Els Vandevorst nem először jár Magyarországon, és nem csak azért, mert új filmjét, a Megtorlást részben itt forgatták. Véres, néha nagyon nehezen nézhető westernről van szó, ami majdnem el sem készült, de a részletekről meséljen ő, mert minden sikeres rendező mögött ott áll egy keményen dolgozó producer!

- Amikor az interjúra készültem, az első kérdés, ami beugrott, az volt, hogyan lehet egy ennyire sötét, gyakran kegyetlen anyaggal napi szinten dolgozni? Mondjuk a munkanap végén megbeszélni, hogy sikerült a felakasztós vagy a nyelvlevágós rész felvétele?

- Érzelmileg nagyon nehéz volt ezzel a történettel dolgozni, nagyon erősen hatott ránk, mind rám, mind a rendezőre. Az én helyzetem annyiban volt más, hogy nekem el is kellett adnom ezt a filmet, meg kellett védenem magát a történetet. Mindig is erőszakellenes voltam, de ebben a történetben nem csak az erőszakkal foglalkozunk, hanem az erőszak következményeivel, és ezt különösen fontosnak tartom. A nők helyzetével különösképpen azonosulni tudtam, és már csak ezért gondoltam azt, hogy a Megtorlásért igenis harcolnom kell. És igen, itt a képünkbe nyomják az erőszakot, és az bemászik a bőrünk alá, de csak így érthetjük meg, mivel is járnak bizonyos rémes tettek, és így már könnyebb leforgatni az ilyen rendkívül kényelmetlen jeleneteket.

Persze volt egy olyan aspektusa is a dolognak, hogy ez egy holland viszonylatban rendkívül drága produkció, és producerként rendkívül sok embert kellett meggyőznöm, hogy pénzt fektessenek bele, mert tudtam, hogy egy ilyen történetet fele annyi pénzből nem lehetne megcsinálni. Azzal is tisztában voltam, hogy a befektetők közül mindenki rágni fogja a fülemet, hogy kevesebbet költsünk, és azért is, hogy kevesebb legyen az erőszak a filmben. Már csak három hét volt a premierig a Velencei Filmfesztiválon, és még mindig voltak olyan partnerek, akik azért nyaggattak, hogy egy csomó véres jelenetet vágjunk ki. Én azonban ragaszkodtam a minőséghez és a történethez. Persze, sok mindent ki lehetne vágni, de amitől a néző igazán megriad, az nem is maga az erőszak látványa - végül a nyelvlevágást sem mutatja a kamera - , hanem az azt felvezető hosszú, hosszú feszültség.

- Úgy hallottam, összesen hét évig tartott, mire elkészült a film…

- Minden film úgy 7 és 10 év közötti idő alatt készül el.  Sokan kérdezik is, mi tart ilyen sokáig, de még soha nem volt olyan, hogy ne tartson legalább 7-8 évig az összes munka a legelső ötlettől a megvalósításig. Ami azt illeti, a Megtorlás esetében elég gyors volt ez a folyamat, mert Martin Koolhoven  rendező és nem képzett forgatókönyvíró, vagyis rendszerint elég sok idő, mire az első vázlattól eljut a kész történetig, bár most gyorsabban dolgozott, mint korábban, noha egy rendkívül összetett és elég hosszú könyvről van szó. Az ő neve viszonylag ismeretlen még Európában is, így egy 12 millió eurós költségvetés összeszedése sem túl könnyű feladat, egy két és fél órás film legyártása sokkal komplikáltabb, mint egy másfél órásé. Ilyen tekintetben a 7 év nem is olyan sok, és vegyük hozzá a sötét erőszakos témát és azt, hogy nagy hollywoodi neveket kellett beválogatnunk. Azért remélem, hogy a következő filmem gyorsabban készül el.

- Hogyan képes több, ilyen sokáig futó projektet párhuzamosan futtatni?

- Én producerként mindig ragaszkodom ahhoz, hogy közeli kapcsolatban legyek a rendezővel és a forgatókönyvíróval – optimális esetben a kettő ugyanaz a személy. Azt szeretném, hogy feltétlenül a saját útjukat járják, hiszen nem csak egyetlen éppen készülő filmről van szó, hanem egy egész pályafutásról. Így aztán mindig tudni akarom, mi legyen az illető számára a következő lépés, mi kell ehhez a lépéshez, mit csináljon két projekt között, mi illik hozzá és így tovább. Régóta együtt dolgozunk például Kocsis Ágnessel, és részt vettem a Pál Adrienn című filmje elkészítésében, benne vagyunk az új munkája, az Éden előkészítésében is, ami hat éve tart, de lehet, hogy van az hét is, és ha minden jól megy, jövőre fog forogni maga a film. Közben történtek változások, és nagyrészt magyar produkció lesz, így már nem én leszek az első számú producer, de még mindig részese vagyok a projektnek.

- A Megtorlás esetében majdnem meg sem valósult a film…

- Majdnem kilenc hónapon át minden reggel úgy ébredtem fel, hogy ma már biztosan szétesik minden. Rendkívül feszült időszak volt, mert harcolnom kellett mind a sztoriért, mind a költségvetésért, és több partnerünk is visszalépett, mert nem hitték el, hogy sikerrel fogunk járni, és hat héttel a forgatás előtt még nem volt meg a teljes költségvetés. Ennek is volt köszönhető, hogy a női főszerepre eredetileg felkért Mia Wasikowska 8 nappal a forgatás megkezdése előtt visszalépett, majd Robert Pattinson is ugyanezt tette, mivel ugyanaz az ügynökük. És megértem őket, hiszen rendkívül kockázatos vállalkozás volt, nem állt mögöttünk nagy filmstúdió, mi ismeretlenek voltunk, bizonytalan lábunkon álltunk.

Mi viszont nem állhattunk meg, hiszen már építettük a díszleteket, leszerződtünk egy csomó szolgáltatóval, minden mozgásban volt. Végül jól jöttünk ki az egészből, mert szerintem Dakota Fanning sokkal hitelesebb és erőteljesebb ebben a szerepben, mint Mia, Kit Harington pedig rendkívül népszerű ma, hála a Trónok harcának. Egyébként vele kapcsolatban volt az egyetlen vitám a rendezővel, mert én kihagytam volna azt a jelenetet, amikor a harmadik fejezet elején a sivatag közepén lelő egy pasast. Spanyolországban forgattuk azt a részt, lovakkal, nagy melegben, de Martin végül meggyőzött róla, hogy maradhasson, mert imádja a spagettiwesterneket, és ez egy igazi, klasszikus westernfilmes jelenet lehetett végre.

- Nehéz volt Guy Pearce-t megszerezni a negatív főhős, a Prédikátor szerepére?

- Furcsán hangzik, de nagyon könnyen ment. Először csak egy nagyon sötét tónusú vázlatunk volt, amiben az ő karaktere maga volt a megtestesült gonosz. Én azonban azt gondoltam, hogy kell, hogy legyen egy emberi oldala, hiszen csak akkor lehetnek valós következményei a tetteinek. Erről rengeteget beszélgettünk, bevontunk forgatókönyv szakértőket és másokat is, és sikerült meggyőznünk Martint, hogy legyen jóval árnyaltabb ez a karakter, így az egész történet is sokkal befogadhatóbb lett. Ezt aztán megmutattuk egy ismerős angol casting direktornak, aki azt mondta, hogy ezzel a sztorival 48 órán belül hollywoodi sztárokat tud nekünk szerezni.

Már egy ideje a szakmában vagyunk, és ezt irreálisnak találtunk, ő azonban tényleg elment Hollywoodba, és 48 órán belül az összes ottani fontos ügynök már tudott a filmről, és egy sor nagyon ismert, A kategóriás színész nevében hívtak. Olyan volt ez, mint gyereknek a cukorkaüzlet, de úgy gondoltuk, hogy nem hagyjuk magunkat befolyásolni, és abba az irányba megyünk, amit eredetileg elhatároztunk. Két névben gondolkodtunk, az egyik persze Guy Pearce volt, és végül őt kerestük meg. Az ő ügynöke is olvasta már a forgatókönyvvázlatunkat, hiszen ekkor már mindenki erről beszélt, és szerinte is tökéletes választás lenne, és innen már minden nagyon könnyen ment. Sőt, nagyon sok mindent köszönhetünk neki.