A félszemű (2010)

A Coen testvérek munkája nem maradhat el egy ilyen listáról nyersesége és szépsége, illetve a mindig fantasztikus Jeff Bridges miatt. Ő a címbéli viharvert félszemű atyafi, Rooster Cogburn, akit egy tinilány bérel fel, hogy segítsen neki megtalálni apja gyilkosát – Bridges itt mellesleg egy olyan „csizmába” lép, amelyet annak idején nem más, mint John Wayne viselt egy azonos című,  1969-es darabban. Ethan Coen és Joel Coen nem az ilyen típusú filmekről ismertek, de már a Nem vénnek való vidékkel is bebizonyították, hogy alkalmasak a zsáner újbóli életre keltésére, és itt gyönyörű, szikár és néha meghökkentő, és egy másik modern klasszikust, Jim Jarmusch Halott emberét idéző képekkel dolgoznak.

Appaloosa - A törvényen kívüli város (2008)

Ed Harris és Viggo Mortensen már az Erőszakos múltban is játszottak együtt, most pedig Harris a rendező és a főhős is egy vadnyugati kisváros, a címbeli Appaloosa seriffje, Virgil Cole, Viggo a helyettese és legjobb barátja, ellenfelük pedig Jeremy Irons, a gonosz marhabáró, akinek egész hadserege van. Nincs nagy csavar, és a film nem sokban tér el a western klasszikus és nagyra becsült szabályaitól, de a hangsúly nem a harcon, hanem a két férfi barátságán van, Harris és Mortensen párosa pedig tökéletesen működik. Az itt kackiás bajuszt viselő Mortensen ekkor már óriási sztár volt, és le a kalappal előtte, hogy hajlandó volt másodhegedűst alakítani barátja mellett – aki nem mellesleg a film rendezője és forgatókönyvírója is.

A kelletlen útitárs (2014)

Tommy Lee Jones arcát mintha kifejezetten westernre „tervezték” volna, különösen amióta megöregedett, és a műfaj olyannyira fekszik neki, hogy két vadnyugati eposzt is rendezett, a Melquiades Estrada három temetését (2005), és bő tíz évre rá a Hilary Swank főszereplésével készült különös mesét, amiben persze ő a másik főhős semmirekellő csavargóként, és ahol ők ketten arra vállalkoznak, hogy egy biztonságos helyre szállítják azt a három nőt, akik egyszerűen nem bírják tovább a határvidék kihívásait. És egy férfi rendezőtől egy ennyire belemenős női téma szokatlan, de ez ne tévesszen meg senkit, a lényeg az út a vad banditák és indiánok lakta területen át, és persze az öreg alkoholista kísérő újbóli emberré válása.  És minden western kötelező eleme a pisztolypárbaj – no, itt ezt egy hihetetlenül izgalmas késpárbaj helyettesíti.

Megtorlás (2016)

A listáról talán ezt a filmet a legnehezebb megnézni, hiszen Martin Koolhoven  rendező egyszerre követi a műfaj hagyományos elemeit és fejeli meg mindezt egy iszonyatosan kemény pszichothrillerrel, amelynek hőse egy pap, egy tiszteletes. Aki maga figyelmeztet a veszélyre, mondván: „Óvakodjatok a bárány bőrébe bújt farkastól!" A karizmatikus férfi gyorsan megnyeri magának a közösség tagjait, de egy szempár rettegéssel telik meg a látványától: Johanna (Dakota Fanning) az egyetlen, aki tudja, ki ez a férfi. A fiatal nő már többször próbált szakítani sötét és erőszakkal teli múltjával, de a tiszteletes újra utolérte őt, elpusztítva mindent és mindenkit, akit szeret. Guy Pearce valósággal lubickol a szerepben, pedig a forgatáson minden nap mindenkinek szükségét érezte újra és újra elmondani, hogy ő egyáltalán nem egy ilyen szemétláda.

Börtönvonat Yumába (2007)

Ez a western elsősorban a barátságról szól, a barátságról két férfi között, akik tulajdonképpen halálos ellenségek. A bandita Ben Wade (Russell Crowe) kirabol egy postakocsit a bandájával, de a fickót sikerül hamarosan kézre keríteni. A törvény emberei a városba akarják szállítani, hogy ott föltegyék a 3 óra 10-es vonatra, amely a yumai börtönbe viszi. A vasútállomásig azonban hosszú az út, és a fogoly elszállításához emberekre van szükség. A farmer Dan Evans (Christian Bale) nehéz körülmények között próbálja eltartani családját, ezért fizetség fejében elvállalja, hogy csatlakozik a kísérőkhöz. A kis csapat elindul, nyomában Wade bandájával, akik ki akarják szabadítani a vezetőjüket. James Mangold filmjének harmadik főszereplője a lenyűgöző Ben Foster a Wade-banda ideiglenes, bosszúszomjas és erősen pszichopata vezetőjeként – zseniális ő is.

Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007)

Az 1870-es évek Jesse James (Brad Pitt) nevétől volt hangos. Az egykori konföderációs katona, akinek életét tönkretette a polgárháború, a maga sajátos módján vágott vissza a déliek vereségéért az uniónak. Bandájával végigportyázta a vadnyugatot, bankokat, vonatokat rabolt ki. Sokak számára pedig ő volt az utolsó vadnyugati hős, a szabadság és az amerikai szellem szimbóluma, és Andrew Dominik filmje mai nézőpontból járja körbe személyét, azt vizsgálva, mit jelentett a hírnév, amiből más is osztozni akart. Például a címbéli Robert Ford (Casey Affleck), aki egy kapzsi, önző senki, és csak a legenda elpusztításával lehet valaki – de ennek is meg kell fizetnie az árát. És valahogy mégis szurkolunk neki…

Csontok és skalpok (2015)

Hollywoodi mércével mérve S. Craig Zahler fillérekből készítette el különös hangulatú és rendkívül véres munkáját, ami egy egészen különös aspektussal keveri a régi vadnyugati kliséket a horrorral. Egy éjszaka ugyanis vad, ismeretlen kannibálcsoport rabolja el a Bright Hope nevű kisváros néhány lakóját. Hamar egy kis csapat verbuválódik az áldozatok megmentésére a helyi seriff vezetésével, ám szinte semmit sem tudnak az ismeretlen indián törzsről, akik területére csupa veszélyen át vezet a hosszú, több napos út, ami próbára teszi a nagyon is különböző karakterekből álló kis társaság – a most is remek Kurt Russell, Patrick Wilson és a Lostból ismert Matthew Fox – egymás iránti türelmét és állóképességét. Az út végén pedig olyan ellenség várja őket, amilyennel eddig westernfilmben aligha találkozhattunk.

Django elszabadul (2012)

Quentin Tarantino hőse egy fogorvosból lett profi fejvadász, a német születésű Dr. Schultz (Christoph Waltz), aki élve vagy halva szállítja le a vadnyugat bűnözőit az igazságszolgáltatás számára - mivel az kevésbé macerás, rendszerint halva. És az egyik munka alkalmával fedezi fel egy rabszolga, Django (Jamie Foxx) tehetségét a fegyverrel, és hálából felszabadítja őt, sőt, társak lesznek, és elindulnak megkeresni a férfi feleségét, akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetnek, amelynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) a rabszolgaviadal véres sportját űzi, és akihez könnyen be lehet jutni, de kérdés, hogy hőseink ki is jutnak-e onnan! QT kedvére tobzódhat kedvenc színészeivel kedvenc kliséi között, ő ugyanis a spagettiwestern mellett a hatvanas évek blaxploitation filmjeit használta fel inspirációként.

A visszatérő (2015)

Az élet igazságtalan, és sokak számára ez a film úgy maradt meg, mint amiben egy medve magáévá teszi Leonardo DiCapriot, holott nem ez történik, és a medve eleve egy nőstény! Magával ragadó, hátborzongató film egy férfi küzdelméről, a minden rettenet ellenére legyőzhetetlen élni akarásról és a teljes esélytelenséggel is dacoló emberi szellemről. A valóban élt Hugh Glassra  a még feltérképezetlen amerikai vadonban rátámad egy medve: társa, John Fitzgerald (Tom Hardy) szándékosan tagadja meg a segítséget és magára hagyja őt a kietlen, dermesztő rengetegben. Glass hihetetlen erőfeszítéssel dacol a természet és az ember kegyetlenségével. Őrületes kalandokat él túl, egymaga vág keresztül hegyen, erdőn, folyón és hómezőn, hogy bosszút álljon – és mindezt a borzalmat elképesztően szép képeken tálalja nekünk Alejandro González Inárritu.