Ezektől a filmektől tényleg lehidalsz.
1. Szédülés (1958)
Kezdjük az elején, minden pszichothrillerek királyával, Alfred Hithcockkal. A feszültségépítés mestere számtalan körömrágósan izgalmas alkotást tett le az asztalra, de a Szédülés az, amelyben a legcélzottabban, a legvegytisztábban foglalkozik csak azzal, hogy minél közelebb hozza a nézőt a szívrohamhoz. A tériszonyos exdetektív szerelmi tragédiája és szorult helyzete miatt is szimpátiát kelt a nézőben, így szinte a saját bőrünkön érezzük, ahogy egyre kilátástalanabbá válik a helyzete, egészen a döbbenetes fináléig.
2. Funny Games (1997)
Michael Hanekét nem véletlenül nevezik a legkegyetlenebb rendezőnek: ha történelmi drámát csinál, ha kortárs krimit, az osztrák rendező germános szigorral, szinte semmi fogódzót nem adva bontja ki a kíméletlen tragédiákat. A Funny Games és amerikai remake-je pedig ponthogy arról szól, mennyire tudja kiidegelni a rendező büntetlenül a nézőt, és ezért a nyílt, performatív csalástól sem riad vissza. A Funny Games nemcsak a valaha készült leghidegrázósabb thriller, hanem egy egzisztencialistába hajló manifesztója is a pusztításnak és az önkénynek.
3. Lake Mungo (2008)
A kézikamerás horrorok hagyományosan úgy építik a feszültséget, hogy alig mutatnak meg valamit az aktuális félnivalókból a szemcsés, amatőr felvételeken, miközben mindegyik karakter egyre idegesebb. A Lake Mungo ezt ráadásul hamis felvételekkel, titokzatos természetfeletti fenyegetéssel is megborítja, miközben a szörnyű családi tragédiáról szóló alapsztori akkor is kísértő lenne, ha nem lennénk egészen biztosak abban, hogy még nem múlt el a veszély. Igen, egy elég elhasznált műfajról van szó, de ha csak egy talált felvételes horrort néznél meg életed hátralévő részében, akkor a Lake Mungo erős versenyző.
4. Láttam az ördögöt (2010)
Sorozatgyilkosok, bosszúálló pszichopaták, és kannibálok szaladgálnak fel-alá a Láttam az ördögöt című kiemelkedő koreai thrillerben, amely két és fél órás játékideje alatt egyszer sem válik unalmassá, vagy kiszámíthatóvá. A sztori ismert sablonokból építkezik, de olyan eredeti irányokba viszi el a cselekményt, hogy még a feketeöves krimirajongók sem tudják kitalálni, mi is fog történni a következő pár jelenetben. Az eredetiség és az atmoszféra is hozzáad ahhoz, hogy az egyik legkegyetlenebb, legkimerítőbb pszichológiai horror legyen, amit valaha láttunk.
5. Fekete hattyú (2011)
Darren Aronofsky karrierje első felében sportot űzött abból, hogy minél keményebben és nyersebben keltse a feszültséget megszállottságtól szenvedő karakterei körül. A legszebb, legteljesebb példája ennek 2011-es mesterműve, a Fekete hattyú, amelyben a Natalie Portman által alakított, tökéletességért harcoló balettos szembesül saját démonaival a létező legkegyetlenebb módon. Az elragadó, nagyszerű zenével és színházi látvánnyal támadó thriller lehengerlő módon építi fel a feszültséget, hogy egy döbbenetes zárójelenetben minden labtát lecsapjon, amit feldobott magának. Tökéletes.
6. Éjszakai ragadozók (2016)
Tom Ford második filmjében Amy Adams és Jake Gyllenhaal alakítja egy pár tagjait, akiket mérföldek és valóságok választanak el egymástól. A kriptikus, több szálon játszódó alkotás úgy építi a torokszorító feszültséget, hogy van, amikor a néző azt sem tudja, pontosan miért izgul. De a lehengerlő megvalósítás, valamint a két főszereplő nagyszerű játéka elég ahhoz, hogy még többet akarjunk ettől a rejtélyes párkapcsolati horrortól, ami a felszínen egyszerű kriminek álcázza magát. Többször is szükségünk lehet megnézni ahhoz, hogy teljesen át tudjuk érezni, de nem fogjuk megbánni.
7. Egy szent szarvas meggyilkolása (2017)
Senki sem építi úgy a feszültséget, mint Jorgosz Lantimosz, a furi görög rendező, aki száraz, kegyetlen, és közel érthetetlen filmekkel sokkolja nézőit. Azonban nem lehet nem imádni a kőkemény, mesterien filmre vitt vízióit, amik néha pont azért válnak magnetikussá, mert ilyen taszítóak. A rendező leghidegebb angol nyelvű alkotása egyértelműen az Egy szent szarvas meggyilkolása, amelyben Colin Farrell, Nicole Kidman és Barry Keoghan triója hozzák el a szürreális családi tragédiát a képernyőinkre. Az Egy szent szarvas meggyilkolásában tényleg meg kell ölni valakit, akit tabu megölni, a film pedig az utolsó csepp feszültséget is kifacsarja az intim módon kegyetlen drámából.
A legizgalmasabb thrillerek és horrorok, amik (szinte) végig egy szűk helyszínen játszódnak
Ha te is izgalmasnak tartottad az Itt érzem magam otthont, és hasonló stílusú, klausztrofób borzongatásra vágysz, szívből ajánljuk ezeket a thrillereket!
Tovább
