Jim Carrey és Jeff Daniels vígjátékának nem minden pillanata kompatibilis a 21. századdal, de a legtöbb poén igenis kiállta az idő próbáját.
Éppen harminc éve, 1994. december 16-án mutatták be Amerikában a Farrelly-fivérek vígjátékát, a Dumb és Dumber – Dilibogyókat (igen, ez a teljes címe magyarul, de szerintem a kutya nem használja így). Hozzánk közel egy év késéssel jutott el: 1995. november 16-tól láthatta a magyar közönség a mozikban. A Jim Carrey és Jeff Daniels főszereplésével készült film egy fékevesztett road movie, amiben két félidióta férfi megpróbál visszaadni egy táskányi pénzt egy csajnak. Mondom én, hogy félidióták.
Tökéletes időzítés, tökéletes páros
1994-ben Jim Carrey épp belépett fénykorába, ebben az évben három klasszikussá érett filmmel is jelentkezett: a Dumb és Dumber mellett ekkor mutatták be az Ace Ventura első részét és A maszkot. Carrey lett az új, pofavágós-infantilis vígjátékok arca, ám a Dumb és Dumberben merész módon partnert kapott maga mellé. Jeff Daniels-től viszont szokatlan volt ez a túlzó gesztusokkal, vulgáris poénkodással dolgozó vígjátéki stílus. Őt ekkoriban olyan filmekből ismerhették a nézők, mint a 1990-es horror, az Arachnophobia, a Gettysburg (1993) című négy és fél órás háborús film, vagy épp a kultikus akciófilm, a Féktelenül (1994). Daniels végül tökéletes partnere lett a tébolyban Carrey-nek.
A Dumb és Dumber egyik legnagyobb érdeme többek közt az, hogy
a két főszereplő közt remekül működik a kémia, pedig előtte sosem játszottak együtt.
Később is csak a 2014-es Dumb és Dumber kettyóra álltak össze újra, de ezt inkább hagyjuk is! Az első film viszont egy olyan időszakban jött ki, amikor virágkorukat élték a tabudöntögető vígjátékok: gondolj csak bele, ’91-ben mutatták be az Addams Familyt, ami a fekete humort járatja csúcsra, ’99-ben meg jött az Amerikai pite a serdülőkor kultikus vígjátéka, a kettő közt meg ott a Dumb és Dumber.
Sokszínű humor
Ha szóba kerül a Dumb és Dumber humora, legtöbben a vulgáris poénokra emlékeznek, amik többségében tényleg túl lettek húzva, és annyira nem is viccesek.
- A rendőrnek átadott vizelettel teli sörösüveg,
- a hóember nemi szerveként felrakott répa és szén,
- a bevizelés a kis mocin
- és persze Jeff Daniels brutális szarcunamija a randi előtt.
Egész biztosan kihagytam valamit, de ez a film nem csak ezekből a poénokból áll, sőt kifejezetten sokrétű a humorkészlete.
A klasszikus burleszkre megy rá például az a jelenet, amikor Lloyd (Carrey) felhívja a étkezdében Harry (Daniels) figyelmét arra, hogy ahhoz, hogy elkerülje a balszerencsét, miután kiöntötte a sót, a válla fölött kell átdobnia belőle. Erre Harry az egész sótartót áthajítja a válla fölött, ami naná, hogy eltrafál egy macsó palit, aki ezt nem hagyja szó nélkül. A főszereplők debilitását pedig az a pillanat írja le a legjobban, amikor Lloyd megörül egy falra kirakott újságkivágásnak, miszerint ember járt a Holdon. Vagy ott van a filmtörténelem egyik legmorbidabb poénja, amikor nem elég, hogy a halott papagájnak – tudod, akinek „meszes volt a nyaka” – celluxszal ragasztják vissza a fejét, de még el is adják a házban a vak kisfiúnak. Ez azért keményen vetekszik az Addams Familyvel.
Ez is érdekelhet
10 dolog, amit nem tudtál a Dumb és Dumber – Dilibogyókról
Hogy halottak napján se legyünk szomorúak, arról a Farrelly fivérek első nagyjátékfilmje gondoskodik. Íme tíz érdekesség a felejthetetlen debilvígjáték kulisszái mögül!
Lássuk!
A magyar szinkron emeli a színvonalat
Mint a legtöbb kilencvenes évekbeli vígjáték esetében, a magyar szinkron most is jelentősen hozzáad a film élvezeti értékéhez. Kerekes József ismét remek munkát végzett Jim Carrey hangjaként, de Haás Vander Péterre sem lehet panasz, aki Jeff Daniels tébolyát ültette át magyar nyelvre. Heltai Olga magyar szövege meg egy csomó helyen kenterbe veri az eredeti, angol szövegkönyvet. Nem csak hangulatában és szóhasználatában remek a fordítás, de apróságokban is, amik gyakran plusz poént visznek a filmbe az eredetihez képest. Van például az a jelenet, amikor Joe Mentalino (Mike Starr) hosszan telefonál egy fülkében, odakint pedig egy fazon már nagyon türelmetlen. Mikor megelégeli a hosszú csevejt, és felháborodva azt mondja Mentalnak:
„Csapja már le!”
a gengszter nem habozik, és leüti szerencsétlent. Ez a szójáték az angol szövegben egyáltalán nincs benne, de tökéletesen passzol a film hangulatához.
A Dumb és Dumber tehát sokféle humorforrást használ, ami közül jó pár poén még ma is ül, csak sajnos a markáns vulgáris viccelődés elviszi róla a fókuszt. Ha kicsit nyitottabban és nagyobb odafigyeléssel nézzük újra ezt a három évtizedes filmet, még arra is rádöbbenhetünk, hogy több kifinomult poént is elszalasztottunk annak idején.
