Hát pontosan ugyanaz, ami egy átlagos kamaszlány lelkében, csupa változás, tartozni akarás valahová, barátok keresése, a női mivolta keresése, és ebben majdnem mindegy, milyen színű a haja és a bőre.
Ami azt illeti, szerintem még nem készült magyar film albínókról, illetve albínók főszereplésével, illetve készült, egy rövidfilm A kivégzés címmel, amit Szőcs Petra rendezett, és a rendezőnő, aki költőként is ismert, most egy bemutatkozó nagyjátékfilmet is készített a témában. Ami nem arról szól, amire az ember elsőre számítana, a kirekesztésről.
Kató (Nagy Csengelle) a dévai otthon egyetlen albínója, hosszú, tejfehér haja van, alabástrom bőre, nagyon világos szemei, amiket külön-külön is tud mozgatni, és fehér szempillái, szemöldöke, naná, hogy kilóg a sorból. Csakhogy az otthonban igazából senki sem lóg ki, sorstársak, akik elfogadták ezt a különös helyzetet, ezt a köztes világot, és ennél fogva valahogy toleránsabbak, mint a külvilág. Kató azonban kamaszodik, és egy kamaszlány amúgy is nehezen tudja elfogadni a saját külsejét, a saját szerepét, kapcsolatait. Kató a kamaszkor első nyarán ki akarja deríteni, hogy mennyit ér. Új barátot keres, csábítani próbál, majd átkot mond arra, aki nem szereti eléggé – de ő is halálra rémül attól, hogy mire képes, vagy legalábbis mit gondol, hogy mire képes. A nyári szünetben összebarátkozik egy Budapestről érkezett új önkéntessel (Komán Boglárka), Bogival, de barátságát csak úgy tudja kifejezni, hogy elárul valaki mást. Halálos átkot szór Anna (Fatma Mohamed), a gondozójuk fejére.
És ahogy a film szinopszisában olvashatjuk, az otthonnak otthont adó erdélyi kisváros után címet kapó Déva a gyermeki látásmód mágikus és szürreális dimenzióját bontja ki, és új színben láttatja a város posztszocialista világát. És ez nem csak a szokásos marketing szöveg, Szőcs Petra ugyanis sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a valós és érzelmi tájképre, mint a történetre, sokszor csak életképeket mutat, epizódokat az egyébként Böjte Csaba, vagyis a Szent Ferenc Alapítvány által árva gyerekek számára működtetett otthon életéből, és ez egyáltalán nem zavaró. Nem azért, mert ezek hű de izgalmas vagy sokatmondó epizódok, hanem azért, mert van valami elképesztő természetesség és ennél fogva hitelesség is van abban. Annak ellenére is, vagy pont azért, mert itt szinte mindenki amatőr színész – ami egyébként azt jelenti, hogy különben nem színész, csak most az.
Értékelés: 7/10
