A 2023-as év tavaszi blockbuster szezonjának hatalmas kérdőjele volt egészen idáig a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület:

• Vajon megint kutyaütők kezébe került az értékes D&D franchise, és ismét kapunk egy olyan ZS-kategóriás blődlit, mint a Jeremy Irons-féle Sárkányok háborúja volt 2000-ben?
• Vagy készül végre egy látványos, vicces és izgalmas fantasy film, amire jó beülni az egyre unalmasabbá váló szuperhősdömping közepén?

Hála az isteneknek, ezúttal az utóbbi történt: a Betyárbecsület minden képkockájáról süt, hogy igazi D&D-rajongók készítették, nemcsak D&D-rajongóknak!

Abba most inkább ne menjünk bele, hogy mi is az a Dungeons & Dragons (közkeletű rövidítéssel: D&D)... Egyrészt lesz majd egy külön cikk is itt a PORT.hun, amelyben részletesen elmeséljük ennek a lassan 50 éves(!), de máig hallatlan népszerűségnek örvendő, nagy képzelőerőt igénylő társasjátéknak az izgalmas történetét. Másrészt pedig azok, akik most ezt a kritikát olvassák, gyaníthatóan maguk is dobtak már legalább egyszer az életben támadást a d20-szal a szörnyek AC-ja ellen, +2 es fegyverrel, így nem kell a kályhától kezdeni mindent, rögtön a lovak közé csaphatunk, hogy akkor mennyire is lett jó a D&D-film. 

SPOILER: betyár jó lett! Ráadásul azok számára is nagyon szórakoztató moziélményt tud nyújtani, akik soha életükben nem játszottak D&D-t, és lövésük sincs, miről hadováltam az előző bekezdésemben.

A patinás Hasbro játékgyár (a D&D-szabálykönyveket jelenleg kiadó Wizards of the Coast tulajdonosa) legismertebb márkáiból nem először készül kasszasiker-várományos blockbuster – gondoljunk csak a Transformers vagy a G.I. Joe mozifilmekre, vagy épp a Torpedó társasjáték alapján készült Csatahajóra, amiben olyan sztárok szerepeltek, mint Liam Neeson és Rihanna! A tuti sikerrecept tehát eleve adott volt: húzónevek és elképesztő bazári látványosságok kellenek a D&D-filmbe, és már garantált a sok százmilliós bevétel.

Szerencsére a Paramount filmstúdiónál észnél voltak, és eleve úgy okoskodtak, hogy ha már vászonra vihetik a világ egyik legismertebb társasjátékát, akkor az szóljon nagyot! Építsenek fel köré egy olyan mozis univerzumot, ami ha berobban, és sorra jönnek majd a folytatások és spin offok, a franchise versenyre kelhet a Marvel- és DC-hősökkel, sőt, akár a Csillagok háborújával és az Avatarral is! Egy újabb grandiózus Gyűrűk Ura-klónnak persze valószínűleg nem lett volna semmi értelme, hiszen komoly fantasyből jelenleg túlkínálat van: a Trónok harca, a Sárkányok háza, a Vaják, A Hatalom Gyűrűi, az Az Idő Kereke, a Willow és társai mellett már nemigen tud senki labdába rúgni ebben a ligában. Épp ezért inkább a képregényhősök szórakoztató világmegmentéseit vették alapul a készítők,

hiszen ha a Marvel nagyot tudott gurítani azzal, hogy egy maroknyi fura lény ide-oda utazgatott, és vicceskedve megmentette a világot, akkor A Galaxis Őrzői dramaturgiája nemcsak az űrben, de a fantasy zsánerben is működhet, nem igaz?

A sztárparádéra abszolút nem lehet panasz. Egyfolytában egymásnak adják a kilincset az ismert és kedvelt színészek, akik szemmel láthatóan iszonyúan élvezték, hogy egy mágikus fantasy világ díszletei között bolondozhatnak. A film alcíme, a Betyárbecsület is magáért beszél, főhőseink ugyanis nem fényes páncélú lovagok (na jó, akad egy olyan is, de róla majd később), hanem egy csapat szerencsétlen flótás, akiket alaposan megcibált az élet, ezért úgy döntenek, hogy összefognak, és a törvényes eszközöket sutba vágva, tilosban járva és stikában lavírozva bezúznak pár fejet, ellopnak ezt-azt, és elégtételt vesznek ádáz ellenfeleiken – nem mellesleg megmentve ezzel az egész világot a pusztulástól!

A főszereplők egy tipikus D&D kalandozócsapat tagjai. Chris Pine fergetegesen alakítja Edgint, a (száj)hős bárdot, aki a harcmezőn nem igazán vitézkedik, de mindig minden rázós szituációból kidumálja magát, vagy legalábbis gyorsan fut, és pillanatok alatt kitalál egy új tervet a befuccsolt előző helyett. Holga, a harcias amazon a bárd totális ellentéte (Michelle Rodriguez szintén telitalálat volt erre szerepre): sosem alakoskodik, ami a szívén, ami a száján, és bár ez szinte mindig bajt hoz a fejére, egymaga hamarabb felszecskáz egy fél hadsereget, mint hogy Edgin benyögjön valami szellemességet.

Már ez a két karakter el tudná vinni a hátán az egész filmet, de a készítők nem álltak meg félúton! Csatlakozik ugyanis a szedett-vedett kompániához Simon, a varázsló (vicces utalás a Simon The Sorcerer című videójátékra, a karaktert egyébként a Jurassic Word-filmekből ismert Justice Smith alakítja), aki sajnos egyáltalán nem biztos a mágikus képességeiben, ezért vásári mutatványosként pazarolja el a tehetségét. És akkor ott van még Xenk, a már emlegetett fényes páncélú lovag, aki annyira karikatúraszerűen jóságos, bátor, hős és igazságos, hogy a néző a nevetéstől lefordul a székről (vagy épp attól, mert elalélt, hogy a vértezet alatt A Bridgerton család ügyeletes szívtiprója, Regé-Jean Page rejtőzik).

A legjobban eltalált karakter viszont egyértelműen Doric, az ördögszarvas tiefling druida, aki lenézett és kitaszított kívülállóként az elf erdők védelmére esküdött fel, és az alakváltó képességével számos alkalommal képes kihúzni a slamasztikából a társait. Egy efféle különc, de nagy erőknek parancsoló fiatal lány eljátszásához keresve sem találni manapság tehetségesebb színésznőt, mint az Az 1-2 és az Ez így nem OK! sorozat sztárja, Sophia Lillis. Azt, hogy Doric képes lényegében bármilyen állattá átalakulni, alaposan kiaknázták a készítők,

az a nyaktörő menekülési jelenet, amikor a druida lány kisegérből emberré, majd sassá és egy seregnyi más szőrös-tollas jószággá alakul át, olyan párját ritkítóan ötletes és ütős CGI látványorgia, hogy a várfal adja a másikat!

De muszáj még egy sztárt kalaplengetve megemlíteni, azt ugyanis már az előzetesek is elspoilerezték, hogy Edginék ádáz ellenfele nem más, mint egykori kalandozótársuk, a hivatásos hazudozó és alakoskodó Forge (Hugh Grant), aki időközben a nyüzsgő nagyváros, Neverwinter (a magyar fordításban: Téltelen) mindenható ura lett. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a brit színészlegenda élete alakítását nyújtja a felpofoznivaló pojáca önkényúr szerepében!

Jók a színészek, jók a karakterek, jó a sztori – mi kell még? Számos ponton el lehetett volna rontani a Betyárbecsületet, de a készítők szerencsére boszorkányos ügyességgel kerültek ki minden csapdát. A Paramount és a Hasbro döntéshozói ugyanis jó érzékkel olyasvalakikre bízták ezt a filmet, akik a vígjátékok terepén ugyanolyan jók, mint a szuperhősös zsánerben. Így ülhetett a rendezői székbe az a John Francis Daley–Jonathan Goldstein-páros, akik korábban olyan kasszasikereken dolgoztak forgatókönyvíróként, mint a Förtelmes főnökök 1-2 vagy a Pókember: Hazatérés. Ők egyúttal a sztoriírók is, és valószínűleg maguk is voltak már kalandmesterek D&D-játéküléseken, mert nem terhelik agyon fölösleges információdömpinggel a nézőt. Nem akarják másfél-két órában görcsösen megmutatni az Elfeledett Birodalmak (eredetiben: Forgotten Realms) összes zugát, épp csak annyit mutatnak be Faerûn lélegzetelállítóan tarka és izgalmas kontinenséből, ami a dramaturgia szempontjából feltétlenül szükséges.

Épp ezért ideális ez a film a fantasykedvelő „D&D-szűzeknek” is, hiszen semmilyen előzetes világismeretet nem igényel, a sztori tökéletesen megáll a saját lábán.

Azok viszont, akik már a '90-es években is d20-at dobálgattak hétvégente a haverokkal, nosztalgiától párás szemmel fogják felfedezni azt a szekérderéknyi utalást és kikacsintást a bagolymedvétől kezdve Bigby kezén át Baldur kapujáig, amit az alkotópáros elrejtett ebben a gyöngyszemben! Ami remélhetőleg mozitörténeti mérföldkő lesz, és még sok-sok folytatást, előzményt és spin offot kapunk majd hozzá ettől a profi hollywoodi (kalandozó)csapattól.

Ítélet: 8/10

Kiknek ajánljuk? A D&D-, a Forgotten Realms-rajongóknak mindenképpen látnia kell! De az is bátran tegyen vele egy próbát, aki él-hal a fantasy zsánerért, vagy már egy kicsit unja, hogy szinte csak szuperhősös blockbustereket vetítenek a plázamozik.