Így készült a Nagymenők

Több mint harminc éve mutatták be Scorsese gengszterklasszikusát, és még nem tudtuk megunni. A film megszületésének körülményei majdnem olyan izgalmasak, mint maga a sztori.

  • Martin Scorsese még a hivatalos megjelenése előtt olvasta Nicholas Pileggi Wiseguy című regényét, és bár megfogadta, hogy nem csinál többet gengszterfilmet, felhívta a szerzőt, hogy tárgyaljon vele a megfilmesítésről. „Ilyen könyvet kerestem egész életemben” – mondta a telefonban, mire az író így válaszolt: „Egész életemben erre a hívásra vártam.”
  • Ma már elképzelhetetlen a film Ray Liotta nélkül, pedig egyáltalán nem volt biztos, hogy ő kapja meg a főszerepet. Scorsese a színészre már az 1986-os Valami vadságban felfigyelt, de igazán egy személyes találkozás győzte csak meg. 1988 szeptemberében a Velencei Filmfesztiválon futottak össze, ahol a rendezőt a Krisztus utolsó megkísértését övező felháborodás miatt testőrök védték. Amikor Liotta az egyik szálloda előterében megpróbált odamenni Scorseséhez, a testőrök útját állták. Liotta azonban megőrizte a hidegvérét, ami imponált a rendezőnek, tudta, hogy pontosan ilyen karakterre van szüksége.

  • A stúdió nem akarta Liottát, egy igazi sztárt képzeltek el a szerepre, Tom Cruise, Sean Penn és Alec Baldwin neve is felmerült, Scorsese azonban ragaszkodott a döntéséhez.
  • Liotta édesanyja a forgatás alatt hunyt el rákban. A színész később úgy nyilatkozott, hogy a gyászt használta fel bizonyos jelenetekben, hogy a karakter dühét megjelenítse.
  • Conway szerepére William Petersen, Al Pacino és John Malkovich is esélyes volt, de végül azért kapta meg De Niro, mert a színész, aki maga kereste fel Scorsesét azzal, hogy szívesen szerepelne a filmben, Hill szerepéhez már túl idős volt.
  • Az olyan epizodisták mellett, mint  Michael Imperioli, Samuel L. Jackson vagy Vincent Gallo, igazi gengszterek is feltűnnek a filmben. A szereplők között ott van például az a Hantás Tony, akit Viggo Mortensen alakított a Zöld könyvben. Körülbelül 45 olyan ember kapott szerepet a filmben, akik a színészképző helyett korábban csak az „élet iskolájába” jártak.
  • A „fuck” szót 321-szer használják a filmben, és majdnem a fele Joe Pesci száját hagyja el. A forgatókönyvben csak 70 volt, a többit a színészek improvizálták.

  • Az igazi Henry Hill szerint Pescinek sikerült Tommy DeSimonét 90-99%-os pontossággal ábrázolnia. Egy dolog nem stimmel csak: az igazi Tommy sokkal nagyobb darab volt.
  • A rendezőnek két rokona is feltűnik a filmben: Catherine, aki Tommy anyját játssza, Charles pedig az a rab, aki túl sok hagymát tesz a paradicsomszószba.
  • Az a bizonyos „Mi olyan jó pofa bennem?”- kérdés valóban elhangzott korábban, a címzettje Joe Pesci volt, aki akkoriban egy étteremben dolgozott. Pesci később elmesélte Scorsesének, akinek annyira megtetszett, hogy beleírt a filmbe.
  • A film másik ikonikus képsora a Copacabana-jelenet, amelyben Henry a hátsó ajtón át viszi be új barátnőjét a város egyik legmenőbb klubjába. Eredetileg a fő bejáraton keresztül mentek volna be, de arra nem kaptak forgatási engedélyt. Scorsese és az operatőrje olyan gondosan megtervezte az egész jelenetsort mindent lemérve és közel 400 lényeges pontot kijelölve, hogy elég volt mindössze nyolcszor felvenni.

  • Scorsese már a forgatókönyv megírása alatt tudta, melyik jelenet alatt milyen szám szól majd. Összesen 43 dal hallható a filmben, vagyis csak a jogdíjakra komoly összegeket kellett a producereknek költeniük.
  • Noha a tesztvetítések közönsége utálta a filmet, ami miatt stúdió fejesei el is kezdtek pánikolni, a Nagymenők az első helyen nyitott az amerikai bevételi listán. A kritika is szerette, és megkapta a Velencei Fesztiválon a legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlánt. A 6 Oscar-jelölésből viszont egyedül Joe Pesci vehette át a szobrot, abban az évben ugyanis a Costner-féle Farkasokkal táncoló mindent vitt.
  • A Nagymenők nélkül a kultikus Maffiózók-sorozat sem lenne az, ami: a film 27 színésze tűnik fel a szériában is: többek közt Lorraine Bracco, Michael Imperioli, Tony Sirico, Frank Vincent, Vincent Pastore, Suzanne Shepherd és Frank Albanese.