Azt mondták, zárkózott, szűkszavú ember. Ehhez képest A Viszkis bulldogszerű nyomozóját alakító Schneider Zoltán annyit sztorizott és annyi anekdotát mesélt el, hogy mind nem is kerülhetett be!
- Mennyire ismerted a viszkis rabló történetét?
- Csak mint napi hírt, nagyon nem folytam bele. Mondjuk akkor próbáltunk éppen László Zsoltékkal, és a próba szünetében arról beszéltünk, hogy próbáljuk már meg ezt mi is, és ha elkapnak, akkor majd maximum azt mondjuk, ez csak filmforgatás. De persze nem mertük meglépni.
- Találkoztál a viszkissel?
- Nem. Egyszer valamiért bejött a forgatásra, talán ruhapróbára, mivel van egy apró szerepe a filmben, és akkor beköszönt nekünk, csak ennyi.
- Először játszol rendőrt?
- Most valahogy elkaptak a rendőrök. Megy a Radnóti Színházban A párnaember, abban is rendőr vagyok, most forgattunk tavasszal Ujj Mészáros Károllyal, ott megint egy rendőrkapitány vagyok. Úgy látszik, most lettem ilyen súlyú. Belehíztam a rendőr karakterbe.
- Sokan kritizálták Antal Nimródot, hogy egy bűnözőből csinál hőst, és úgy éreztem, az általad játszott Nyomozó alakja oldja meg ezt a dilemmát…
- Ezt előre tudtuk, ezt így terveztük. Már a forgatás elején jöttek a támadások, hogy bűnözőből hőst csinálni! Ez egy akkora hülyeség! Hány olyan filmet csináltak, ahol valós alakokra építettek, akik sokkal nagyobb bűnözők voltak, mondjuk gyerekgyilkosok. Azért is vannak benne azok a mondatok, amiket a nyomozó mond ki, mert nem akarunk hőst csinálni. Hiába mondja azt Ambrus, hogy nem bántott senkit, az is bántás, ha pisztolyt fognak rád. Tudunk olyan banki kisasszonyról, aki aztán soha többet nem tudott visszamenni dolgozni, és ott van az a filmbe is bekerült rész, amikor azt állították, hogy a rendőrökre lőtt, amiről ma is vitatkoznak, hogyan történt.
- Amikor megkaptad a szerepet, mennyire tudtad azt saját magadhoz igazítani?
- Annyira egyet gondoltunk Antal Nimróddal erről a karakterről, hogy erre nem igazán volt szükség. Mondatjavaslataim voltak, amiket gyakran el is fogadtak, mivel a forgatókönyv angolul íródott, és csak azután fordították magyarra, ami annyival színesebb nyelv, hogy fordítás közben biztosan elcsúszott pár dolog, néha keményebben fogalmaztam, mint ami le volt írva. Volt egy kedvenc kabátom, amit a Nimród soha nem engedett felvenni. Egy barnás velúr zakó, és annyira boldog voltam, amikor megkaptam a végén, és többször fel akartam venni a jelenetekben, de Nimród mindig mondta, hogy „Nem kell a zakó, vedd le a kabátod!” Igaz, iszonyatos meleg volt, és amikor először megláttam a sminket, ahogy közelít felém az ecsettel, kiabálni kezdtem, hogy „Marad! Nem! Ő izzad!”
A hullámvasutas jelenethez egyébként lett volna egy zseniális ötletem, de végül nem vették meg. Mondtam, hogy annyira jó lenne, ha kiderülne, hogy ott ülünk valahol a Viszkis és a barátnője mögött, én rendőrként a feleségemmel és a két gyerekkel. És már ott is látszik, hogy valami nem stimmel a férfival meg a nővel, a gyerekek még úgy ahogy boldogok, de rajtuk látjuk, hogy nem akarnak már együtt lenni. Aki látja, az látja, ez csak amolyan csemege lett volna a nézőknek, de nem haraptak rá, pedig lett volna vele plusz egy napom.
- Az összesen hetven napos forgatásból neked hány nap jutott?
- Szerintem talán tíz. Én be voltam szorítva egy stúdióba, egyszer voltam kint helyszínen egy bankrabláson és ahogy interjút adok, egyszer otthon, egyedül, amit kívülről vesz a kamera, de ami végül nem került be a filmbe, egyszer egy kínai étteremben, és egyszer lent voltunk Miskolcon. A többi 0/24-ben ment a stúdióban, a székben. Ami viszont a műterem hatalmas előnye volt, hogy kronológiai sorrendben vettük fel az összes kihallgatást, nem kellett gondolkodni azon, mi volt előtte, ami iszonyatosan nagy segítség volt.
- Az első forgatókönyv-verzióban is ilyen nagy szerepe volt a nyomozónak? Mert előzetesek és az ismert történet alapján én nem gondoltam, hogy második főszereplő lesz, fontosabb, mint a Viszkis szerelme…
- Azt csak Antal Nimród tudná megmondani, végül a hányadik verzió valósult meg, de az első változatban én csak a film végén jelenek meg, amikor már elfogták Ambrust. Az időrendben haladó történetben én a legvégén jövök, onnantól, hogy már lecsukták a rablót, aztán Nimród rájött, hogy mi lenne, ha összekuszálnánk, tulajdonképpen már elkaptuk, és onnan arányosan szét lehet osztani. Ez amúgy is egy részben kitalált történet, hiába vannak valós alapjai. Én is három emberből lettem összegyúrva, Móga Piroska karaktere is három lányból. Így egyszerűbb volt, miközben Nimród megpróbált valahonnan eljutni valahová.
A film vége viszont a véletlennek köszönhető. Nimród egyszer felhívta Ambrus Attilát, mert nem ment éppen neki a könyvírás, és hallotta a telefonban, hogy nagyon rossz kedve volt az Ambrusnak. Nimród faggatta, mégis mitől van így lehangolva, mire az elmondta: „Itt ülök egy vásárban, nagyon sokan vannak, de tőlem nem vásárol senki, és itt van velem szemben egy bank…Na de mindegy, ez már a múlt.” Szerintem ezzel a lezárással lett kerek ez a történet. .
Fotó: Kaszás Tamás
