Psycho (1960)

Mivel a Paramount nem volt hajlandó finanszírozni a filmet, csupán a forgalmazásba szállt be, Alfred Hitchcock, aki a produkciót a saját zsebéből és a házára felvett kölcsönből fizette, teljes kreatív szabadságot élvezet a Psycho marketingjét illetően, és élt is a lehetőséggel. Kezdte azzal, hogy kiszivárogtatta, hogy színészei hallgatási esküt fogadtak a történetet illetően, majd újsághirdetéseket adott fel, melyek szerint a vetítés kezdete után senkit nem fognak beengedni, a mozikban hasonló hirdetményeket tettek ki, amik mellett rendőrnek öltözött statiszták pózoltak – és tényleg nem is engedtek be senkit kezdés után. A moziba érkezőket ezek után a film egészségügyi kockázatáról tájékoztatták, szívrohamról, egyebekről, az előtérben pedig csinos nővérkék álldogáltak, segítségnyújtásra készen. A dolognak persze rögtön híre ment, ami sokat segített a film hatalmas sikerében, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy Hitchcock sokat kölcsönzött William Castle ötleteiből, aki akkor már régóta promótálta így olcsó horrorfilmjeit.

Carrie (2013)

Bár az 1973 klasszikus Stephen King feldolgozás remake-jében olyan remek színésznők szerepeltek, mint Chloë Grace Moretz, Julianne Moore vagy Judy Greer , maga a film abszolút felejthető lett. Nyilván a forgalmazó is érezte, hogy ezt bizony meg kell tolni egy jó kis gerillamarketinggel, amire több ötlet is született. Az egyikben egy kávézó két vendége „összeveszik”, és a fiatal lány telekinézissel a magasba emeli a férfit és a falhoz vágja – mindezt persze drótok mozgatásával érték el, de a közönség tényleg a fejéhez kapott. A másik verzióban egy orosz szórakozóhelyen olyan szappant raktak a mosdóba, ami víz hatására vérvörös lett, az arcukat lemosó gyanútlan vendégek pedig „összevérezték” magukat – a papírtörlőkön aztán ott volt a film címe és a bemutató dátuma.

Ouija (2014)

A történet szerint néhány barát egy Ouija táblát használ, amellyel olyan erőket szabadítanak el, amely legsötétebb félelmeiket váltják valóra. Bár a film főszereplőnője az ekkor még ismeretlen Olivia Cooke volt, akiből később remek színésznő lett, nem kapott túl jó kritikákat és nem túl sokan mentek el megnézni, nem úgy, mint a film gerillamarketing kampányához készült videót, amit pár óra alatt 3 millióan néztek meg – ennyi néző jókora bevételt produkált volna a mozikban. A videóban egy áljósnő invitált sátrába gyanútlan járókelőket egy ingyenes jövendőmondásra, de a gyanútlan kliensek nem tudják, hogy a nőnek ún. szemgolyó előesése (proptosis) van. A vészjósló jóslás közben ki is ugrik a nő szeme, majd a deszkákat áttörve egy „holttest” jelent meg. Ki is tört a pánik minden alkalommal – kár, hogy a film nem volt ennyire hatásos.

Az ördög ivadéka (2014)

Egy fiatal pár babát vár., és videónaplóban örökítik meg a boldog terhességet, amiről hamar kiderült, hogy nem problémamentes, és nem csak azért, mert a baba a szokásosnál sokkal gyorsabba fejlődik. A valóban rémisztő filmhez nagyon durva marketinget nyomtak: egy távirányítással működő babakocsiba a filmbeli ördögi baba mozgatható mását ültették bele. A magától közlekedő babakocsi alapból felhívta magára a figyelmet, ehhez jött a kétségbeesett babasírás, majd a segítőkész járókelők egy hirtelen felülő, gonoszul néző, véreres szemű pokolbéli újszülöttel találták magukat szemben. Ami igény szerint sugárban hányt, nem csoda, a megannyi döbbent, ijedt, majd felháborodott reakció. Persze az ilyesminek van némi rossz szájíze is, a hasonló átverések és marketingfogások hatására az emberek egyre kevésbé hajlandóak segíteni, gondolván, hogy úgyis csak csőbe akarják húzni őket.

Démonok között 2. (2016)

A tükrök mindig kiemelt szerepet játszanak a horrorfilmekben. A vámpírok nem látszanak bennük, a párával borított üvegfelületen ijesztő üzenetet lehet hagyni, de a leggyakoribb trükk mégis az, amikor hősünk kivesz valamit a fürdőszobaszekrényből, majd annak ajtaját visszahajtva valami egészen ijesztő tűnik fel a tükörben – ennek másik verziója az arclemosás után kinyitom a szemem, és ott van velem szemben a tükörben valami rettentő dolog. Erre építettek a Démonok között második részének gerillakampányában is, ahol egy állásinterjúra vagy meghallgatásra érkezők egy kissé elhanyagolt öltözőben készülhettek fel. Amikor a tükör előtt a jelöltek a sminkjüket vagy a hajukat igazgatták, hirtelen elment a villany, és a tükörben – ami valójában egy kétoldalú kémtükör – megjelenik a feléjük induló Valak, az iszonytató apáca képe. Naná, hogy megijed az ember, de a villanyt újra felkapcsolják, azt gondolja, nincsen baj, de Valak – persze egy másik statiszta – már ott áll a közelében a szobában!!!

Virsliparti (2016)

Seth Rogen vicces fazon teli remek ötlettel – mostanában például kerámiában utazik és csodásan kinéző dolgokat árul webshopjában, miközben ír, rendez, játszik és producerkedik. Rogen egyik „szerelemgyermeke” volt a beszélő élelmiszerekről szóló egész estés animáció, amelynek hőse egy virsli, Frank, aki az élet értelmét kutatja, és virsli létére alig várja, hogy megvásárolják, nem tudván milyen sors vár rá. Miután kiesik a bevásárlókosárból, hosszú útra indul, hogy visszajusson a hűtőpolcra. A film marketingjének része volt az az extra produkció, amikor egy szupermarketben „beszélő” élelmiszereket csempésztek egy szupermarket polcaira, sárgadinnyét, vekni kenyeret, szalámit, amik megszólaltak, ha valaki a közelükbe ért. A hangot persze Rogen szolgáltatta, aki egy hátsó szobából mozgatta az „árut” és beszélgetett a meglepetett vevőkkel volt, aki betojt, volt, aki értette a poént – ami egyébként egy fokkal viccesebb volt, mint maga a durván elszállt film.

Űrvihar (2017)

Bár a Gerard Butler főszereplésével készült katasztrófafilm nem hagyott mély nyomokat maga után a mozipénztárakban, a film azért hozott pár emlékezetes jelenetet, Ilyen volt a több mázsás jégdarabokat hozó „zápor”, a Dubaira lecsapó tsunami, a hirtelen a strandra lecsapó hidegfront elől bikiniben (hiába) menekülő, majd mozgás közben dermedtté fagyó „emberi szobrok” képe. Erre ment rá a marketing is, kamu taxikba szereltek kamerákat, majd a kamu hírek szóltak a városra lecsapó extrám hidegről, majd a taxi egy hóval borított utcába kanyarodott be, dermedt, jéggel borított járókelőkkel, az igazi frászt pedig a motorháztetőn koppanó fagyott galambok hozták a gyanútlan utasokra. És ez a gerillamarketing jóval eredetibb volt, mint a Holnapután (2004 ) sztoriját koppintó film maga.

Körök (2017)

Ha az ember új tévét vesz, nyilván ki akarja próbálni a képminőséget, a felbontást, a színeket és a hangot. Gyanútlanul kapcsolja be a készüléket élete párjával, készül az élményre, csakhogy a tévé videóra van állítva , a videón pedig A kör friss előzetese megy le, és pont a legfélelmetesebb rész, ahol Samara, a szellemlány kimászik a romos kútból, ami akkor is a frászt hozza az emberre, ha a filmet nézni, akkor meg pláne, ha nem is számít a dologra. Ezt pedig azzal sikerült tetézni, hogy az egyik tévéből maga Samara mászott ki. Ez történt több nagy amerikai műszaki boltban is, az eredményt pedig rejtett kamerák rögzítették, hogy egy jó kis vírusvideót rakjanak össze a meglepett arcokból, hátraugró emberekből - 200 milliós nézettséggel - , akiket aztán jól ki lehet nevetni, de valljuk be, ettől mi is berosáltunk volna!

Forrás:. listverse.com