Mert Oroszországban minden más, a vérszerződés egy perverz dolog és aki itt vét az etikett ellen, annak kampó. És ebben a zavaros vízben halászik Keanu Reeves, ráadásul még be is csajozik!
Keanu Reeves újra és újra meglepi a világot, hol jó, hol rossz értelemben. Bár tehetségével, külsejével és kisugárzásával korunk legnagyobb sztárjai közé tartozik, még akkor is, ha legjobb napjai kétségtelenül már mögötte vannak, mégis többnyire úgy viselkedik, úgy választ szerepeket, mintha egy B-kategóriás színész lenne. Hol lerak valami tényleg jót az asztalra, mint legutóbb a John Wick volt, vagy valami furcsaságot, mint a nagyon vicces, végig pofázós mizantrópia Végállomás: esküvő címmel – vagy szerepel egy olyan katyvaszban, mint a Gyémánthajsza, ahol egy kicsit legalább önmaga lehet.
Mert Keanu Reevesnek nagyjából mindegy, egyedül él, a filmjeiért kapott pénzt állítólag jótékony célra ajánlja fel, nem hajt díjakra és nem akar rekfeltorfényben élni vagy szétcsapni magát más hírességekkel. Ő rendben van így, ahogy van önmagával, ami persze nem azt jelenti, hogy boldog, csak nem vágyik többre, és sokan példát vehetnének róla. Most is szívvel-lélekkel végigcsinál egy olyan történetet, aminek igazából nincs sok értelme, és ami hosszú időre le is felejti azt, hogy honnan indult és hová tart. Hőse egy amerikai gyémántkereskedő, aki ritka kék gyémántokat jött eladni Szentpétervárra, csakhogy az ottani kontaktja, bizonyos Pjotr felszívódott a gyémántokkal együtt. És ez nem csak a nyilvánvaló anyagi vonzatok miatt rossz hír, hanem azért is, mert a kövekre már van vevő, egy veszélyes pasas, akit nem jó feldühíteni. Így hát az amerikai, miután hírét veszi, hogy Pjotr egy kis szibériai városkában bujkál – a film eredeti címe is Siberia -, ő is oda indul, és itt ismerkedik meg Katyával, aki egy kocsmában dolgozik, és akinek bejönnek az amerikaiak.
És innentől a gyémántos vonal szinte teljesen el is felejtődik, hogy csak az utolsó 20-25 percre térjen vissza, hogy akkor hőseink mindent bepótoljanak. Addig viszont Kátya és vékonyka kabátkában didergő Keanu – a szentpétervári időjárásra készült! - indokolatlanul szenvedélyes kapcsolatba kezdenek, holott a női gondoskodó természetű bátyja vagy tucatszor figyelmezteti őket, hogy annak nem lesz jó vége. És innen is tudjuk, hogy tényleg nem lesz jó vége. És ami a legviccesebb az egészben, hogy az egész szibériai rész alatt a rendező Matthew Ross (Frank & Lola) megpróbál minél hitelesebb lenni, az orosz részeket minél oroszosabbra venni, és ez többnyire sikerül is. A különben román Ana Ularu például simán elmenne egy Kátyának, és a kedvenc karakterét, a búsképű lovagot hozó Keanu is bemagolta a maga orosz nyelvű dialógusait, amikből nincs is olyan kevés – más kérdés, hogy a kiejtéssel nem igazán boldogul.
A Pjotr név például végig kifog rajta, pedig gyakori keresztnév ez arrafelé, nem is nehéz kimondani - és ez persze a magyar szinkronnal kiigazítható -, de nem ezzel foglalkoztak, hanem azzal, hogy főhősünk megküzdjön az egzisztenciális krízisivel, amit az öt perce megismert orosz nőre vetít ki. Ami szép dolog, csak nincs sok értelme. És ugyebár mi nem erre ültünk be, mert az előzetes, a magyar cím és a szinopszis alapján a néző egy fordulatos szélhámosfilmre vagy bűnfilmre, nem is tudom, mire, valami izgalmasra fegyverekkel, gyémántokkal és orosz maffiózókkal. Akikkel ugyebár nem jó ötlet üzletelni!
Értékelés: 5/10
