Így cselezte ki Keira Knightley a paparazzókat

Volt idő, amikor a lesfotósok minden híresség életét megnehezítették és nagyon nehéz volt őket lerázni - az angol színésznőnek azonban volt erre egy módszere!

Keira Knightley a Csavard be, mint Beckham (2002) lévén lett ismert, majd A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átkának (2003) köszönhetően lett akkora sztár, hogy hamar megtapasztalta, hogy a hírnévnek megvan a maga sötét oldala is. Évekig követték a lesifotósok, de nem tisztes távolról, hanem sokszor az arcába mászva, a privát szféráját rendre megsértve, mindenfajta trükkel provokálva, hátha olyan reakciót kapnak, amiből sztorit lehet kreálni, vagy vaskos kártérítést behajtani.

Vágy és vezeklés - Forrás: UIP-Duna Film

 

A színésznő úgy küzdött a szexista paparazzók ellen, hogy minden nap ugyanazokat a ruhákat viselte, és mozdulatlanul állt, ha követték:

„Egy nap öt órán át álltam ott.” „Leginkább azt kiabálták, hogy »kurva«. Néha azt, hogy »ribanc«. Ezt főleg akkor csinálták, ha valakivel voltam – egy baráttal, a bátyámmal vagy az apámmal.
Megpróbáltak reakciót kicsikarni belőlük – provokálni az embereket, hogy megüssék őket, hogy beperelhessék. És ekkoriban kezdődtek a balesetek is – embereket kényszerítettek le az utakról, majd még nagyobb pénzt kaptak egy balesetet szenvedett színésznő vagy más híresség képeiért. Aztán Britney leborotválta a fejét, úgyhogy azt gondolták: »Remek – rávehetjük őket valami kib***tt őrültségre«... Ha követtek, megálltam. Szó szerint ott álltam. Mozdulatlanul. Volt egy nap, amikor öt órán át álltam ott.

A lesifotósok egy időben minden híresség életét megkeserítették, hiszen a szennylapok minden mennyiségben  megvásárolták a botrányszagú felvételeket – aminek persze elég érdekesnek kellett lennie...

"Ha még mindig ott vagytok, akkor nem megyek tovább. Nem fogok mozdulni! És abból sem lett számukra értékes felvétel, ha mindig ugyanabban a ruhában voltam, mozdulatlanul. Azt csak párszor lehet megírni, hogy Keira Knightley mindig ugyanazt hordja, abból nem lehet nagy sztorit csinálni, ahogy abból sem, hogy egy fotón mozdulatlanul állok. Unalmassá váltam, és pontosan ezt akartam.”