Bad Boys – Mindörökké rosszfiúk – Nem olyan rosszak, de nem is olyan jók a fiúk

Nem indul rosszul, de a végére kifullad a régóta ígért harmadik rész, ami nem csoda, ha Will smith és Martin Lawrence egyesített életkorát nézzük, ami kereken 105 év. Durva, mi?

Csak mondom, a rosszfiúk sosem rossz fiúk, sőt! A Bad Boys - Mire jók a rosszfiúk? (1995) egyik főhőse, Will Smith inkább vagány volt, legfeljebb menő, mármint a saját feje után menő, Martin Lawrence pedig alkatánál fogva a nagypofájú, pipogya, de kedves fickót adta. Az égvilágon semmi rosszfiú nem volt bennük, pedig most is egyfolytában ezt hangoztatják, sőt, a jelek szerint az erről szóló saját főcímdalukat is tudják, ami elég ritka dolog a mozi világában. Éneklik is, ha kell, ha nem kell, hogy Bad boys, bad boys, watcha gonna do? Watcha gonna do when they come for you? Teszik mindezt nem túl nagy meggyőződéssel.

Elismerem, hogy a Michael Bay rendezte első rész szerethető volt, pörgős, friss, látványos darab, a Die Hard filmek lightosabb, színesebb verziója, a Smith-Lawrence páros pedig jól működött, a Bad Boys 2. - Már megint a rosszfiúkra (2003) viszont egyáltalán nem emlékszem, nyilván tök ugyanilyen volt. És Bayt nem nehéz utánozni: hagyni kell, hogy macsó főhősei macsók legyenek, lehetőleg egyfolytában atlétában, kell pár szép nő, aki epekedik utánuk, le kell önteni az egészet sűrű akcióval és minél több nagy kaliberű fegyverrel, és mindezt sűrű vágásokkal, állandóan körbe mozgó kamerával kell felvenni, és az sem árt, ha a hangeffektusokat feltolják a maximumra. Pontosan ezt teszi, vagyis Bay-t másolja a Bilall Fallah és Adil El Arbi rendezőpáros, akiknek neve leginkább a Fehér hó című HBO-sorozatról lehet ismerős, és akik jó, de messze nem tökéletes utánzók.

No igen, van valami sztori is, egy mexikói kartell elhalálozott fejének bosszúra éhes felesége és fia ered Will Smith nyomába, akinek kissé vonakodva, de segít Lawrence, aki tényleg úgy néz ki, mintha a Gagyi mami esedékes folytatásának a forgatásáról ugrott volna át, és azért vonakodik, mert egyrészt már menne nyugdíjba, mert vagy 50 évesen nagypapa lett. Van egy másik szál is, amiben azt látjuk, hogy bár van Miami rendőrségének egy modern taktikai egysége mindenféle kütyüvel, de azok lámák és egy fabatkát sem érnek, csak az old school módszer működik, ha kemény az ellenfél, és ez az ellenfél kemény. Nem egy bonyolult felállás ez, amit csak icipicit bonyolít egy lehetséges munkahelyi románc és Lawrence örökös nyivákolása, és egy darabig működik is a dolog. A majd’ kétórás játékidővel azonban saját magukat lőtték lábon a készítők: annyi nincs ebben a történetben és felállásban, amit jól láthatóan a két főszereplő sem bír szusszal: nyilván nem véletlenül viccelnek annyit a korukkal. Mert hiába tették a végére a legnagyobb csihipuhit, a legtöbb digitális robbantást és egyebet.

És a végére, de inkább már a közepére kiderül még valami: a Smith-Lawrence páros már nem igazán működik. Will Smith most is odateszi magát, legalábbis fizikálisan, mert ő ilyen, az egyre inkább egy túletetett hörcsögre hajazó Lawrence viszont kevés ide, ráadásul semmiféle haverság nem jön át, hiába játsszák el, hogy nonstop egymást cukkolják: szerintem még egy sörre sem hívnák meg a másikat. Mert ennyire rosszfiúk. És van egy dolog, ami piszkálta végig a csőrömet: hogy lehet, hogy ezeknek a miami zsaruknak ilyen marha jó lakásuk van, és ennyire jó autókkal száguldoznak?

Értékelés: 5/10