Kik a keményebbek, a zsaruk vagy a bankrablók? Nehéz kérdés, mert ugyanúgy viselkednek, beszélnek, és pont ugyanúgy vannak kivarrva. Akkor kinek drukkoljunk?
Gerard Butler számomra egy rejtély. Én speciel bírom a fickót, jó színésznek is tartom, de alig van olyan filmje, amit szerettem, amiben az is benne van, hogy ő maga is rengeteg rossz szerepet vállal, hogy aztán rosszul játssza el őket. Ő nem az a fajta színész, aki miatt egy pocsék filmet is érdemes megnézni, hanem az, aki csak akkor működik igazán, ha azt a szerepet tökéletesen rá írták. Ilyen volt az őt világsztárrá tévő 300 (2007) és az azt követő Spíler (2008) abból a rövid időszakból, amikor azt hittük, ő lesz az új Russel Crowe vagy Hugh Jackman. Egyik sem lett, viszont különös módon el sem tűnt. Most például egy látványos heist filmmel rukkolt elő, főszereplőként és producerként.
A heist film gyakorlatilag a bankrablást jelöli, az olyan filmeket, ahol egy csapat gondos munkával, egy remek tervvel rámol ki egy pénzintézetet – lehet ez persze kaszinó vagy pénzszállító autó vagy más is, a zsákmány pedig gyémánt, arany, ékszer, akármi. A lényeg a terv és a végrehajtás és persze a lebukás elkerülése és a nyomukban loholó rendőrök lerázása. Az eddig csak forgatókönyvíróként ismert Christian Gudegast (Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma) nagyszabású, látványos heist filmmel szeretett volna rendezőként bemutatkozni, kőkemény rablókkal és még keményebb zsarukkal, a nyilvánvaló példa pedig Michael Mann nagy klasszikusa, a Szemtől szemben (1995) volt. A látványos rész össze is jött.
A filmkészítők szimpátiája ezúttal nem a rablók, hanem a rendőrök oldalán van, bár sokszor hangsúlyozzák, milyen kevés különbség van a két banda, a Merriman nevű bankrabló csapata és a Los Angeles-i rendőrség kiemelt ügyekkel foglalkozó alakulata között. Mindkét társaság viharvert, kigyúrt és kivarrt fazonokból áll, mindkettőt a profizmus és bajtársiasság tartja össze – legalábbis papíron, mert nem nagyon siratják meg elesett bajtársaikat. Hősünk a rendőrnyomozó Big Nick, aki egy pénzszállító autó kirablása után azonnal az említett Merriman nyomába ered, és hamarosan beszervezi annak egyik új emberét, a leggyengébb láncszemet informátorának. Érthető, ha azt hiszi, hogy lépéselőnyben van, ám a bűnözőknek is meg vannak a maguk trükkjeik, amikre nagyon is szükségük van, hiszen egy eddig kirabolhatatlannak hitt bank a célpontjuk.
Egy jó bankrablós film egyszerre szól az akcióról és a fifikáról, és ezt Gudegast valószínűleg fel is írta vagy tizenöt post it-ra, amiket mindenhová kiragasztott a frizsidertől kezdve a fürdőszoba tükörig. A Gengszterzsarukban van is fifika bőven, néha túl csavarosan is – szokás szerint olyan mennyiségű szerencsés véletlen torlódik fel, ami kissé valószínűtlenné teszi az eseményeket, és az emberben az is felmerül, hogy rendezőnk nem csak a Szemtől szembe, hanem a Közönséges bűnözők századik újranézésén is túl volt, mielőtt belevágott volna a forgatásba. Az akcióval azonban nincs semmi baj, a kis és nagy kaliberű lőfegyverek szakadatlan ropogása tökéletes hátteret ad a rendkívül ügyesen koreografált összecsapásoknak, amiket tényleg élvezet nézni.
Ebből az élvezeti értékből azonban kicsit levon, hogy nincs kinek drukkolnunk. Gerard Butler ugyanis megint azt hiszi, elég Gerard Butlernek lennie, feszítenie és néha vicsorognia. Nem vállalhatatlanul rossz, csak szokás szerint nem elég jó. Ráadásul kap hozzá egy teljesen felesleges és végsőkig sablonos családi háttérsztorit is, hogy miközben kurvázik és piál, ő nagyon szereti a családját, csak ugye önsorsrontó hajlamai vannak. Az ellenfelét alakító Pablo Schreiber még eljátszanivalót sem kapott, neki csak be kell feszítenie, de azt végig, és ha jobban belegondolok, a 140 perces játékidőt számítva ez nem is olyan könnyű meló. Harmadik játékosként pedig ott van az informátornak beszervezett O'Shea Jackson Jr., aki azért néz ki Ice Cube kicsinyített másának, mert az történetesen az apukája, és színészi kvalitásai is hasonlóak. Ők így hárman nem adnak egy igazán jó filmet, de köszönjük, hogy megpróbálták, szégyenkezniük azért nem kell!
Értékelés: 6/10
