Oliver Stone klasszikusa még most is üt, mint egy bontókalapács, de máig vita tárgya, hogy népszerűsíti vagy elítéli az erőszakot.
1995-ben mutatták be a Született gyilkosokat, Oliver Stone pimasz és groteszk road movie-ját, ami nemcsak hogy direkt durva és polgárpukkasztó volt, de látnoki erővel jósolta meg, mennyire hangsúlyos téma lesz a tömegmédiában még évtizedekkel később is a bűntény, a vér és az erőszak. A Született gyilkosok még most is üt, mint egy bontókalapács,
de azt már sosem fogjuk megtudni, milyen filmet kapunk, ha Stone helyett az eredeti forgatókönyv írója, a fiatal Quentin Tarantino rendezte volna meg.
A Született gyilkosok sztoriját aligha kell elmesélni. Egy útszéli, lerobbant kocsmába fiatal pár érkezik, majd Mickey (Woody Harrelson) és Mallory (Juliette Lewis) lemészárolnak mindenkit a csehóban. Aztán a következőben is, országúti zsarukat, durva kamionsofőröket, boltosokat és pincérnőket, útjukba akadó névtelen járókelőket ölnek meg, egy szemtanút életben hagyva, hogy üzenetül vigye: itt járt Mickey és Mallory. Egész Amerikában egyetlen ember akad csak, aki elég tökös ahhoz, hogy elkapja a hősszerelmes gyilkosokat: Dwight McClusky, akit Tommy Lee Jones alakít igen emlékezetesen.
Oliver Stone tarka lázálma a bűnről és a médiáról
A streamingplatformok térhódítása előtt egész estéket el lehetett pazarolni arra, hogy több tucat tévécsatornára átváltsunk a távirányítóval, azt keresgélve, hátha megy valahol valami jó. A gyorsan váltakozó képek és hangok sajátosan hipnotikus elegye az, amit Oliver Stone beleszőtt a filmjébe is, amikor szökőárként zúdítja a nézőre a műfajokat és a színeket, azt az élményt visszahozva, amikor a távkapcsolóval a híradóról átváltottunk egy rajzfilmre, majd egy konzervnevetéses szitkomra, onnan egy road movie-ra, majd egy börtönfilmre.
A kritikusokat is megosztotta a film
Owen Gleiberman, az Entertainment Weekly munkatársa például a Ponyvaregény utáni második legjobb 1994-es filmnek, sőt, az „évtized alkotásának” nevezte. Janet Maslin, a New York Times kritikusa szerint viszont a film felszínes, és „csak banális dolgokat fogalmaz meg a démoni médiáról”. Rodney Dangerfield viszont alighanem karrierje legjobb kritikáit kapta meg, miután a sok blőd vígjátéka után eljátszotta Mallory tróger faterját, aki szóban, fizikailag és szexuálisan is bántalmazza a lányát. Nem csoda, hogy amikor beállít Mickey, a szemünk előtt lángra lobbanó szerelmük része az is, hogy az első áldozatuk a pörköltfoltos atlétatrikós apa.
Tommy Lee Jones viszont élete legrosszabb szerepében látható, ami azért is furcsa, mert pont ekkoriban lett A-listás hollywoodi sztár, miután Oscar-díjat nyert az 1993-as A szökevény kérlelhetetlen kopójaként. Bár Jones a Született gyilkosokban is megvillantja a fanyar humorát, itt olyan nevetséges, Bolondos dallamok-rajzfilmekbe illő bajuszt és frizurát visel, ami karikatúrává silányítja őt. Ráadásul a kritikusok gyakran szóvá teszik, hogy a börtönös részben teljesen leül az amúgy pörgős film...
Az örök kérdés: a Született gyilkosok népszerűsíti vagy elítéli az erőszakot?
Oliver Stone a vérfürdőket hol fekete-fehérben, hol őrült, színes kavalkádban mutatja be, végig kihangsúlyozva az ámokfutó pár vidám szadizmusát. Ezek a képsorok azonban nemcsak a szenzációhajhász bulvármédia és a társadalom legrosszabb, legerőszakosabb szereplőinek bűnös, parazita kapcsolatát leplezték le, hanem esszenciálisan fogalmazták meg, milyen őrült hely volt Amerika a '90-es években.
A fogpaszta mosolyú Bill Clinton és a Coca Cola-reklámok jegesmedvéje mellett a valós erőszak is napi szinte ömlött ekkoriban a néző nyakába a tévéből: erre az évtizedre esett az O.J. Simpson-gyilkosság, a több halálos áldozatot is követelő wacói ostrom, ahol a rendvédelmi erők csaptak össze a szektavezér David Koresh vallási fanatikusaival, a Menedez testvérek tárgyalása, akiket a szüleik meggyilkolásáért ítélték el, vagy Tonya Harding ügye, amikor a lillehammeri téli olimpia előtt egy verőlegény eltörte a műkorcsolyázónő legnagyobb riválisának, Nancy Kerrigannek a térdét...
Stone ezeket mind beleszőtte a kaleidoszkópszerű szatírájába, amelyben a tömegmédia, a megtörtént gyilkosságok, valamint a bűn és a bűnhődés a fő téma.
Nem csoda, hogy többen is belelátták a Született gyilkosokba az erőszak propagálását – olyannyira, hogy a film bemutatóját követően Stone-t perbe fogták, miután két oklahomai tinédzser erre a filmre hivatkozott, mint az 1995-ös bűncselekményük ihletője (az ügyet végül 2001-ben ejtették). De állítólag még a híres 1999-es columbine-i iskolai mészárlás elkövetői, Eric Harris és Dylan Klebold is az „NBK” mozaikszót használták a tervezett támadásuk kódneveként, ami a Született gyilkosok eredeti címére, a Natural Born Killersre utal.
(via The Guardian & Yahoo Entertainment)
