Adrien Brody - A zongorista

Brody sokat fogyott Roman Polanski második világháborús drámájához, de a súlyváltoztatás mondhatni hozzátartozik a színészmesterséghez, de Wladyslaw Szpilman karaktere mentálisan és emocionálisan is megviselte a színészt. Először is eladta a lakását és az autóját, megvált a telefonjától, és Európába költözött. A legnehezebb azonban a fogyással járó érzelmi megpróbáltatás volt: teljesen befordult, szembesült életének összes szomorúságával, és nem volt biztos abban, hogy mindezek csupán az éhség miatt gyötrik. Voltak pillanatok, amikor úgy érezte, elveszíti a józan eszét, és a film forgatása után mintegy másfél évig tartott, míg kikupálta magát.

Johnny Depp - Félelem és reszketés Las Vegasban

Depp magától értetődő módszert választott Hunter S. Thompson alteregójának eljátszásához: becuccolt hozzá, hogy testközelből "tanulmányozhassa" az életmódját és a viselkedését. Olyan jól sikerült az azonosulás, hogy a forgatáson a stáb azt hitte, hogy Depp és Benicio del Toro végig LSD tripen vannak - és Depp még egy évvel később is Thompson-módon pörgött. Az együttlakás során elég jól összehaverkodtak: első regényét, a Rumnaplót a színész találta meg a papírjai között turkálva, és ő ösztönözte a kiadását is (majd a filmváltozatban is természetesen eljátszotta a főszerepet), de az újságíró öngyilkossága után kifizette a három millió dolláros temetését is, amely során Thompson hamvait kilőtték egy ágyúból.

Val Kilmer - The Doors

Kilmer Oliver Stone filmjének forgatása előtt rengeteg időt töltött Jim Morrison viselkedésének, gesztusainak, mozgásának, beszédstílusának tanulmányozásával, és befészkelte magát egy stúdióba, míg nem sikerült a legtökéletesebben leutánozni az énekhangját. A forgatáson Jimnek szólították, és olyannyira azonosult a zenésszel, hogy a film után állítólag terápiára kellett járnia, hogy visszataláljon az igazi személyiségéhez. Paul Rotchchild zenei producer, aki személyesen ismerte Morrisont, azt mondta a színészről, hogy "jobban ismeri Jim Morrisont, mint Jim valaha is ismerte magát".

Hugh Laurie - Doktor House

Laurie meghallgatásáról már írtunk, ahol ügyesen átverte a szereposztókat, hogy megkapja a sorozat címszerepét. Nyolc éven keresztül alakította, ami azt jelenti, hogy nyolc éven keresztül sántítania kellett. Saját bevallása szerint, hogy ne ugyanazt a lábát terhelje végig,  időnként megcserélte a "rosszat", azaz a másik lábára kezdett bicegni, amit valamiért senki nem vett észre. A térde és a csípője kikészült az évek alatt, sőt, House sántítása beidegződéssé vált Laurie számára: miután véget ért a sorozat, még egy ideig, ha egy jelenetet forgatva meghallotta a "felvétel" felkiáltást, azonnal bicegni kezdett.

Bob Hoskins - Roger nyúl a pácban

Nem lehetett egyszerű meló Hoskins számára Robert Zemeckis firkakrimijének forgatása, hiszen a játékidő nagy részében rajzolt karakterekkel játszik együtt. A forgatáson sok jelenetben csak a saját hangját hallotta, mintha magával beszélgetne, de egy idő után már látni vélte a firkákat - és a film végeztével is rendszeresen azon kapta magát, hogy magában beszél, vagy épp látja Roger nyulat. Az orvosa azt tanácsolta neki, hogy tartson egy kis pihenőt.

Heath Ledger - A sötét lovag

A közvélekedés szerint Ledger tragikus halálát tulajdonképpen a Joker okozta. Úgy készült a szerepre, hogy bezárkózott egy hotelszobába, és elkezdett vezetni egy lázálomszerű bejegyzésekkel teli naplót, hogy felszítsa magában az őrületet. Később már alig tudott aludni, jó esetben két órányit sikerült egy éjjel - a film bemutatója előtti halálát véletlenül túladagolt gyógyszerek, nyugtatók és altatók okozták.

James Cromwell - Babe

A kismalac gazdáját játszó színész élete egyik fontos fordulópontjaként határozza meg a film forgatását. A közvetlen élmény az volt, amikor egy kismalacot kitettek a fűre, és a színész végignézte, ahogy a kis állatka rácsodálkozik a természetre. Ez annyira megérintette, hogy onnantól kezdve soha többé nem evett húst, és az állatok jogainak elkötelezett védője lett - különösen a malacoké.

(Forrás: Looper)