a hivatalos jelöltlistáján.

2. Hondo (1953)                                

1954-ben John Wayne Hondo című westernjét jelölték a „legjobb történet” kategóriában. A filmet később kizárták, amikor kiderült, hogy a forgatókönyv a "The Gift of Cochise" című novellán alapult, és nem eredeti mű.

3. High Society (1955)

1957-ben Edward Bernds és Elwood Ullman írókat jelölték a legjobb történet kategóriában a Bing Crosby és Grace Kelly főszereplésével készült zenés vígjátékért. Csak egyetlen apró probléma volt: nem Bernds és Ullman a szerzői az 1956-os High Societynek (a magyar verzióban: Gazdagok és szerelmesek). Ők a Bowery Boys főszereplésével készített azonos című 1955-ös vígjátékot írták.

Az Akadémia egész egyszerűen összekeverte a két filmet,

és tévedésből Berndst és Ullmant jelölte, akik nagy kegyesen visszavonták nevüket a végső szavazásról.

4. Young Americans (1967)

A Young Americans című film 1969-ben elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat. Egy hónappal az Oscar-díj átvétele után azonban a díjat visszavonták, amikor kiderült, hogy a filmet 1967 októberében játszották egy moziban, így az 1968-as filmes díjátadó szezonban már nem lett volna jogosult versenybe szállni a szoborért. Az Oscart helyette a szavazáson mögötte végző Journey Into Self kapta. A Young Americans az egyetlen film az Akadémia történetében, amely Oscar-díjat kapott, majd az ünnepség után elvették tőle.

5. A Keresztapa (1972)

1973-ban Francis Ford Coppola maffiaklasszikusát, A Keresztapát kilenc Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. Marlon Brando nyert is, de nem vette át a szobrot, hanem egy Sacheen Littlefeather nevű nőt küldött maga helyett, aki bejelentette, hogy a színész "sajnálatos módon nem tudja átvenni ezt a nagylelkű díjat. Ennek oka pedig az amerikai indiánokkal való mai bánásmód a filmipar részéről".

Nino Rota zeneszerzőt is jelölték a legjobb eredeti drámai filmzene kategóriában, de az elismerést később visszavonták, amikor az Akadémia megtudta, hogy Rota az 1958-as olasz Fortunella című vígjáték zenéjének egy részét felhasználta A keresztapában is. Két évvel később Rota elégtételt kapott, megkapta ugyanis az Oscar-díjat A keresztapa második részéért.

6. Egy hely a világban (1992)

Uruguay 1993-ban az Egy hely a világban című filmet nevezte Oscarra. A film megkapta az öt jelölés egyikét a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, de később levették a végső szavazólapról, mivel argentin film volt, és Uruguay nem rendelkezett elegendő „művészi kontrollal” a gyártása felett. A rendező, Adolfo Aristarain volt az, aki megkérte a szomszédos Uruguay filmiparának illetékeseit, hogy nevezzék be a produkciót, mivel a filmet részben Uruguayban finanszírozták (és több uruguayi művész is közreműködött a filmben), illetve mert addigra Argentína már jelölte A szív sötét oldalát mint argentin indulót. Aristarain a jelölés visszavonására válaszul beperelte az Akadémiát.

A pert azzal az indoklással vesztette el, hogy az Akadémiának "teljes mértékben és korlátlanul joga van arra, hogy a díjakat arra alapozza, amire akarja". Az ítélet miatt feldühödött Aristarain úgy döntött, hogy nem engedi bemutatni a filmet az Egyesült Államokban. Végül meggondolta magát, és a film 1995 elején mégis kapott egy kisebb bemutatót (ahol 100 986 dollár bevételt ért el). Ami az Akadémiát illeti, hogy elkerüljék a hasonló problémákat, átírták a hivatalos szabályokat, hogy egyértelműbbek legyenek a nevezési felvételek.

7. Tuba Atlantic (2010)

A Tuba Atlantic egy 25 perces norvég rövidfilm egy 70 éves férfiról, akinek már csak hat napja van hátra, és ezt az időt azzal tölti, hogy kibéküljön elhidegült családjával. A filmet 2012-ben jelölték a legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriában, de a jelölést később visszavonták, miután kiderült, hogy a filmet a norvég televízióban vetítették a mozibemutató előtt, ami ellentétes az Akadémia szabályaival.

8. Alone Yet Not Alone (2013)

2014-ben az Alone Yet Not Alone című keresztény film címadó dalát jelölték a legjobb eredeti dal kategóriában, majd két héttel később kizárták. Az Akadémia illetékesei felfedezték, hogy Bruce Broughton, a dal zeneszerzője és az Akadémia zenei tagozatának végrehajtó bizottsági tagja "e-mailt küldött a tagozat 239 tagja közül néhánynak, hogy a szavazási időszak alatt felhívja a figyelmüket a jelölésére", ami ellentétes az Akadémia szabályaival.

"Bármilyen jó szándékú is a kommunikáció" - mondta Cheryl Boone Isaacs, az Akadémia elnöke - "ha valaki korábbi kormányzói és jelenlegi végrehajtó bizottsági tagként arra használja a pozícióját, hogy személyesen népszerűsítse a saját Oscar-beadványát, az tisztességtelen előny látszatát kelti".

Broughton ezzel nem értett egyet, a The Hollywood Reporternek legalábbis azt nyilatkozta, hogy ő csak „a legegyszerűbb, alulról szerveződő kampányok” módszerét követte, ami visszaütött rá, amikor a dal egyre népszerűbb lett.

Olyan versenytársakkal szemben kaptam ki, akik mögött hónapokig tartó promóció és reklámkampány állt. Én egyszerűen csak arra kértem az embereket, hogy hallgassák meg a dalt és fontolják meg a jelölését."

9. 13 óra: Bengázi titkos katonái

2017-ben a John Krasinski főszereplésével és Michael Bay rendezésében készült akciódráma Oscar-jelölést kapott a legjobb hangkeverésért, a hangstáb négy tagját (Gary Summers, Jeffrey J. Haboush, Mac Ruth és Greg P. Russell) külön is megnevezve. Ám február 25-én - mindössze egy nappal a ceremónia előtt - az Akadémia bejelentette, hogy "telefonos lobbizás" miatt visszavonják Russell jelölését.

Ahogy az Akadémia közleménye megfogalmazta, „a döntést az váltotta ki, hogy kiderült, Russell a jelölési fázisban felhívta a Sound Branch tagjait, hogy tájékoztassa őket a filmben végzett munkájáról, ezzel közvetlenül megsértette a telefonos lobbizást tiltó kampányszabályzatot.” A másik három hangmester ettől még részt vehetett a gálán jelöltként, de a vonatkozó díjat végül Mel Gibson A fegyvertelen katona című filmje kapta meg.

via: Mental Floss