Évtizedekkel azelőtt, hogy Quentin Tarantinót a világ legmenőbb rendezőjévé koronázták volna, Sam Peckinpah volt Hollywood egyik legvitatottabb, legerőszakosabb és legfelkapottabb filmkészítője, aki műfajteremtő westernek mellett zsigeri thrillereket és úttörő háborús eposzokat is készített, miközben elszántan harcolt a stúdiórendszer korlátai és az őt megszelídíteni próbáló producerek ellen. Íme egy szubjektív toplista, amelynek erősségét jól mutatja, hogy a PORT olvasóinak nagy kedvence, a Konvoj rá sem fért, ahogy a Pat Garrett és Billy, a kölyök vagy a nem kevésbé kiváló Délutáni puskalövések is lemaradt.

6. Vaskereszt (1977)

Az 1993-as Sztálingrádig nem nagyon fordult elő, hogy egy II. világháborús film hősei a szövetségesek ellen harcoló német katonák legyenek, ezért is volt a maga nemében egyedülálló darab a Vaskereszt (1977), amelynek főszerepeit német egyenruhába öltözött amerikai és angol színészek játszották, és amelynek rendezője is amerikai volt.

1943-ban játszódik a történet, amelynek hőse az első vonalban szolgálatot teljesítő, feladatát remekül végző, ám a háborút és még inkább a nácikat gyűlölő veterán Steiner őrmester (James Coburn), aki harcedzett szakaszával a legveszélyesebb feladatokat is vállalja, és a leghajmeresztőbb helyzetekből is kivágja magát. Szüksége is van minden tapasztalatára és szerencséjére, mert új felettest kap: az előléptetésért taposó porosz Kranksi százados (Maximilian Schell) bármire képes, hogy megszerezze a hőn áhított, dicsőséget hozó Vaskereszt kitüntetést – és ezért bárkit hajlandó feláldozni.  

5. Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét! (1974)

Peckinpah neo-westernje Bennie (Warren Oates) történetét meséli el. A lecsúszott exkatonatiszt kocsmai zongoristaként tengeti életét Mexikóvárosban, amikor megtudja, hogy egy gazdag mexikói bűnöző (Emilio Fernandez) vérdíjat tűzött ki Alfredo Garcia fejére, aki teherbe ejtette a lányát. Bennie útnak indul, hogy levadássza a férfit, és begyűjtse a vérdíjat.

Ez Peckinpah egyik legsötétebb és legnihilisztikusabb filmje, amely annyira brutális és véres, hogy meg is feküdte a korabeli közönség gyomrát.

Nemcsak a mozipénztáraknál volt bukta, a legtöbb kritikus is elmarasztalta. A megítélése azonban az eltelt évtizedek alatt javult, és ma már kultuszfilmnek számít, köszönhetően többek közt a színészi játéknak és a műfaji formulák merész felforgatásának.

4. A szökés (1972)

A rendező egyik legjobb kortárs thrillerének középpontjában Doc McCoy (Steve McQueen) áll, aki tízéves börtönbüntetéséből négyet töltött eddig le. A korrupt üzletember, Jack Beynon (Ben Johnson) felajánlja Docnak, hogy kihozza a börtönből, ha részt vesz egy bankrablásban a saját embereivel, Rudyval (Al Lettieri) és Frankkel (Bo Hopkins) együtt. Minden a terv szerint halad – egészen addig, amíg Frank meg nem öl egy biztonsági őrt, Rudy pedig megpróbálja átverni a társait. Doc így is megkaparintja a pénzt, és feleségével, Carollal (Ali MacGraw) együtt menekül a rosszfiúk elől.

A szökés egyszerre krimi és románc, és egyben McQueen talán utolsó nagyszerű akciószerepe.

A karaktere is mintha Peckinpah alteregója lenne, aki maga is úgy érezte, hogy csapdába ejtette a stúdiórendszer.

3. Dundee őrnagy (1965)

Kevesen tudják, de Peckinaph Dundee őrnagya a Moby Dick klasszikus történetének újragondolása volt, a címszereplőt pedig Ahab kapitányhoz hasonló figurának szánta Peckinpah, csak ebben a változatban se bálna, se tenger nincs, csak a mexikói sivatag. A sztori szerint Dundee őrnagy (Charlton Heston) a felettesei megbízásából egy hadifogolytábor parancsnoka lesz az amerikai polgárháború vége felé. Amikor az apacsok orvul lemészárolnak több családot, megtámadnak egy lovasszázadot, és túszul ejtenek három kisgyermeket, Dundeera vár a feladat, hogy különítményt szervezzen válogatott nehézfiúkból, valamint fogoly konföderációs katonákból, amellyel az indiánok nyomába eredhet.

A forgatás a kezdetektől el volt átkozva, mivel vezetőváltás volt a gyártó Columbia Stúdiónál. Ez azzal is járt, hogy a költségvetés jelentős részét az utolsó pillanatban elvonták, majd a kész filmet olyan szinten megvágták, hogy alig lehetett felismerni – mégis kisebb kultfilm lett belőle. 2005-ben kijött belőle egy bővített változat, azt ajánljuk pótlásra.

2. Szalmakutyák (1971)

A sztori szerint egy fiatal értelmiségi pár egy vidéki kisvárosban keres menedéket a nagyváros nyüzsgése elől, ám a helyiek hamarosan zaklatni kezdik őket, majd a verbális abúzus fizikaiba, végül tomboló erőszakba fordul. A Dustin Hoffman főszereplésével készült alkotás ugyan lassan építkezik, de utolsó felvonása olyan sokkoló fordulatot vesz, amivel egyrészt nemcsak a korabeli közönséget döbbentette meg, hanem a mait is, másrészt az évtizedek során (al)műfajteremtő darabbá vált.

A filmnek, amely a felkavaró nemierőszak-jelenete miatt egészen 2002-ig tiltólistán volt az Egyesült Királyságban, Quentin Tarantino is a rajongói közé tartozik, aki "mesterműnek" nevezte. Mint fogalmazott,

ebben a filmben nincs egyértelmű olvasat vagy ítélet egyetlen karakterről sem. Éppen ezért művészet."

1. Vad banda (1969)

Sam Peckinpah legnagyobb mesterműve egyértelműen A vad banda. Gyakran emlegetik egy lapon olyan klasszikus westernfilmekkel, mint a John Ford-fél Az üldözők vagy A jó, a rossz és a csúf, de még ezeknél is rétegzettebb. A bemutató idején a hihetetlen mennyiségű erőszak miatt hírhedté váló film valójában egy tragikus, shakespeare-i történet egy csapat törvényen kívüliről, akiknek szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy eljárt felettük az idő. Vezetőjük, Pike Bishop (William Holden) azt tervezi, hogy még egy utolsó rablást hajt végre, majd visszavonul. A melóról azonban kiderül, hogy csapda: Pike egykori társát, Deke Thorntont (Robert Ryan) bízták meg Pike bandájának kiiktatásával. Egy véres lövöldözés után, amelyben a csapat fele meghal, Pike-nak meg kell találnia a módját, hogy rendezze a Thorntonnal szembeni számláját, miközben a fejvadászok folyamatosan a nyomában vannak.

A Vad banda zordsága, realisztikus erőszakábrázolása és erkölcsileg összetett főszereplői újjáélesztették a western műfaját.

via: Collider / The Guardian / CBR / Taste of Cinema