Öregek vagyunk, nem vitás, hiszen kedvenc mocskos szájú rock 'n roll detektívünk már három évtizede mutatkozott be. Milliószor láttuk a filmet, de nem tudjuk megunni.
Bemutatása idején óriásit bukott a Ford Fairlane kalandjai, és valószínűleg már a kutya sem emlékszik rá – minket, magyarokat, a spanyolokat és a norvégokat leszámítva. Csak e három országban lett kultfilm, ez pedig nálunk a zseniális szinkronnak köszönhető (Vajda István szinkronrendező és Schéry András magyar szövege), no meg a merész szereposztásnak, hiszen Nagy Feró munkásságának nem bevett terepe (az Internetes Szinkron Adatbázis hat szinkronszerepét nevezi meg, a többi Ozzy). Érződik is, hogy tulajdonképpen rosszul csinálja, fahangon beszél, idegen neki ez a közeg, de pont emiatt olyan jó. A spanyoloknál is hasonló volt a recept, és azt se feledjük, hogy mégis csak ők termelték ki Torrentét, ami, mit ad Isten, mellettük nálunk a legnépszerűbb, jórészt szintén a szinkronnak köszönhetően.
1990-ben három Arany Málnát is kapott: legrosszabb főszereplő (Andrew Dice Clay), legrosszabb film és legrosszabb forgatókönyv kategóriákban. Ezeken kívül három jelölést kapott: legrosszabb rendező (Renny Harlin) és két legrosszabb mellékszereplő (Wayne Newton mint Julian Grendel és Gilbert Gottfried mint Johnny Crunch). Anyagilag is óriási bukás volt, 20 millió dolláros költségvetését visszahozta ugyan, de annál csak szerény másfél millióval többet termelt. Clay szerint a bukás oka az volt, hogy mivel a film homlokegyenest a politikai korrektség ellentéte, a második hétre csökkentették a vetítések számát. Ez nem volt igaz, mert akkor épp dupla annyi moziban játszották, a nézők érdeklődése mégis a felére csökkent. De lássuk be: ha megpróbálunk eltekinteni a zseniális magyar szinkrontól, a Ford Fairlane tényleg nem valami jó film: a történet csapongó, Andrew Dice Clay pocsék színész, és ha esetleg megnézzük eredeti nyelven, a poénok sem olyan erősek.
A nóták azonban jók, Billy Idol filmzenében szereplő dala, a Cradle of Love sokáig vezette a sikerlistákat, és még mielőtt itthon megismerhettük volna, maga Al Bundy, azaz Ed O'Neill is felbukkan a filmben mint a Disco Express egykori énekese, Ánusz, azaz Amos hadnagy szerepében. Magyar hangja Balázs Péter, és remekül passzol O'Neill bajuszához.
No de kicsoda ez az Andrew Dice Clay? Orosz zsidó gyökerekkel rendelkező komédiás (eredeti vezetékneve Silverstein), aki stand -upos pályafutását a hetvenes évek végén kezdte, és elég hamar ismertté és sikeressé vált. Keresetlen, a píszít hírből sem ismerő humora nyilván sokakat tiltakozásra késztetett, mégis imádták a népek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1990 februárjában két egymás követő estén is fellépett a Madison Square Gardenben, és ezt korábban egyetlen komikus sem tudta elérni. Összesen 38 ezren látták a produkciót. És ő volt az első (és utolsó), akit az MTV letiltott, mert élő adásban trágárkodott, bár ezt a szankciót később a csatorna megszüntette. A 2000-es évektől már nem volt annyira sikeres, stand-up műsoraival turnézott, 2011-ben a Complex Magazine a 14. helyre tette a világ legrosszabb stand-uposainak listáján, podcasteket és CD-ket csinált, Dice címmel sorozatot készített, amiben saját magát játszotta, és ami két évadot ért meg, illetve sorozatokban és filmekben kisebb szerepeket játszott: feltűnt a Törtetőkben, szintén önmagaként, de Woody Allen Blue Jasmine című filmjében is, amiben még a kritikusok is szerették az alakítását.
