Quentin Tarantino ma már intézménynek számít. Filmjeit alig néhány képkocka alapján fel lehet ismerni, védjegyeit, kedvenc motívumait kívülről tudja mindenki. A kirobbanó erőszak, a klipszerű zenehasználat vagy a szabadszájú dialógok mellett különleges az is, ahogyan a színészeit használja. 

Búcsúzz el a telefonodtól

Az első és legfontosabb szabály, hogy a forgatásról a mobiltelefonok ki vannak tiltva. Egy interjújában Tarantino azzal indokolta a szigort, hogy korábban többször is előfordult, hogy egy fontos jelenet közben szólalt meg valamelyik stábtag telefonja, kizökkentve ezzel a színészeket. A rendezőt azóta nem érdeklik az „Oké, majd nem felejtem el lenémítani”-típusú fogadkozások sem.

Nem azért vagyunk itt, hogy teszteljük a memóriád, hanem hogy létrehozzunk valamit. Nem cseszheted el!”

Legyél kaszkadőr is

Tarantino elvárja a színészeitől, hogy mindig 100%-ot adjanak, és ebbe néha a határaik feszegetése is beletartozik. A legjobb példa erre a Kill Bill forgatása, ahol Tarantino rávette Uma Thurmant, hogy kaszkadőr helyett ő maga vezessen végig 60-70 km/órás sebességgel egy kanyargós, csúszós úton. A mutatvány vége baleset lett, de akkor még nem kapott nyilvánosságot az ügy, csak 2018 februárjában, amikor a színésznő posztolta a felvételt az Instagram-oldalára. Tarantino és Thurman közt a forgatás után meg is romlott a viszony, de azóta kibékültek, a videó is a rendezőnek köszönhetően kerülhetett nyilvánosságra, és elismerte azt is, hogy hibázott, amikor felesleges veszélynek tette ki a színésznőt.

A kamera előtt is szembe kell nézned Tarantinóval

Első filmjében a rendező még egy viszonylag nagyobb szerepet osztott magára, de a Kutyaszorítóban után szerencsére felismerte, hogy limitáltak a színészi képességei, ezért azóta csak epizódistaként tűnik fel egy-egy jelenet erejéig. Jó rendezőként ráadásul tudja, hogy a cameóinak minden esetben a történetet kell szolgálniuk, nem zökkentheti ki vele a nézőket. A közönség sok esetben viszont nem is tudja, hogy Tarantinót, illetve valamelyik testrészét látja a vásznon. A leghíresebb példa a Becstelen Brigantyk fojtogatós jelenete, amelyben Christopher Waltz helyett a rendező keze kulcsolódik rá Diane Kruger nyakára. A #metoo-mozgalom csúcsán a rendezőt meg is vádolták azzal, hogy kihasználta a színésznőt, aki viszont egy Instagram-posztban kelt a védelmére, és elmondta, hogy „[Tarantino] a lehető legnagyobb tisztelettel bánt velem, soha nem élt vissza a hatalmával, és nem kényszerített semmi olyasmire, ami számomra kényelmetlen lett volna.”

Egy hasonló jelenet a Kill Billben is van, a Gogo Yubari nevű bérgyilkos egy lánccal fojtogatja Uma Thurman karakterét, és itt is Tarantino végezte el a „piszkos munkát”, sőt a földön fekvő Menyasszonyt is ő köpi le. Tarantino később úgy nyilatkozott, hogy próbáltak műnyálat használni, de nem tűnt elég hitelesnek, a köpést pedig nem akarta egy random stábtagra bízni, és abban sem volt biztos, hogy Michael Madsennek sikerülne célba találnia, ezért osztotta magára a szerepet.

A lábadra is fókuszál

Nemcsak a dramaturgiailag indokolt fojtogatásokat szereti Tarantino, de komoly lábfétise is van, ami a filmjeiből egyértelműen ki is derül. A kamera nála imád a csupasz lábfejeken vagy a cipőkön hosszú másodpercekre elidőzni (természetesen csak a női karakterek esetében), sokszor egészen extrém közeliken. A rendező ráadásul beszélni is szeret a lábakról. Rose McGowan mesélte el egy interjúban, hogy Tarantino minden egyes találkozásukkor megemlítette, hogy milyen sokszor felhasználta azokat a képsorokat, ahol a színésznő a körmeit lakkozza. Aki tehát színésznőként bekerül egy Tarantino-filmbe, jobban teszi, ha felkeres forgatás előtt egy pedikűröst.

Nagyon fel tud pörögni

Élmény Tarantino-interjúkat nézni, mert a rendező óriási szenvedéllyel képes a filmekről beszélni, és a színészek elmondása alapján a forgatásokon is hasonló energiával pörög. Jamie Foxx egy interjújában elmesélte, hogy imádott a rendezővel dolgozni, aki szerinte munka közben egy jazz-zenészhez hasonlít. Amíg a rendezők egy része inkább visszafogottan osztogatja a tanácsokat, Tarantino próbálja maga is átérezni a színészek helyzetét (ezért is szokott a film témájához illő kosztümökbe öltözni), a lelkesedése pedig általában a stábra is átragad.

Egyik kedvenc színésze, Brad Pitt is így látja:

Tarantino imádja a filmeket, és imád beszélni róluk… Olyan fantasztikus energia és lelkesedés hatja át a forgatásait, amelyet sehol máshol nem tapasztaltam.”

Kizökkent a szerepedből

Sorban állnak a sztárok, hogy Tarantino filmjeiben szerepelhessenek, de a rendező sok esetben nem a korábbi karaktereik új verzióira kíváncsi, sőt szándékosan olyan szerepeket oszt rájuk, amelyek elsőre idegennek tűnhetnek. Klasszikus példa John Travolta, aki a 70-es és 80-as évek zenés filmjeiben játszott romantikus figurákat, mégis kiváló bérgyilkos lett belőle a Ponyvaregényben, de a rendező élesztette újra a blaxploitation-legenda, Pam Grier vagy Robert Forster karrierjét is a Jackie Brownban. Az egykori tinisztárról, Leonardo DiCaprióról sem feltétlenül egy gonosz déli ültetvényes jutna eszünkbe, mégis tökéletes a Django elszabadul főgonoszaként.

Trágárkodnod kell. Sokat.

Tarantino egyik védjegye a sok közül a költőien vulgáris dialógok, úgyhogy a szemérmesebb színészek akár még zavarban is lehetnek, például, amikor az n-betűs szót kell ismételgetniük. A rendező szerencsére hamar rátalált egyik múzsájára, Samuel L. Jacksonra, aki nagy mestere a káromkodások elszavalásának, de többek közt Leonardo DiCaprio, Brad Pitt és Kurt Russell is látható élvezettel trágárkodik. A szabadszájú dialógok esetében is kulcskérdés a hitelesség és a spontaneitás látszata, hogy ne tűnjenek erőltetettnek ezek a kifejezések. Tarantinónál sokszor rezeg a léc, de az ihletett színészválasztásnak köszönhetően általában mégis sikerül a mutatvány.

Ha bekerülsz a körbe, ott is maradsz

Akad néhány olyan színész, aki emlékezetes alakítást nyújtott egy-egy Tarantino-filmben, később mégse tűnt fel másikban (pl.: Travolta, Robert De Niro), de a rendező a kedvenceit szereti újra és újra becastingolni. A csúcstartó a tarantinói dialógok legértőbb tolmácsa, Samuel L. Jackson, de Uma Thurman, Kurt Russell, Brad Pitt és Leonardo DiCaprio is többször visszatért. A rendező sok esetben úgy írja meg a forgatókönyvet, hogy előre tudja, ki lenne ideális az adott szerepre, és mivel ő Tarantino, általában le is tudja szerződtetni a megálmodott sztárt.

Be kell vérezned a kezed

Tarantino eddig még egyetlen olyan filmet se rendezett, amiben ne halt volna valaki erőszakos halált, vagyis aki a rendező filmjében szerepel, annak fel kell rá készülnie, hogy vagy az ő karakterét mészárolják le, vagy neki kell fegyvert ragadnia egy ponton. Eddigi utolsó (és a tervek szerint utolsó előtti) rendezése, a Volt egyszer egy… Hollywood sem kivétel, amelyben Brad Pittnek és Leonardo DiCapriónak a játékidő 90%-ban csak szövegelnie kell, hogy aztán az utolsó felvonásban elszabaduljon a pokol. A tanulság: Tarantino-színészként nemcsak a szavakat, de a lángszórót is mesterien kell forgatnod.