A napokban a mozikba került Rémálmok sikátora adta az apropót, hogy a mexikói rendezőzseni összes munkáját rangsoroljuk a szerény kezdetektől a legnagyobb sikerekig.
11. Mimic - A júdás faj (1997)
Valószínűleg maga Guillermo del Toro is elismerné, hogy ez volt a legkevésbé sikerült filmje, vagy legalábbis a legtöbb kompromisszum árán készült munkája.
A Mimic egy halálos járvány kitöréséről szól New Yorkban, amelyet a város csótánypopulációja terjeszt.
A probléma leküzdésére egy entomológus (Mira Sorvino) géntechnológiával kifejleszt egy új rovarfajt, amely képes felkutatni és elpusztítani a csótányokat. Évekkel később kiderül, hogy ugyanezek a rovarok olyan mértékben fejlődtek és változtak, hogy képesek utánozni az embereket - és meg is ölik őket. Del Toro első angol nyelvű filmjének elkészítése elsősorban arról szólt, hogy kivédje a producerek, Bob és Harvey Weinstein folyamatos támadásait, akik minden kreatív döntésben meg akarták kötni a kezeit – néha sikerült is nekik, néha nem.
10. Penge 2. (2002)
Lehet, hogy Del Toro szokatlan választásnak tűnik a Wesley Snipes-féle vámpír-franchise folytatása rendezőjeként; ő azonban a Mimic kudarca után alig várta, hogy megmutathassa, hogy igenis tud sikerfilmet készíteni. És van igazság a dologban, hiszen egy deklaráltan képregénybolond rajongó vághatott neki egy látványos képregényfilm megalkotásának, egy olyan korban, amikor ez még ritkaságszámba ment, úgy, hogy közben hozhatta a saját ízlésvilágát és a saját érzékenységét is. Nem csoda, hogy kapunk néhány tényleg elképesztő szörnyeteget, talán többet is, mint amit egy folytatástól elvárhattunk, és kapunk egy rakás frenetikus akciójelenetet – igaz, ebben az akciókoreográfiát magára vállaló Donnie Yennek is volt szerepe. Mellesleg ez Snipes kedvenc Penge-filmje – igaz, a harmadik film forgatásán szinte ott sem volt.
A film kikölcsönözhető a Google Play-en
9. Tűzgyűrű (2013)
Del Toro anyagilag legsikeresebb munkája – ez különösen igaz a tengerentúlra – tulajdonképpen azon zsigerien gyermeteg késztetésünkre ad választ, hogy azt nézzük, ahogy gigászi robotok hatalmas szörnyeket vernek péppé, vagy fordítva, ahogy éppen kijön a lépés. Filmünk egy olyan jövőben játszódik, amikor Kaijuk szállták a Földet, és az emberiségnek ellentámadást kell végrehajtania Jaegerekkel, két pilóta által üzemeltetett hatalmas gépekkel. A rendező legnemesebb és legesendőbb tulajdonságait egyesíti főhajtása az elsősorban japán tradíciókra épülő műfaj előtt. Del Toro technikai tökéletességre való törekvése, a csodálatos látványvilághoz való kivételes érzéke minden képkockán érezhető,
de oly kevéssé törődik a karakterekkel és a történetmeséléssel, hogy hiába püfölik egymást a több emeletnyi gépek és az irdatlan nagy szörnyek, állandóan eszünkbe jut, hogy ez azért egy kicsit kevés egy jó filmhez.
A film kikölcsönözhető az AppleTV-n és a Google Play-en
8. Cronos (1993)
„Azt akartam, hogy a Cronos szembemenjen minden vámpírfilmmel, amit valaha láttam – itt ugyanis megsajnálod a vámpírt.” Del Toro debütálása két olyan alaptételt fektetett le, melyek aztán meghatározták egész karrierjét: azt a vágyát,
hogy újradefiniáljon műfajokat
– legyen szó fantasyról vagy horrorról - és a fantasztikus lényei iránti szimpátiáját. Egyben kitűnő világépítőnek is bizonyult: itt éppen egy bogárszerű műtárgy körüli mitológiát alkotott, amely örök élettel ruházza fel tulajdonosát. A szerencsés (vagy pont szerencsétlen) új tulajdonos hamar ráébred, hogy az örökkévalóságnak vannak hátrányai is. Del Toro alig 28 éves volt a sok szempontból még kiforratlan Cronos Cannes-i premierje idején, és a filmet áthatja az a fajta gyermeki kíváncsiság, ami szerencsére még ma is megvan benne, és itt is megvan az őt foglalkoztató örök kérdés:
milyen árat vagy hajlandó fizetni azért, amire vágysz?
7. Bíborhegy (2015)
Ha le akarjuk kerekíteni a dolgokat, akkor a Bíborhegy pusztán ürügy volt arra, hogy del Toro kiélje a gótikus horror iránti rajongását. Ilyen szempontból a film a kísértetházas műfaj pazar és magával ragadó példánya, amely Jessica Chastain egyik legalulértékeltebb alakítását vonultatja fel. Ő Lucille-t, egy jóképű, nehezen kiismerhető fiatalember (Tom Hiddleston) rendkívül nyugtalanító nővérét alakítja, aki, mármint az öcs, épp most vett feleségül egy Edith nevű, befolyásolható írót (Mia Wasikowska), akit hazahozott az ódon családi kastélyba. Ahol kísértetek is laknak, ami egyre inkább nyilvánvalóvá válik az új lány számára. A történet azonban teljesen másodrendű del Torónak, az elsődleges cél mindig is a Ház megteremtése volt, annak minden rejtett zugával, lépcsőfordulójával, és persze titkával – ami persze a történet szerves részét alkotja, de nem maga a történet. A film jókora csalódás volt, és
néha olyan, mintha egy műfajparódiát látnánk.
A film megtekinthető az HBO GO-n
6. Hellboy II - Az Aranyhadsereg (2008)
Ugyan az első Hellboy film nem aratott hatalmas sikert, de annyira szerették a rajongók, hogy a A faun labirintusa kritikai sikere lehetővé tette del Toro számára, hogy pontosan úgy készítse el a folytatást, ahogyan szerette volna, és pontosan ezt tette. Az első film kimért, inkább a karakterekre támaszkodó történetmesélése javarészt ment a levesbe, és a rendező már az első percekben a lovak közé dobja a gyeplőt, és innen bármi megtörténhet. Ez egy sokkal nagyobb, látványosabb, hangosabb film, mint az első rész, és még mindig van benne elég szív – ki ne szeretné Ron Perlman pokolfajzatát -, de sokkal inkább popcorn látványosság, mint bármi más. Igaz, akadnak, akik szerint a második rész meghaladta az elsőt, és tény, hogy látszik, mennyi mindent tanult meg del Toro időközben, de az első korszakalkotó darab volt – ez meg egy nagyon korrekt mestermunka.
A film kikölcsönözhető az AppleTV-n és a Google Play-en
5. Rémálmok sikátora (2021)
Del Toro szeret műfajokkal és a műfajokon belül is játszani, és az 1947-es A sarlatán remake-je (amely William Lindsay Gresham regénye alapján készült) megmutatja, mit hoz ki belőle ez az áhítatos lelkesedés és kíváncsiság – és mi az, amivel saját maga elé épít fel akadályokat . A mese egy csavargóról (Bradley Cooper) szól, aki eltanulja egy olyan összetett mutatványt, amely segítségével világszintű mentalistává válhat, de ő ennél is többet akar,
del Toro pedig nem győzi megidézni a klasszikus film noirok hangulatát, képi világát és karaktereit.
Nyakig elmerül a kor lakberendezésében, tárgyi világában, ruháiban és ékszereiben, miközben szó szerint taszítja szereplőit elkerülhetetlen végzetük felé. Eltarthat egy darabig, mire rájövünk, hogy maga a történet nincs ugyanazon a szinten, mint a káprázatos képi világ, a szereplők pedig gyakran alig többek jól felöltöztetett sztereotípiáknál.
Kritikánk a filmről ITT olvasható
4. Ördöggerinc (2001)
Öt évvel korábban del Toro vívott ki azzal nemzetközi elismerést, hogy a történelmi környezetet és a fantasy műfaját vegyítette a gyermeki ártatlanság nézőpontján keresztül A faun labirintusában. Ugyanezt tette ezzel a spanyol polgárháborús drámával, amely történetesen egy szellemtörténet. A spanyolul forgatott Ördöggerinc egy árvaházban játszódik, ahol olyan gyerekek élnek, akik családjukat vesztették el a harcok során. Ide érkezik Carlosra (Fernando Tielve), akinek először az őt zaklatókkal kell megbirkóznia, majd egy eltűnt fiú kísértetével, miközben ott van a durva gondnok (Eduardo Noriega) és egy fel nem robbant hatalmas bomba nyomasztó jelenléte is. A filmben nincs jelen a későbbi del Toro-filmek romantikus felhangja és játékossága, mert mindent felülír a gyermekkori traumák és a háborús sebek komor feltárása.
3. Pokolfajzat (2004)
Vicces belegondolni, mennyire formabontónak, lázadónak, sőt veszélyesnek tűnt a Hellboy, amikor bemutatták 2004-ben, ha azt vesszük, hogy mai szemmel nézve mindez nem sokkal több, mint egy átlagos szuperhős eredettörténete. Igaz,
ha nincs a Hellboy, talán az új képregény-feldolgozások is másként néznének ki, mert sokak véleménye, hogy legfőképpen del Toro rakta le a műfaj alapjait.
A Hellboy legnagyobb diadala maga Ron Perlman, del Toro kabalaszínésze, aki tökéletesen kelti életre a Mike Mignola által megálmodott, nem teljesen evilági, mégis sokszor rendkívül profán karaktert. Perlman fizikai jelenléte és elképesztő odaadása eleveníti meg azt a dühöt és szívfájdalmat, amit a címszereplő minden másodpercben átél saját kívülálló volta okán, és ez ad igazi dimenziót mind a figurának, mind a filmnek. Hellboy segédje, a Doug Jones által eljátszott, vízben élő Abe Sapien A víz érintésének egyfajta előképe.
A film kikölcsönözhető az AppleTV-n
2. A víz érintése (2017)
És igen, ez az a film, amire úgy fognak emlékezni, hogy a süketnéma lány lefeküdt a halemberrel, ami igaz is, de nem ez a lényeg. Guillermo Del Toro ezzel a munkájával visszatért ahhoz a stílushoz és ahhoz a fajta történetmeséléshez, amit utoljára a 2006-os A Faun labirintusában láthattunk tőle, amihez extraként egy fantasztikus hidegháborús történetet kapunk, elképesztő részletgazdagsággal, titkos kutatóbázissal, kémekkel és mindennel, ami ehhez kell. És a zseniális Michael Shannont is megkapjuk a rettentő biztonsági főnökként, akinek az őserdőben talált csodálatos halember csak nyűg, inkább felnyitná, mi van benne, de ezt a szürke, magányos takarítólány (Sally Hawkins) nem hagyhatja.
A film megtekinthető az HBO GO-n
1. A faun labirintusa (2006)
A 2001-es Ördöggerinc után Del Toro újra a spanyol polgárháború következményeit vizsgálja, és újra egy gyerek szemszögéből. 1944 van, a háború véget ért, de a hegyekben még harcolnak a gerillák. Carmen (Ariadna Gil) kislányával, Oféliával (Ivana Baquero) új férjéhez, a hideg és kegyetlen Vidal századoshoz (a zseniális Sergi Lopez) költözik. Ofélia nem szenvedheti az új életét, így a ház mögött felfedezett rejtélyes labirintusba menekül. Pán - védelmezője és vezetője - egy mesebeli figura meggyőzi, hogy a kislány egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője. Hogy az elveszett igazságot megtalálja, a lánynak három próbát kell kiállnia, olyanokat, melyekre senki nem készítette fel.
Del Toro rémmeséje egyszerre játszódik a valóságban és a fantázia világában, és ettől olyan rettenetes és gyönyörű, ahogyan lényei is egyszerre csodásak és félelmetesek.