9 alulértékelt thriller a 90-es évekből

Elsikkadtak a sok klasszikus közt, pedig többet érdemelnének.

A 90-es évek a thriller műfajának aranykora volt, olyan filmek születtek ekkor, mint a Hetedik, az Elemi ösztön, a Közönséges bűnözők, A tehetséges Mr. Ripley, a Vad vágyak vagy a Szigorúan bizalmas. A kínálat olyan bőséges volt, hogy sok olyan film is radar alatt maradt, amely több figyelmet érdemelt volna. Nézzünk néhány alulértékelt címet!


Kék acél (1990)

Kathryn Bigelow-nak jó pár kultklasszikust köszönhetünk az Alkonytájttól a Holtponton át a Strange Daysig, A bombák földjénnel pedig az Oscarig is eljutott, de említést érdemel a megszállottságról szóló Kék acél is.

A film főhőse egy zöldfülű rendőrnő (Jamie Lee Curtis), aki rögtön első szolgálati napján kutyaszorítóba kerül, mivel lelövi egy rablógyilkosság potenciális elkövetőjét, annak fegyvere azonban eltűnik, így nem igazolja semmi a meséjét. Közben pedig a pisztolyt a helyszínről eltulajdonító férfi beteges játékba kezd a nővel. A Kék acél primer szinten, thrillerként is rendkívül izgalmas, emellett pedig nagyon sokat mond a nemiség, a hatalom és a társadalmi nemek témakörében is.


A pokol konyhája (1990)

A pokol konyhája a '90-es évek egyik legalulértékelt filmje, és nem csak a thriller műfaján belül. A főszerepekben olyan, mára legendásnak számító színészeket láthatunk, mint Sean Penn és Gary Oldman - az előbbi egy beépített zsarut, az utóbbi pedig a gyerekkori barátját és a banda prominens tagját alakítja. Oldman lopja el a show-t, de ott van még Ed Harris, Robin Wright, John C. Reilly és John Turturro is.

A sztori szerint Terry Noonan, aki New York egyik legveszélyesebb negyedében, a maffia által uralt Pokol konyhájában nőtt fel, évekkel ezelőtt olajra lépett, s a mai napig senki nem hallott róla. Most mégis visszatér a régi balhék színhelyére, s rögtön bekapcsolódik a környék vezető bandájának életébe. A helyi nagykutyák: a két Flannery fivér, gyerekkori barátai is örömmel fogadják vissza soraikba – nem sejtve, hogy Terry immár a rendőrség beépített ügynöke, aki éppen rájuk utazik.

 

Az alvilág mélyén (1992)

 

Laurence Fishburne-nek voltak már kisebb, de emlékezetes szerepei az Apokalipszis mostban, a Gengszterek klubjában, a Vörös zsaruban és a Rémálom az Elm utcában 3. részében, de a Az alvilág mélyén volt az első alkalom, amikor fő szerepet kapott, ráadásul Jeff Goldblum oldalán.

Ő alakítja Russell Stevenst, a zsarut, aki azt a megbízást kapja, hogy utcai kábítószerkereskedőnek álcázva épüljön be az alvilágba. Russell képességeinek, és a rendőrségtől kapott pénznek köszönhetően gyors karriert csinál. Hamarosan a piac egyik meghatározó figurája, egy laza erkölcsű ügyvéd (Jeff Goldblum) felajánlja neki, társuljon be legújabb vállalkozásába. Segítségével Russell eljut azokhoz a fejesekhez, akikre a rendőrség hajt.


Amikor egy bérgyilkos is több a soknál (1993)

Hiába szerepelt benne Nicolas Cage és Dennis Hopper, John Dahl filmjére egyik stúdió sem tartott igényt, így eladták az HBO-nak. De akik megnézték, azok (többnyire) imádták. Nem olyan könnyen befogadható, mint egy blockbuster, de jól megírt krimi, és ez az a fajta projekt, amely tökéletesen illik Cage tehetségéhez.

Cage alakítja Michael Williamst, egy munkanélküli volt tengerészgyalogost, akit egy bártulajdonos (a legendás karakterszínész J.T. Walsh) bérel fel, hogy megölje a feleségét. Mint kiderül, tévedés történt, és mielőtt Williams leléphetne a pénz felével (és a férfi feleségével), az igazi bérgyilkos is megérkezik a városba.


Tökéletes másolat (1995)

Jon Amiel filmje a sorozatgyilkos thriller műfajában indult, így háttérbe is szorult a korszak olyan klasszikusai mellett, mint A bárányok hallgatnak vagy a Hetedik. Bár valóban nem említhetők egy lapon, a Tökéletes másolatot izgalmassá teszi a sajátos atmoszférája és stílusa, és az, ahogyan a jól megírt karaktereket helyezi előtérbe az elcsépelt thrillerklisék helyett.

A sztori szerint Helen, a kriminál-pszichológusnő börtönbe juttat egy sorozatgyilkost tanúvallomásával, de mialatt a férfi a börtön vendégszeretetét élvezi, újabb gyilkosságok történnek. A rendőrség nem lát összefüggést az esetek között, Helen azonban rájön, hogy a gyilkos "másolatokat" készít, ami annyit jelent, hogy pontosan leutánoz régi, híres gyilkosságokat.

A szokás szerint remek Sigourney Weaver mellett Holly Hunter tűnik fel, mint egyszerre huncut és cinikus nyomozó, a forrófejű partnert pedig Dermot Mulroney alakítja. A hármas jól működik, a Tökéletes másolat napjainkban is egész izgalmas. Bár ma már mosolyogva szemléljük a filmben látható kezdetleges e-mailezést és a retró hatású számítógépeket, a gyilkos által küldözgetett bénácska animációk azért még mindig megborzongatnak.

 

Holtidő (1995)

A kilencvenes évek közepére Johnny Depp már nagy sztárnak számított, de kizárólag művészfilmek és furcsa karakterek álltak mögötte, akciófilmje viszont még nem volt. Ezt a hiányt hivatott orvosolni ez a feszült thriller, ahol hősünk ugyan nem rendőr, kommandós vagy volt katona, csak egy unalmas könyvelő, viszont olyan helyzetbe kerül, hogy saját akcióhősévé kell válnia. És a kislányáé, akit néhány bűnöző túszul ejtett, ultimátumot adva az apának: kilencven percen belül meg kell ölnie valakit, vagy meghal a kislány. A kijelölt célpont egy ártatlan közéleti személyiség, az idő pedig gyorsan pörög – itt a játékidő egyben valós idő a történet szempontjából. A film legizgalmasabb alakja persze a hidegen számító, manipulatív bűnözőt alakító Christopher Walken.

A Kék villám, a Rövidzárlat és a Háborús játékok kiváló rendezője, John Badham olyan filmet készített, ami felejthető is lehetne, ha nem dobná fel a sztorit a valós idejű formátum. A 24 című sorozat később ugyanezzel a trükkel tarolt, de a Holtidő nem tudott kasszasikerré válni – lehet, hogy megelőzte a korát.


Egy igaz ügy (1995)

 

Adott egy afro-amerikai férfi, Bobby Earl, aki már nyolc éve ül a halálsoron, de azt állítja magáról, hogy ártatlan. Utolsó próbálkozásként kapcsolatot teremt Amerika egyik leghíresebb jogászprofesszorával, Paul Armstronggal (Sir Sean Connery), aki történetesen a halálbüntetés elkötelezett ellenzője, és a segítségét kéri. Armstrong professzor újra tanulmányozza az esetet, és talál néhány félremagyarázott bizonyítékot, a férfi pedig azt állítja, hogy csak azért tett beismerő vallomást, mert a kihallgatást vezető rendőr (Laurence Fishburne) erre kényszerítette. Hamarosan kiderül, hogy a rendőr személyesen is érintett volt a gyilkossági ügyben, és egyre több jel mutat arra, hogy az egészhez köze van egy másik elítéltnek, a vallási fanatikus Blair Sullivannek (Ed Harris) is.

Arne Glimcher filmje nem hibátlan, nem zárja le a legelegánsabban a történetet, amit egy nála rutinosabb (tehetségesebb) rendező ügyesebben és főleg emlékezetesebben oldott volna meg, de az Egy igaz ügy így is elég izgalmas és elgondolkodtató ahhoz, hogy a nézők még ma is vitatkozzanak a film legfontosabb alapvetésein. És akkor Laurence Fishburne, Ed Harris és Sean Connery jutalomjátékáról még nem is beszéltünk.

Két nap a völgyben (1996)

Jon Herzfeld író-rendező filmjét egyértelműen a Ponyvaregény ihlette, itt is különböző Los Angeles-i emberek élete és bűntettei keresztezik egymást 48 óra leforgása alatt. Annak ellenére, hogy Tarantino klasszikusát nyúlja, meglepő izgalmas műfaji kevercset mutat be, egyszerre sötét komédia és komor krimi, sok szexszel, erőszakkal és fordulattal, az alakítások mind elsőrangúak Danny Aiellótól James Spaderen át Charlize Theronig.

A sztoriban többek közt szerepet kap két bérgyilkos, egy özvegy és a néhai férjének szeretője, akik a megboldogult életbiztosításán osztozkodnak. Minden mindennel összefügg, a kis titkok egy nagy rejtéllyé állnak össze, de a rejtvény megfejtését csak azon kevesek ismerik meg, akik szerencsésen túlélik a végkifejletet megelőző vérfürdőket.


Vízözön (1998)

Christian Slater Hollywood egyik legnagyobb sztárja volt a 80-as évek közepétől a 90-es évek nagy részéig. A Vízözön idején azonban már nem volt akkora nézőmágnes a neve, és a film el is hasalt a mozipénztáraknál.

Pedig többet érdemelt volna. Mikael Solomon filmje klasszikus '90-es évekbeli, nagy költségvetésű akcióthriller, amelyben a gonoszkodó Morgan Freeman lopja el a show-t. A sztori szerint gátszakadás miatt özönvíz zúdul az egyik amerikai kisvárosra, és a természeti katasztrófa közben Jim és bandája kirabolja az egyik páncélozott pénzszállító autót. A furgon sofőrje azonban nem hagyja annyiban a dolgot, visszaszerzi a pénzt, és hogy biztonságban legyen, elássa a lóvét. Minderről azután értesíti a helyi seriffet, aki a maga malmára akarja hajtani a vizet, és rács mögé csukja Jimet.

 

Via: Movieweb / Collider / Screenrant