Charles Lindbergh történelmet írt, amikor 1927. május 20-án New Yorkból indulva elsőként repülte át az Atlanti-óceánt, másodpilóta vagy navigátor segítsége nélkül, a neve hallatán ma még sem ez jut az elsőként az eszünkbe.

Öt évvel később, 1932 március 1-én ismeretlen tettesek elrabolták 20 hónapos kisfiát, Charlie-t a család hopewelli otthonának gyerekszobájából. Az elkövető 50 000 dollár váltságdíjat követelt, a kétségbeesett szülők pedig a rendőrséghez fordultak. A bűntény egész Amerikát sokkolta, még a híres maffiózó, Al Capone is felajánlotta segítségét a tettes kézrekerítésében. Lindbergh végül kifizette a később 70 ezer dollárra emelt összeget, de a megbeszélt helyen nyoma sem volt a gyereknek. Május 12-én a rendőrség végül megtalálta a holttestet a ház közelében. A vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy a kis Charlie még elrablása éjszakáján meghalt, valószínűleg elrablói leejtették a létráról, aminek segítségével lehozták az emeletről.

A rendőrség végül csak 1934 szeptemberében találta meg a feltételezett gyanúsítottat egy német bevándorló, Bruno Hauptmann személyében. A férfi azt állította, hogy semmi köze a bűntényhez. Az egész országot lázban tartó Lindbergh-perben a vád viszonylag gyenge lábakon állt, de a közvetett bizonyítékok és a közvélemény nyomása elég volt ahhoz, hogy Hauptmannt 1935 áprilisában villamosszék általi halálra ítéljék, és kivégezzék.

A Lindbergh-bébi sorsával kapcsolatos legendák azóta is élnek, sokak szerint a kisfiú véletlen baleset áldozata lett, s maga Lindbergh szervezte meg az állítólagos rablást. Az eset az írók és a filmesek fantáziáját is megmozgatta. Íme a rejtély legismertebb feldolgozásai.

The Lindbergh Kidnapping Case (1976)

Az első komolyabb filmre egészen 1976-ig kellett várni, ekkor Buzz Kulik rendezésében készült egy tévés adaptáció. J.P. Miller (Míg tart a bor és friss a rózsa) nem sokat csavart az alapsztorin a Lindbergh történelmi repülését ábrázoló archív felvételek után kronológikus sorrendben meséli el az eseményeket a gyerek eltűnésének felfedezésétől a nyomozás részletezésén át a feltételezett tettes kivégzéséig.

Hauptmant Anthony Hopkins alakítja, aki meg is kapta érte a legjobb színésznek járó Emmy-díjat, míg magát a filmet Golden Globe-ra jelölték a tévéfilmes kategóriában. Érdekesség, hogy J.P. Miller később Eltűnt egy kisfiú címmel írt egy másik emberrablós filmet is, annak azonban már happy endet adott.

Az évszázad bűnesete (1996)

Az HBO sztárokkal teli verzójában nem a Lindberg házaspár van a fókuszban, hanem a Stephen Rea által alakított Hauptman, illetve felesége, Anna (Isabella Rossellini). A film, hasonlóan az 1985-ben megjelent könyhöz, amelyen alapul (Ludovic Kennedy: The Airman and the Carpenter), a német férfi ártatlansága mellett teszi le a voksot. Helyette Hauptman egyik munkatársára, Isidor Fisch-re tereli a gyanút, aki a helyi német közösség több tagját is átverte, a Lindbergh-bébi holttestének megtalálása után pedig visszatért Németországba.

A filmet 5 kategóriában Golden Globe-ra, 4-ben pedig Emmyre jelölték.

Gyilkosság az Orient Expresszen (1974)

Az eset a legendás krimiírót, Agatha Christie-t is megihlette, aki egyik főművének háttértörténetébe szőtte bele az emberrablást, csak nála nem Lindbergh-nek, hanem Armstrongnak hívják a családot. A sztori szerint Hercule Poirot az Orient expresszen utazik hazafelé, amikor a szerelvényen gyilkosság történik, és az áldozat múltja kapcsolódik az évszázad egyik leghírhedtebb gyermekrablásához, az Armstrong-ügyhöz.

A történetből négy televíziós, több rádiós és megszámlálhatatlanul sok színpadi feldolgozás készült, és három moziverzió is, amelyek közül egyértelműen Sidney Lumet 6 Oscar-nevezést begyűjtő rendezése a legjobb. A főbb szerepeket olyan legendás színészek alakítják, mint Albert Finney, Lauren Bacall, Ingrid Bergman, Jacqueline Bisset, Sean Connery, Anthony Perkins, Michael York és Vanessa Redgrave.

Összeesküvés Amerika ellen (2020)

Az HBO minisorozata nem a tragédia, hanem a férfi ellentmondásos politikai megítélése felől közelíti meg Charles Lindbergh személyét. A hősként ünnepelt pilóta ugyanis fennen hirdette az északi faj magasabb rendűségét, gyakran tett antiszemita kijelentéseket, szimpatizált a hitleri Németországgal, és ellenszenvvel viseltetett Nagy-Britanniával szemben. Mindebből kifolyólag hatalmas hévvel támogatta az ország izolációs törekvéseit – szembemenve Roosevelt elnök célkitűzéseivel, a Philip Roth regényén alapuló minisorozat pedig azzal a lehetőséggel játszik el: mi van, ha Lindbergh indul az elnökválasztáson és esetleg megnyeri azt.

Maga Lindbergh (Ben Cole) csak a híradófelvételeken látszik, de így is ő az események katalizátora.

+1 Zelig (1983)

Woody Allen áldokumentumfilmjének egy olyan férfi a főszereplője, aki kaméleonként képes alkalmazkodni bárkihez és bármihez. Az átváltozóművészt tanulmányozó pszichiáternő (Mia Farrow) hamarosan az élettársa lesz az egyéniség nélküli embernek, akinek gyógyulási folyamatát egy egész ország kíséri figyelemmel.

Az akkoriban újszerűnek számító technikával Allen a saját maga által alakított figurát különféle archív felvételekbe montírozta bele, így olyan híres személyiségek mellett tűnik fel, mint F. Scott Fitzgerald, Al Capone, Joseph Goebbels vagy éppen Charles Lindbergh.