A legfontosabb J-horror számtalan feldolgozás formájában kúszott be az agyunkba a csapzott gonosz kislány, Sadako vagy éppen Samara képében. Összeszedtük, mit kell tudni róla.
Kitört A kör láz!
Mint ismeretes, az eredeti A kör (Ringu) 1998-ban készült Japánban, és egyes források szerint minden idők legnagyobb bevételű japán filmje – más források szerint ez csak a horror kategóriában igaz. A filmet Hideo Nakata rendezte Kôji Suzuki 1991-es regénye alapján, de ekkor már létezett egy tévéfilm is. A Ringu első folytatása egy évvel később készült el. A kör 2. - A félelem, a rendezője az eredeti filmet is jegyző Hideo Nakata, de az alkotás nem tévesztendő össze az első filmmel egy időben megjelenő Rasennel, ami szintén Suzuki regényéből készült, de Jōji Iida készítette, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár ehhez is készült két folytatás, ráadásul 3D-ben. 1999-ben készült belőle egy dél-koreai remake The Ring Virus címmel, 2000-ben pedig egy videójáték, aztán jöttek az amerikai verziók.
Egy igazi boszorkány!
A filmben emlegetett Shizuko Yamamura alakját egy valóban élt személyről, egy Chizuko Mifune nevő nőről mintázták, aki 1886-ban született Kumamoto prefektorátusban, és az a hír járta, hogy képes a jövőbe látni. Amikor 1910-ben nyilvános bemutatót tartott képességeit demonstrálandó, valami félresikerülhetett, mert sarlatánnak kiáltották ki, és végül egy évvel később öngyilkosságot követett el, megmérgezte magát. Ő és az a lány is, akiről gonosz Sadakót mintázták, bizonyos Fukurai Tomokichi professzor tanítványai voltak, bár nem voltak rokonok, és egyiküknek sem volt a hatalmában a „nensha”, vagyis a jövőbelátás képessége, amit állítólag a prof egy harmadik tanítványa, Nagao Ikuko birtokolt – egyszer talán róla is születik egy film.
Hajrá, marketing!
Az amerikai remake, vagyis A kör bemutatását furfangos és néha hátborzongató reklámkampány előzte meg. Jóval a premier előtt a filmbeli elátkozott videófelvétel tévéreklámként jelent meg, ráadásul úgy, hogy nem nem említették meg benne a film címét sem, pedig majdnem egy hónapon keresztül adták. A bemutató után ezt a felvételt tartalmazó kazettákat tettek le egyes mozikban az ülésekre ajándékként, előtte pedig koncerteken és más tömegrendezvényeken osztogatták, és egy website, a www.anopenletter.com címe volt rajta, amit állítólag egy pedofil készített, aki látta már a felvételt és másokat igyekezett figyelmeztetni a veszélyre. Az oldalon, amit a bemutató után a Dreamworks azonnal töröltetett, rengeteg ijesztő kamu anyag volt „áldozatokról” és bizarr balesetekről.
Egy jó taktika!
A DreamWorks stúdió nemcsak a reklámkampányban jeleskedett, de a forgalmazást is rendkívül ügyesen oldotta meg. Mivel az utómunkálatok és a tesztvetítések rengeteg időt és pénzt vittek el, jóval többet, mint a szokásos, hogy elérjék a kedvezőbb PG-13-as besorolást, újfajta módszerhez folyamodtak. Mivel sejthető volt, hogy a filmről sokat beszélnek majd és ezért kell majd egy kis idő ahhoz, hogy elterjedjen a híre, ezért csak kevés kópiával mutatták be, majd a második héten kezdték csak el igazán sok helyen bemutatni. A dolog remekül működött, ráadásul mindezt közvetlenül Halloween elé időzítették, és A kör lett az év nagy meglepetés sikere, ami a második héten jobban teljesített, mint az első, ami szinte sosem történik meg ebben a szakmában.
Ki legyen az a lány?
A főhősnő, Rachel szerepét eredetileg Jennifer Connelly-nek szánták, aki nem mert egy ilyen szerepet elvállalni, amit később nyilván megbánt, mert ő lett egy másik japán horror remake, a Fekete víz (2005) főszereplője. A következő jelölt Jennifer Love Hewitt volt, aki viszont nem ért rá, aztán jött Gwyneth Paltrow, .aki nemet mondott, majd Kate Beckinsale-et keresték meg, aki nem ért rá, és csak ezután keresték ki Naomi Watts telefonszámát, aki a második részt is bevállalta, a most bemutatott Köröknek viszont már nem ő a főszereplője, hanem a szinte teljesen ismeretlen, hosszú nevű, Olaszországban született Matilda Anna Ingrid Lutz.
Éljen a J-horror!
Persze nem ez volt az első alkalom, amikor egy külföldi filmnek sikeres amerikai remake-je készült, de 2002-es A kör után az holywodi stúdióknál valóságos japán horror feldolgozás láz tört ki, és ezek, bár nem érték utol, rendre elég sikeresnek bizonyultak. Japán horrorból készült az Átok (2004), a Fekete víz (2005), a Mezsgye (2006) és a Nem fogadott hívás (2008) is. Egyik sem adott sokat hozzá az eredeti J-horrorhoz, de a nézők szerették őket, majd a kétezres évek végére szépen megunták őket.
De hová tűnt Chris Cooper?
A jó nevű karakterszínész, Chris Cooper eredetileg szerepelt a filmben, sőt, az ő karaktere foglalta volna keretbe a történetet, ám végül teljes egészében kivágták a kész verzióból. Egy sorozatgyilkost alakított, aki a film elején találkozik a Naomi Watts által alakító riporternőnek, és azt bizonygatja, hogy jó útra tért, vallásos lett és újra a társadalom hasznos tagja akar lenni, de a hősnő persze nem hisz neki, és joggal. Aztán a film végén megkeresi a férfit, és átad neki egy videó kazettát. Cooper szerint azért vágták ki a filmből, mert túl felismerhető és a tesztvetítésen a nézők azt hitték, hogy fontosabb szerepe lesz és várták, mikor bukkan fel újra. Az arcát azonban látni lehet egy újság címlapján, ennyi maradt belőle.
Mennyi különös baleset!
Az amerikai remake folytatásában, A kör 2 forgatásán, ahol a későbbi Mentalista, Simon Baker is fontos szerepet kapott, furcsa balesetek sora történt, amik valamilyen módon rendszerint reflektáltak a történetre. A forgatás hetedik napján a produkciós irodát egy csőtörésnek köszönhetően elárasztotta a víz, a meghökkent rendező, az eredeti japán filmet is jegyző Hideo Nakata egy shintoista pappal hagyományos japán tisztítószertartást végeztetett. Ez nem lehetett túl hatásos, mert nem sokkal később ugyanazt az irodát újra elárasztotta a víz, a kellékeket pedig több ezer méh lepte el, és mindent ki kellett üríteni. A Universal stúdió parkolójában az egyik öltöztetőt egy szarvasbika támadta meg – ami furcsa módon hasonlított a film egyik fontos jelenetére.
De mi van az új filmmel?
A most bemutatott Körök eredetileg jóval korábban, 2015 novemberében jelent volna meg, de a stúdió többször is elhalasztotta a kész film bemutatását – a forgatás ugyanis több mint három éve zajlott. Ezalatt elterjedt, hogy nem az előző filmek folytatása, hanem egy előzménytörténet készül, amit végül a rendezőnek, kellett nyilvánosan megcáfolnia és kijelentenie, hogy a cselekmény a jelenben játszódik. Bár az új film látványvilága szinte semmiben nem tér el az előzőktől, a sminket és maszkokat már nem az azóta visszavonult legendás Rick Baker készítette, hanem általa kinevelt utóda, Arjen Tuiten. Ő minden jel szerint lassabb, mint mestere, neki és csapatának hat és fél óra volt minden nap elkészítenie Samara sminkjét és ruháját – utóbbit egy rejtett csőrendszerrel egészítették ki, így folyton csöpögött belőle a víz. Bakernek mindez az előző filmekben „csak” 5 órába került.
