Van egy nagyon erős átívelő szál a rendező filmjeiben.
Christopher Nolan filmjeit nézve nehéz nem észrevenni egy visszatérő mintázatot. Legyen szó a világűr sötétjéről vagy a tudatalatti labirintusairól,
a rendező történeteinek középpontjában szinte mindig ott áll az apa hiánya, a szülői kompromisszumok súlya, és az a trauma, amelyet a gyerekek elkerülhetetlenül örökölnek.
Ez a motívum már Nolan korai szárnypróbálgatásaiban is fellelhető volt. A független A csapda (1998) és a norvég remake, az Álmatlanság (2002) is egyfajta torz apa-fiú dinamikára épít. Az előbbiben egy fiatal férfi sodródik egy bűnöző mentor hatása alá, míg az utóbbiban az Al Pacino által megformált korrupt nyomozó válik Hilary Swank karakterének sötét apafigurájává.
A téma a rendező karrierjének csúcspontján vált igazán húsba vágóvá. A Batman: Kezdődik! (2005), A tökéletes trükk (2006) és az Eredet (2010) mind a középkorú férfiak szorongásait tükrözik: a szülők elvesztése feletti gyászt és a mardosó bűntudatot amiatt, hogy a hősök képtelenek ott lenni gyermekeik mellett. Ez az egzisztenciális félelem csúcsosodott ki Az acélember (2013) – melynek Nolan producere és írója volt – és a Csillagok között (2014) képkockáin, ahol egész cselekményszálak szólnak az apa nélkül maradt gyermekek lelki válságáról.
Bár az utóbbi években a Dunkirk (2017), a Tenet (2020) és az Oppenheimer (2023) inkább a globális bizonytalanságra és a jövőnk miatti kollektív aggodalomra fókuszált, Nolan most visszakanyarodik a gyökerekhez. Következő projektje, az Odüsszeia, immár a hatodik alkalommal emeli központi elemmé az apaság kérdéskörét.
A Marvel-moziverzum Pókembere, Tom Holland is csatlakozott a stábhoz, és Telemakhoszt, a Matt Damon által alakított Odüsszeusznak, Ithaka királyának a fiát alakítja.
Míg az eredeti eposzban (és a filmben is) Odüsszeusz tíz évig hánykolódik a tengeren az istenek haragja miatt, Telemakhosz és édesanyja, Pénelopé (Anne Hathaway) otthon vívnak politikai és spirituális sakkjátszmát a trónkövetelőkkel. A történet lényege Telemakhosz felnövéstörténete, akinek be kell(ene) töltenie apja helyét - Nolan tehát, ha minden igaz, az apa-fia motívumot egy új szemszögből vizsgálja. A korábbi filmek szorongása és traumája után
az Odüsszeia az apai büszkeséget és a generációk közötti folytonosságot helyezheti a középpontba,
rávilágítva arra, hogy az örökség nemcsak teher, hanem erőforrás is lehet.
Via: Comicbook
