Mit tesz az emberiség, ha egy nap hatalmas űrhajók szállnak alá az égből, és nem tudni, mit akarnak? És mit tesz az érzelmileg sérült nyelvésznő, ha hétlábú óriási lényekkel kell megtalálnia a közös nyelvet?
Kiknek ajánljuk? Akik egy sci-fitől nem csak izgalmat, de tartalmat is várnak!
Minden jó sci-fi alapkérdése az, ha vannak idegenek, mit akarnak tőlünk? Prédának vagy partnernek tekintenek minket, ellenségesek vagy közömbösek velünk szemben, és ez persze meg is határozza az adott film alműfaját, hiszen az alaphangot továbbgondolva csinálhatunk horrort vagy akciót a ránk vadászó, fogas-csápos Alienekről és Predátorokról vagy elgondolkodtató művészfilmet a kapcsolatfelvétel nehézségeiről és szépségeiről.
A kanadai-francia Denis Villeneuve, aki különben egyáltalán nem riad vissza az erőszaktól és az akciótól – lásd Sicario – A bérgyilkos, Fogságban, Ellenség – a második, szelídebb utat választotta, és milyen jól tette!
Egy szép napon 12 hatalmas, különös alakú, sima felszínű tárgy ereszkedik alá az égből bolygónk 12 különböző pontján, majd kicsivel a Föld felszíne felett lebegve megáll, nyilvánvalóan várva valamire. Mondjuk arra, hogy megszólítsuk őket, ám nem ismerjük nyelvüket, még kevésbé a szándékaikat, és a világ nagyhatalmainak vezetői ellenséges lépéseket fontolgatnak, megelőzésként, bizonytalanságból és egyre hisztérikusabb állampolgáraik megnyugtatására.
Ekkor kéri fel az amerikai katonaság Dr. Louise Banks nyelvészt, aki rengeteg nyelvet beszél, amik között szerencsére a fárszi mellett ott van a mandarin is, és borzasztó okos, ám egy személyes tragédia emlékei gyötrik. Louise és egy jó kedélyű matematikus (a most is szórakoztató Jeremy Renner) a bizonyos időközönként megnyíló „helyi” űrhajó belsejébe indul, hogy megtalálják a közös nyelvet a különös, heptapod névre keresztelt idegenekkel.
A heptapod hétlábút jelent, a gigantikus pók és óriáspolip keverékének tűnő lények ugyanis hét lábon közlekednek, és ezeket a lábakat csápként és „írásra” is használják. Jókora tintakarikákból álló írásuk, ahogy azt a hozzájuk egyre közelebb kerülő nyelvész rájön, nonlineáris, és ennek később óriási jelentősége lesz, akárcsak hősnőnk mandarintudásának.
A Ted Chiang sci-fi író 1998-as, Story of Your Life című novellájából készült mű egészen különleges élmény, ami ugyan az olyan nagy klasszikusokat idézi, mint a Harmadik típusú találkozások, a Kapcsolat vagy legutóbb a Csillagok között, mégis nehéz bármihez is hasonlítani.
Denis Villeneuve úgy vált korunk egyik meghatározó rendezőjévé, hogy a nevét a szakmán kívül viszonylag kevesen ismerik, ami nyilván rögtön megváltozik majd a hamarosan elkészülő Blade Runner 2049 bemutatása után.
Bár a sci-fi ismeretlen műfaj volt számára, mégis elképesztő magabiztossággal nyúlt mind az irodalmi alapanyaghoz, mind a műfajhoz, úgy építve fel egy saját világot, hogy abban nem rombolnak le városokat, nem omlanak össze híres emlékművek, mégis az utolsó percig rendkívül izgalmas marad a történet.
És nemcsak a történet számít, hanem a látvány, a fények, a zene és a hangok és persze a hősnő. Már a legelső képkockák sejtetik, hogy valami egészen egyedülállót fogunk látni, és bár az ügyes operatőr, Bradford Young megtévesztően kevés anyagból dolgozik, mégis sikerül mindent nagyobbnak, jelentőségteljesebbnek és impozánsabbnak láttatni, Jóhann Jóhannsson zenéje pedig hihetetlen hangulatteremtő erővel bír.
A történetben és a megvalósításban találkozót adott egymásnak intelligencia és az elegancia, de az Érkezés legfontosabb eleme persze Amy Adams visszafogott, mégis hihetetlen intenzitású játéka és jelenléte.
A teljesen átlagos külsejű színésznőben megvan az a ritka képesség – azon a közhelyes, de valós állításon túl, hogy bárki bőrébe képes bebújni -, hogy elképesztő érzelmi többletet tud adni minden szerepének, és a film ettől a többlettől lesz kerek. És nem mellesleg, az a érzelmi szál ad új dimenziót mindannak, amit látunk. Szó szerint új dimenziót!
Szerintünk: 10/10
