Ahogy arról korábban már írtunk, a Filmalap kezdeményezésére az első magyar film, az 1901-ben bemutatott A táncz premierjének évfordulóján, azaz április 30-án ezentúl minden évben országszerte tiszteleghetünk a magyar film nagy korszakai és alkotói előtt. A port.hu úgy csatlakozik az ünnepléshez, hogy kiválogattuk a felhasználói szavazatok alapján kialakult TOP100 filmes listánk hazai helyezettjeit, és megnéztük, miért kedvelik olvasóink annyira a szóban forgó magyar filmet. Lássuk tehát, melyik magyar filmeket szeretitek a legjobban!

A tanú (1969)

A magyar filmekre szavazó olvasóinknak nagyon jó az ízlésük, hiszen az előkelő 17. helyre az egyik (ha nem a) legjobb magyar filmszatírát szavazták be. (10-ből) 8,8 pontjával Bacsó Péter klasszikusa olyan külföldi filmeket előzött meg, mint A rettenthetetlen, a Bűnvadászok, a Volt egyszer egy Vadnyugat vagy a Holt költők társasága.

De beszéljenek maguk az olvasók, miért is szeretik annyira Pelikán elvtárs kalandjait a szocialista szellem vasútján (és azon túl)! „Nem hiszem, hogy annál többet el lehet mondani erről a filmről,

mint hogy MINDEN EGYES MONDATÁBÓL SZÁLLÓIGE LETT”

– írta efes nevű felhasználónk még 2008. január 6-án.

Sokan vélik úgy, hogy A tanú nemes egyszerűséggel a legjobb magyar film, mindenkinél ékesebben azonban ezt Wilde fogalmazta meg 2010. július 12-én. „Mit lehetne ideírni? Azt, hogy a színészek játéka tökéletes? Hogy annyit nevetünk rajta, mint kevés más mozin, ugyanakkor érezzük bizony a kor komor mondanivalóját? Hogy időtlen? Hogy zseniális? Hogy… Á, dehogy!

Elég annyi, hogy köszönet mindenkinek, aki ezt a filmes csodát megalkotta!”

– fogalmazott olvasónk.

De a magyar filmrajongók a 2010-es évek végén sem fordultak el kedvencüktől, hiszen szűk másfél éve is lelkesen kommenteltek a film adatlapján. Szerencsére A tanút A Magyar Film Napján is újranézhetjük, hiszen a Kino Cafe mozi és a Premier Kultcafé is műsorra tűzte április 30-án.

Indul a bakterház (1979)

Az imádni való rosszcsont, Regős Bendegúz történetét 8,7 ponttal a 45. helyre juttatták el olvasóink. A tanúhoz hasonlóan Mihályfy Sándor tévéfilmjét is sokan emlegetik kedvencükként („Kedvenc magyar filmem, láttam vagy ötvenszer”), de egyesek odáig mennek, hogy igazi mesterműnek tartják. Természetesen a legtöbben a mű humorát emelik ki. „Én is imádom az Indul a bakterházat,

amikor először láttam, jaj, mennyit röhögtem, még az ágyból is kiestem... :)

Haumann Péter nagyon jó volt lókupecként. :D” – írta norton15 2008. április 26-án.

Többen egyszerűen beidézik a film zseniális aranyköpéseit, az „oszt kendnek is sűrű a levesé?”-től kezdve a „büdös banyá”-n át a „hogy az ördög pörkölje meg a süket disznaját!-”-ig. Semprini nevű olvasónk pedig 2007. július 16-án komplett elemzést nyújtott erről a „tökéletes magyar kultuszfilmről”.

„A készítése óta eltelt 28 év alatt semmit nem vesztett varázsából, frissességéből, humorából. Bármikor újra meg lehet nézni, generációk nőttek fel rajta. (…)

Bár a baktert eredetileg Bencze Ferenc játszotta volna, Koltai Róbert remek választás lett a helyére, de Horváth Teri is élete egyik nagy alakítását nyújtja, nemkülönben az epizodisták, akik itt mind-mind egyenrangúak a főszereplőkkel (…) – a nyúlfarknyi szerepekben is színészlegendákat láthatunk. Nincs ehhez fogható magyar film még egy. Mindenkinek kötelezővé tenném évente egyszer a megnézését!” – írta.

De nem volt kevésbé lelkes Texas Bill sem, aki egy online Indul a bakterház-játék kidolgozását javasolta, a Csillagok háborúja-játékok mintájára. Indula pedig a 2013 nyarán elhunyt egykori gyerekszínésztől, a film főszereplőjétől, a fent említett Olvasztó Imrétől búcsúzott szép szavakkal az év október 13-án:

„Meghalt Bendegúz, oda az igazság!”

A tizedes meg a többiek (1965)

8,6-os pontszámmal a 65. helyen szintén egy magyar klasszikust találunk, közvetlenül megelőzve Az elveszett frigyláda fosztogatóit, a Vaklármát vagy az Egy asszony illatát. Keleti Márton rendezéséről az eddigiekhez hasonlóan szintén sokan beszélnek szuperlatívuszokban (a 2006. október 24-én kommentelt wulfgar szerint például benne van a világ öt legjobb filmjében), ahogy többen emlegetik szeretettel a film 2000-es években elhunyt sztárjait, Sinkovits Imrét és Darvas Ivánt, és persze gyakran előkerül „az oroszok már a spájzban vannak” szállóige is.

A legtökéletesebben azonban A tizedes meg a többiek lényegét mindenki közül morgó sapiens ragadja meg, aki 2016. január 23-i kommentjében nemcsak gyönyörűen helyezi el az alkotást filmtörténetileg, de a magyar néplélek mélyére is leás.

„Nem kevesebbet állítok, mint hogy a magyarságról, a magyar néplélekről ez a film mondja a legtöbbet, azóta is felülmúlhatatlanul,

kezdve azzal, hogy a két tipikus magyar karaktert a forradalomban magát finoman fogalmazva is exponáló színész, Sinkovits Imre és Darvas Iván játssza.

A tökéletes jelenetekkel és zseniális poénokkal sűrűn tűzdelt filmben mind a kommunisták, mind az oroszok, mind a németek, mind a nyilasok, meg az úri középosztály megkapják a magukét, és mi magunk is rendesen. De minden a helyén van. (…)

A tizedes meg a többiek vagyunk mi, magyarok, és csak ez számít. Egy olyan ország röhögte és sírta végig ezt a filmet, aki a valóságban is átélte és megúszta azokat az éveket. És így akart emlékezni, a mindennapokban mindenképp. A röhögéstől sírva vigad a magyar. (…) A drámára emlékszünk, köszönjük, de mi röhögni akarunk.”

Macskafogó (1986)

Na melyik az a magyar rajzfilm, amit még a 100. helyen tanyázó Jégkorszaknál is jobban szeretnek a port.hu olvasói? Bizony, Ternovszky Béla rendező és Nepp József forgatókönyvíró zseniális alkotását, a Macskafogót, amely 8,5-ös átlaggal a 94. helyig jutott. A hozzászólások között itt is sorjáznak „A magyar rajzfilmgyártás abszolút csúcsterméke”, a „megunhatatlan”, a „remekmű” vagy az „ebben a filmben minden tökéletes” jelzők.

A legtöbben a szenzációs figurákat, a humoros forgatókönyvet, a zseniális zenét és a pazar szinkronhangokat emelik ki (Sinkó László, Benedek Miklós, Haumann Péter, Bodrogi Gyula stb.), de olyan is van, aki „öt Oszkárt” adna rá. És persze mindenkinek megvan a kedvence: főleg a négy gengszternek, Lusta Dicknek, Mr. Teufelnek és Safraneknek van sok rajongója.

A rajzfilm adatlapján kommentelők között érdemi vita alakult ki arról is, melyik a jobb, az eredeti vagy a folytatás (természetesen az eredeti győzött). De sok hozzászólás született a „bizonyos rajzfilmek gyerekeknek vagy felnőtteknek szólnak-e inkább?” témakörben is, ahogy többen is itt csodálkoztak rá arra, hogy a Macskafogónak készült színpadi változata.

S hogy a Macskafogó mennyire megunhatatlan, arról leginkább a legelső és a legutolsó komment árulkodik, éppen tíz év különbséggel.

„A Macskafogóról, ha három szót kéne mondanom, ezek lennének: felülmúlhatatlan, megismételhetetlen, fantasztikus!!!

Egy alapmű, melyet egyszerűen nem lehet megunni! Kis kávé, sok tej, cukor nélkül. ;)” – írta jumpingjack 2006. augusztus 30-án. Astragcc pedig 2016. október 3-án egészen hasonló véleményt fogalmazott meg: „A világ legjobb rajzfilmje! A mai napig megvan, sokszor megnézem, és nem tudom megunni. Egyszerűen szenzációs. Azóta se született ilyen szuper rajzfilm.

Örökzöld, örök kedvenc, 80 évesen is ezt fogom nézni! :D”