Épp 331 éve, 1692. március 1-én vádolták meg boszorkánysággal Sarah Goodot, Sarah Osborne-t és Titubát, az első három nőt a hírhedt salemi boszorkányperekben. Az egész azzal kezdődött, hogy Samuel Parris tiszteletes 9 éves lánya, Betty Parris és 11 éves unokahúga, Abigail William furcsán kezdtek viselkedni. Az elmondások szerint rángatóztak, a földön fetrengtek, kutyamód ugattak és értelmetlen szavakat formáltak, vagy más értelmezések szerint “ismeretlen nyelven” beszéltek. A két lány állítólag alapvetőn jól viselkedett, az orvos pedig nem tapasztalata náluk elmebaj és egyéb ismert betegség jeleit. Ezután már csak egyetlen megoldás maradt: ami a két lánnyal történik, az az ördög műve – legalábbis ez volt az orvos diagnózisa.

Hogy megértsük, egyáltalán miért merült fel a boszorkányság vádja, fontos megjegyezni, hogy a Massachusetts állambeli Salem városa a 17. században kifejezetten kies vidék volt, zord éghajlattal, ráadásul az ott lakó telepesek és az indiánok közt gyakori volt a fegyveres konfliktus. Nem véletlen, hogy az elszigetelt közösségben a puritán tanok váltak népszerűvé. A lányok – minden bizonnyal a felnőttek sugalmazására – megnevezték a három nőt, aki “rontást küldött” rájuk: Sarah Good egy koldus volt, akit mindenki ismert a városban; Sarah Osbourne jómódú, ágyhoz kötött idős nő; Tituba pedig egy barbadosi rabszolganő. Hármukat 1692. március 1-én vették őrizetbe, de ez még csak a kezdete volt a salemi boszorkányperek néven elhíresült tömeghisztériának.

Egyre több gyermeknél jelentkeztek hasonló tünetek, mint Parris tiszteletes lányainál, és egyre több nőt vádoltak meg boszorkánysággal, többek közt Sarah Good négyéves lányát, Dorcast is. Ráadásul

a boszorkányperek a személyes sérelmek megtorlására is remek alkalmat kínáltak, de voltak akiket valószínűleg nyereségvágyból vádoltak meg,

hiszen akit bűnösnek találtak, annak minden vagyonát és földbirtokát elkobozták: minden bizonnyal ezért került a vádlottak padjára Bridget Bishop, aki a többiekhez képest fényűzőbb életmódot folytatott, valamint Giles Corey, aki legnagyobb birtokkal rendelkezett Salemben. Összesen húsz embert gyilkoltak meg a salemi boszorkányperek alatt: hat férfit és tizennégy nőt. A legtöbbjük akasztófán végezte, kivéve a 80 éves Giles Corey, aki nem volt hajlandó beismerni bűnösségét, ezért kínvallatásnak vetették alá: az eljárás harmadik napján hunyt el.

A salemi mészárlásnak 1693-ban lett vége, amikor Massachusetts új kormányzója, William Phipps az eljárások megszakításra és a bebörtönzöttek szabadon engedésre utasított a helyi bíróságot. Nem sokkal ezután a puritán nézetek népszerűsége is jócskán visszaesett. 

A salemi boszorkányperek tragédiája többeket is megihletett: például Arthur Miller is feldolgozta A salemi boszorkányok című drámájában. De a tömegkultúrába is beépült, és számtalan olyan film készült, ami valamilyen módon kapcsolódik a salemi boszorkányperekhez. Lássunk ezek közül tízet!

The Undead (1957)

Roger Corman, aki olyan filmeket rendezett, mint A rákszörnyek támadása, az Edgar Allan Poe novellája alapján készült Az Usher-ház bukása, vagy az 1960-as Rémségek kicsiny boltja, 1957-ben leforgatta a maga Salem-értelmezését. De nem is Cormanről lenne szó, ha nem vitt volna bele valami csavart: a történet ugyanis a jelenben indul, ahol hipnotizálnak egy fiatal prostituáltat. Diana, a hipnózis hatására visszatér a középkorba, ahol Helene-ként tér magához, csakhogy Helene-t épp boszorkányság vádjával akarják kivégezni. Bár ésszerű lenne megszöknie, de akkor másként alakulna a történelem, és Diana sem születne meg. A koholt boszorkánypert egyértelműen a salemi események ihlették.

Hókusz pókusz (1993)

Bizony, a második helyen egy komédia áll, de csak mert időrendben haladunk. Az ártatlannak tűnő Disney-film középpontjában három boszorkány, a Sanderson nővérek állnak (Bette Midler, Sarah Jessica Parker, Kathy Najimy), akik bizony a 90-es évekbeli Salemben támadnak fel. Természetesen nem csak a városhoz, de a boszorkányperekhez is közük van: 1693-ben ítélték el és akasztották fel őket, de még haláluk előtt megbűvöltek egy gyertyát, amit ha egy szűz gyújt meg, visszatérhetnek az életbe. Épp ez történik a film elején, és a három nővér vissza is tér az 1993-as Salembe. A Hókusz pókusz tehát úgy mutatja be a salemi eseményeket, mintha ott valódi boszorkányokat is kivégeztek volna, ami némiképp félrevezető, pláne egy gyerekeknek készült filmben.

A salemi boszorkányok (1996)

Arthur Miller említett színdarabjából film is készült – ez az. A salemi boszorkányok az egyetlen film a listánkon, ami ténylegesen az eseményeket dolgozza fel, igaz, a boszorkányság vádját kissé alá is támasztja, hiszen itt Tituba és egy csapat lány szerelmi varázslatot hajt végre az erdőben. Ennek szemtanúja a helyi tiszteletes, akinek a lányai később furcsán viselkednek, és ezzel kezdetét veszi a boszorkányüldözés. A történet ügyesen bontja ki, miként lehetett felhasználni a boszorkányság vádját egyes kényes ügyek elrendzésére, és hogyan lesz egy szerelmi cívódásból katasztrófa. A főszerepben Winona Ryder és Daniel Day-Lewis brillírozik. 

Ideglelés – The Blair Witch Project (1999)

A horrorfilm, ami arról lett híres, hogy minimális költségvetésből és egy egyszerű ötletből hatalmas bevételre (5 millióból készült és közel 200 millió dollárt hozott) és kultikus státuszra tett szert. A talált tekercseknek beállított VHS-felvételeken egy csapat fiatal filmest látunk, akik a marylandi Burkittsville-ben és az azt körülvevő erdőben járnak utána a blairi boszorkány rejtélyének, mígnem maguk is egy boszorkány-mítoszba csöppennek. Bár az Ideglelés nem tartalmaz konkrét utalásokat a salemi perekre, de a helyi legendák, amikről a film elején beszélnek párhuzamba állíthatók a 17. századi történésekkel. Többek közt olyan, tipikus, a boszorkányperek alkalmával elhangzó történeteket mesélnek a helyi lakosok, mint a titokzatos erdei szertartások, vagy hogy a boszorkánynak kikiáltott nő lába sosem érintett a talajt.

Az ipswich-i boszorkányok (2006)

Mi a titka menő egyetemista srácoknak? Hát az, hogy egy XVII. századbeli boszorkányközösség leszármazottai, és mágikus erővel bírnak. A főszereplő négy srác egy a Salemhez nagyon hasonló, Ipswich nevű város lakója, ahol szintén volt egy hasonló boszorkányper, ám őseik szövetséget kötöttek, hogy titokban tartják mágikus képességeiket. Érdekesség, hogy a filmben látható háttértöténetben, a tárgyaláson az eredeti vádlók családnevét használják. A premierkor ráadásul a popkultúra épp csúcsra járatta természetfeletti filmeket, ami tinik körében is népszerű volt. 

ParaNorman (2012)

Egy stop-motion technikával készült film is helyet kapott a listán, aminek középpontjában egy magányos kisfiú áll, aki képes kommunikálni a holtakkal. Hogy mi köze mindennek Salemhez? A sztori Massachusettsben játszódik, és eléggé rímel arra, amikor egy nőt hamisan vádolnak meg. A fiú azt a feladatot kapja, hogy vessen véget egy boszorkány átkának, ami 300 éve tart. Idővel azonban kiderül, hogy a “bosszúálló boszorkány” egy kislány, aki – akárcsak a főszereplő – szintén médium volt, ám a városi tanács boszorkánysággal vádolta meg.

The Lords of Salem (2012)

Természetesen Rob Zombie is kivette a részét a salemi per újraértelemzéséből: az ő horrorfilmjében egy hard rock rádióállomás DJ-je meghallgatja a The Lords nevű banda új albumát, aminek hatására bizarr rémálmai lesznek (bár az igazsághoz is hozzátartozik, hogy a pasi egy leszokóban lévő drogfüggő). Amikor a rádióban is lejátsszák a lemezt, az összes nő transzba esik. A film egy kissé zavaros vízió az ördögi megszállásról, de mi köze a salemi boszorkányperekhez? Az, hogy az egyik karakter épp arról ír könyvet, nomeg kiderül, hogy a lemezen hallható zene alkalmas a salemi nők irányítására, és jóval korábban komonálták, tehát már a 17. században is létezett. Jah, és ez az egész természetesen a massachusettsi Salemben játszódik.

A boszorkány (2015)

Robert Eggers filmjének három nagy erénye van: az egyik, hogy óangolul beszélnek benne, a másik, hogy 1630-as évek Új-Angliájában játszódik, tehát évtizedekkel a salemi boszorkányperek előtt. Ennek ellenére a közösségből száműzött család történetét számtalan olyan motívum szövi át, ami a korabeli legendákon és dokumentumokon alapul. A túlélés csak az egyik megpróbáltatás, hiszen úgy tűnik, valamiféle természetfeletti lény is fenyegeti őket, ami leginkább egy boszorkányra emlékeztet. Erre aztán egyre több, jól ismert jel kezd utalni. Jut eszembe, és a harmadik nagy erény: Anya Taylor-Joy hátborzongatóan remek játéka.

A félelem utcája 3. rész: 1666 (2021)

A Netflix horror-trilógiájának utolsó része 1666-ban játszódik, és az első rész idejébe, 1994-be torkollik. Ebből a záróepizódból derül ki a borzalmak színhelyéül szolgáló Shadyside városának baljós múltja. Bár közvetlen kapcsolat itt sincs a salemi boszorkányperekkel, ám egy nagyon fontos elem itt is dominál: a furcsának tartott viselkedés alapján felállított koholt vád. Ebben az esetben a leszbikus szerelem lesz a boszorkányság bizonyítéka, hiszen

két csókolózó lányra könnyű volt ráfogni a 17. században, hogy ők tehetnek arról, hogy férges a gyümölcs, és a göbe megette a kismalacait.

+1 Bewitched (1964–1972)

Bár listánkon csak filmek szerepelnek, ám ezt a sorozatot semmiképp sem akartuk kihagyni. A széria középpontjában egy családanya áll, aki a modern világban arra használja a mágikus képességeit, hogy megkönnyítse a család mindennapjait. A hetedik évadban egyenesen 1692-ig utazik vissza az időben, hogy olyan tárgyakat kutasson fel, amik a salemi események jelképévé váltak. Hogy miért fontos ez? Ez volt az egyik első eset, hogy a salemi boszorkányper megjelent a modern popkultúrában.

(via Rubicon, Wikipedia, Screen Rant, BuddyTV)