"Ezt a karikás szemet bármikor tudom hozni" - Balsai Móni interjú

A hatalmas sikerű Liza, a rókatündér rendező és főszereplő párosa most egy skandináv veretű, sötét krimiben mutatja meg, mit tud, és Balsai Móni megmutatta, hogy még helyszínelni is tud, akármilyen fáradt is.

A Liza, a rókatündér igazán hálás szerep lenne minden színésznőnek: egy színes, kicsit csacska, de nagyon bájos, sugárzó figura. Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy Ujj Mészáros Károly új filmjében pont ennek az ellenkezőjét kell eljátszanod?

Nagyon örültem. Nyilván teljesen más ez a figura, de én azért is szeretek színész lenni, mert a legkülönbözőbb, egymástól távol álló karaktereket próbálhatok ki, ami egy nagyszerű utazás.

Azért megkönnyebbültél, hogy a visszaemlékező részekben, ha kicsit is, de egy napfényes, szép arcot is mutathattál?

Nem okoz számomra problémát, ha nem lehetek szép. Az, hogy van itt egy rózsaszín, színesebb pillanat, az rám színészként nincs különösebb hatással - ez dramaturgiailag és a nézők számára fontosabb. Az nagyon jó, hogy ezt te így megláttad, de számomra forgatás közben ez nem ad vagy vesz el az alakításból. Tény és való, hogy nehezebb egy ilyen karakter bőrében létezni két és fél hónapon keresztül napi tizenöt órában, mint egy jobb kedvű, humorral teli, ép lelkű nő bőrében. Elfáradtunk a végére, ez egy iszonyatosan nagy menet volt. Más egy ilyen komorabb, sötétebb hangulatú dolgot csinálni, de közben annyira izgalmas és érdekes volt. Ami miatt az egész extra fárasztó volt, az az volt, hogy a színházi évad közben zajlott a forgatás, késő télen, kora tavasszal, és amikor a stáb a tizenöt órás munka után elment haza, akkor mi, színészek pedig indultunk játszani a színházba.

Amikor ezt a szerepet megkaptad, gondoltál hozzá egy saját háttérsztorit azon túl, ami benne van a forgatókönyvben?

Mindent alaposan átbeszéltünk. Több mint egy hónapot próbáltunk a forgatás előtt. A fontosabb részeket megvitattuk, átbeszéltük, hogy hogyan viselkedik Éva, a karakterem, hogyan tartja magát, hogyan jár. Emellett részt vettem egy gyorstalpaló rendőri kiképzésen is, ami iszonyatosan izgalmas volt. Találkozni egy igazi helyszínelővel, aki évtizedekig ezt a munkát végezte, hátborzongató volt. Embertelen, hogy bizonyos szakmákban mit kell elviselni, hogy mennyi mindent látnak. Elég rémes és ijesztő. Nem szeretnék rendőr lenni. Ugyanakkor izgalmas dolog, tudok már ujjlenyomatot venni, tanultunk fegyverhasználatot, sőt a TEK-esekkel alakzatokat is gyakoroltunk. Nagyon szeretem a szakmámban ezt a változatosságot.

Mindig érdekelt, hogy ha egy férfi rendez egy nőt, aki gyakorlatilag minden jelenetben ott van, mint te most az X – A rendszerből törölve esetében, van-e olyan, hogy az illető színésznő azt mondja, hogy egy nő ilyet és ilyet sosem csinálna?

A forgatókönyv írása és a próbaidőszak során nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy mi hangzik el egy-egy jelenetben, mi az, amit egy nő mondhat, vagy mi lehet egy anyának az első kérdése. Az a helyzet, hogy mivel Károly nagyon jól instruál, így nem származott konfliktus ebből. Előfordult, hogy azt mondtam, figyelj, ha egy nő rosszul érzi magát, akkor így nem csinálhat az adott szituációban, de ez a munka része.

Melyik volt számodra a legnehezebb jelenet?

Nem tudok kiemelni egy konkrét jelenetet sem. Arra emlékszem, hogy erős szélben és csípős hidegben három napon keresztül forgattunk a főkapitányság épületének a tetején  Bede-Fazekas Szabolcssal. A kamera mögött persze mindenki nagy tollkabátot és sínadrágot viselt.

Mennyire vittétek haza a munkát?

Muszáj megnyomni a stop gombot. Nyilván benned van, hogy másnap mi lesz, mire kell készülnöd, amitől aztán nehezen alszol el.

Ilyenkor semmi sminked nem volt, vagy volt valamiféle „antisminked”?

Képzeld el, hogy ennyire fáradt voltam. Alapsminket viseltem, hogy ne csillogjon be a bőröm, de én ezt a karikás szemet bármikor tudom hozni, pláne két és fél hónapnyi napi négy órás alvás után. Reggel négyre jött az autó, ha nappal forgattunk, hogy hattól hatig tudjunk forgatni, aztán vittek a színházba, ahol 7-től fél 10-ig játszottunk. Jó esetben éjfélre ágyba kerültem, aztán négyre megint jött az autó. Sokan azt gondolják, hogy jaj, micsoda bohém élet ez, pedig pont az ellenkezője. Nálunk őrültebb, rendszerezett, kockásan működő lény nincs, mert különben nem tudod megcsinálni.

Mennyire áll közel hozzád a skandináv krimi, amiből a filmetek rengeteget merít?

Nagyon szeretem a skandinávokat. Nagyon szeretem a kultúrájukat, ahogy élnek, ahogy gondolkodnak, ahogy alkotnak. A krimi az egy külön dolog. Azért szeretem a színházukat és a filmjeiket is, mert annyira realisztikusan, élően fogalmaznak. Nem nagyon látom máshol, hogy középkorú vagy nyugdíjas emberek életével vagy problémáival foglalkoznak, ők igen. Nekik nem csak a fiatal, a huszonéves az ember, nem csak az ő problémáik léteznek filmben. Sokkal nagyobb arányban csinálnak átlagemberekről szóló filmeket, és ezekben jellemzően sokkal több társadalomkritika is van, mint ahogy azt mi megszoktuk. És ennek egy külön kategóriája a krimi. Úgy érzem, hogy a mi filmünk is  hasonló, nem egyszerűen dráma, nem egyszerűen krimi, hanem ennél sokkal több, és mindenki megtalálhatja benne azt, ami a legjobban foglalkoztatja.

Fotó: Kaszás Tamás