Tímár Péter nem értette a Csinibaba sikerének titkát, és most éppen egy "gyatra önvallomásra" készül - derül ki az Index vele készített interjújából a Csinibaba húszéves évfordulója alkalmából.
Az Indexen jelent meg egy igen érdekes interjú Tímár Péterrel, a Csinibaba rendezőjével a film húszéves évfordulója apropóján. Tímár nagyon sok érdekességet elárult a Csinibaba forgatásáról, illetve a háttér információkról. Az interjúban a rendező kicsit úgy beszél a filmről, mint élő szövetről, egy élő személyről, saját akarattal, „jellemmel”.
Elmondta, hogy a filmötletet az eredetileg kinézett rendező nem vállalta, másodikként kérték meg őt, és egyből igent mondott, mivel akkor már hatodik éve nem forgatott filmet. Beszélt a castingról, kiemelte Revicky Gábort, akire konkrétan írta a figurát, és akiről kiderült, hogy mégsem tudja elvállalni egy másik film miatt. Végül happy end lett, és mégis elvállalta, viszont Tímár kénytelen volt az eredetileg leszerződött színész szemébe mondani, hogy mégis egy másik színész játssza majd el az erőművész szerepét. A filmben megszólaló zeneszámokat ő válogatta ki, és ő kereste meg a zenészeket, Lovasi Andrást és Závodi Gábort, hogy írják át a zenéket, ebbe Tímár már nem szólt bele.
A forgatásról beszélve elmesélte, hogy minden összeesküdött ellenük: nem volt elég pénz, hogy kifizessék a színészeket, a speciális forgatási technika is nehezítette a körülményeket, a vizes jeleneteket egyetlen nap alatt kellett volna felvenniük, amikor esni kezdett az eső, stb. És a sok nehézség ellenére egyáltalán nem gondolták, hogy ekkora sikert fog elérni a film, olyannyira, hogy még a forgalmazó sem akarta forgalmazni. Aztán jöttek a számok, kiderült, hogy több mint félmillióan nézték meg a mozikban, de a rendező még ekkor sem értette a siker titkát.
Aztán egy közönségtalálkozón egy ötven körüli nő felállt, és azt mondta, hogy köszönjük rendező úr, hogy megcsinálta nekünk ezt a filmet. Akkor esett le a tantusz, hogy én egyszerűen leszállítottam egy megrendelést. Ezt a társadalom rendelte meg, és iszonyú szerencsém volt, hogy a film engem választott.
Tímár szerint a nosztalgia, a formanyelvi kísérlet, a zene és az egy kamasz szemszögéből láttatott infantilis társadalom groteszksége adta a film sikerét. Mégsem ennek, hanem a Zimmer Ferinek lett folytatása Kálomista Gábor felkérésére, amit Tímár már megbánt. Alapvetően a folytatásokkal is problémája van a rendezőnek, azt mondja, hogy ekkor a filmkészítők már csak mímelni szeretnék azt a sorsszerűséget, ami az első részt összehozta. Tímár szerint a legfontosabb filmje, amiért ezt a foglalkozást műveli, a Vakvagányok lett, és arra a kérdésre, hogy lesz-e még filmje így reagált:
Lejár a rugó, elegánsan odébb kell állni, tanítani kell, másképp hasznosítani a szakmai tudást, nem úgy, hogy elköltesz milliókat a közösség pénzéből, és csinálsz valami gyatra önvallomást. Bár most éppen erre készülök.
