Mármint szó szerint az, vicc, mert az amerikai horrort készítő japán rendező tényleg szórakozik a nézővel, elengedi, és a habzó szájú lovak közé dobja a gyeplőt!
Nincs jellegzetesebb amerikai karakter a mesterlövésznél, legyen szó a gaz ellenfelet több ezer méterről szíven találó bátor haditengerészről egy háborús filmben – lásd Clint Eastwoodot Bradley Cooperrel az Amerikai mesterlövészben - vagy az ártatlan civileket halomra ölő hibbant orvlövész a hírekből. A jó nevű japán rendező, Ryuhei Kitamura (Azumi, Éjféli etetés, Versus), akitől amúgy sem áll túl messze a véresen túlburjánzó erőszak, egy mestervágással egybegyúrta a kettőt. Láthatatlan hősünk egy vérprofi, a „szakma” minden tudását ismerő mesterlövész - és egyben vérszomjas sorozatgyilkos, aki random utazókra vadászik egy kies országúton.
Hőseink egy telekocsi utasai és közeli barátok. Párok és egymást csak nem rég megismert fiatalok, pont elegen ahhoz, hogy szépen lehessen adagolni őket onnantól, hogy eldördül az első lövés. Az első lövés ugyanis a furgon egyik kerekét éri, és embereink azt hiszik, maximum egy sima kerékcsere kényelmetlenségével kell szembenézniük. Csinálják is a selfie-ket a csere közben, hogy feltolják a Facebookra, de hopp, nincs térerő, ami ma már valószínűleg egyedül a horrorfilmekben létező jelenség, és ami a címbeli defekthez hasonlóan szintén nem véletlen. Innentől mind a célkeresztben vannak, mi pedig újra eljátszhatjuk az ilyenkor szokásos játékot. Ki lesz a következő? A szőke lány? Biztos nem, mert vőlegénye van. A fekete srác? Pár éve még egész biztosan, de lehet, hogy ma már nem lehet olyan könnyen beáldozni, vagy mégis? És így tovább.
Szóval lehet találgatni, de már onnan gyanús a dolog, hogy az egész társaságból alig van megjegyezhető arc, legfeljebb a csinos, barna hajú lány (a nem kifejezetten kezdő, de nagyjából ismeretlen Stephanie Pearson), aki valamennyire a fegyverekhez is ért, lévén, hogy katonacsaládba született. Igaz, a B-kategóriás horrorfilmek alapvonása, hogy abszolút no name fiatalokkal dolgoznak, és nem csak azért, mert olcsóbb – de főleg azért! -, hanem azért is, mert így nem lehet kizárásos alapon eldönteni, ki lesz a túlélő és ki nem. Kitamura pedig boldogan vállalja fel a B-kategóriás besorolást, sőt, a Defekt kétharmadától, amikor a mesterlövész és a maradék potenciális áldozat között egyfajta patthelyzet alakul ki, hirtelen nem csak egy sor új karaktert hoz be, de félredobja az addigi tudatosan megfontolt építkezést, és turbófokozatra kapcsol. Amiből két dolog lehetséges: vagy teljesen elgurult a gyógyszere és tűző napon ivott szakét speedre, vagy a már fentebb vázolt verzió: szórakozik velünk.
Én az utóbbi verzióra tippelek - bár nem zárom ki teljesen az elsőt sem - és akkor részemről minden rendben van. Egy teljesen őrült, minden szabályt felrúgó horrorfilmmel nem lehet vitatkozni, mert az egy nagyon tökös dolog – vagy nem érdemes.
Értékelés: 6/10
Értékelés: 6/10
