1974. július 15-én reggel Christine Chubbuck, a 29 éves televíziós műsorvezető megérkezett a munkahelyére, a helyi floridai tévécsatornához. "Rendkívül jó hangulatban volt" - írta a következő hónapban Sally Quinn a Washington Post-ban megjelent cikkében.

Chubbuck kollégái (egy technikai igazgató, férfi műsorvezetőtársa és két operatőrnő) közül senki sem látott bármi okot arra, hogy megkérdőjelezze a döntését, miszerint megváltoztatja a Suncoast Digest című műsorának sorrendjét, hogy a tervezett interjú helyett egy helyi lövöldözésről szóló tudósítással kezdjenek.

A műsor a szokásos módon 9.30-kor indult, de a stáb perceken belül technikai problémába ütközött, amikor az előre felvett anyag nem indult el. Ezután egy pillanatnyi adásszünet következett, amíg Chubbuck vissza nem tért a forgatókönyvéhez:

A Channel 40 azon hitvallásához híven, hogy a legfrissebb és legvéresebb híreket élőben és színesben mutassuk be önöknek, most először egy öngyilkossági kísérletet láthatnak."

Sidney Lumet klasszikus médiaszatíráját, a Hálózatot 46 évvel ezelőtt, 1976. november 14-én mutatták be, mindössze két évvel a televíziózás történetének első képernyőn elkövetett öngyilkossága után. A film íróját, Paddy Chayefskyt ez az incidens ihlette arra, hogy a film fináléjába is egy élőben közvetített halált állítson, illusztrálandó azt a gondolatot, hogy

a televízió bármit megtesz a nézettségért... bármit!"

A Hálózat megszületéséről szóló könyvében Dave Itzkoff azt írja, nem 100% biztos, hogy a kérdéses részt a Chubbuck-ügy ihlette, mert Chayefsky forgatókönyvi jegyzeteiben a műsorvezetőnő öngyilkosságának hetében semmi sem szerepel az esetről. Ettől függetlenül tény, hogy később beleírt egy utalást a szkriptbe: amikor Beale azt harsogja, hogy

szétlövöm az agyam egyenesen az adásban... mint az a lány Floridában."

Ez végül nem kerülhetett be a filmbe, Sidney Lumet rendező pedig kategorikusan kijelentette, hogy Howard Beale karaktere nem valós személyen alapult.

Christine címmel végül 2016-ban végül készült egy kizárólag ennek az incidensnek szentelt film, amelyben Rebecca Hall alakítja a tragikus sorsú műsorvezetőt. A miérteket illetően Antonio Campos rendezése is ugyanarra jut: Chubbuck a depressziója miatt húzta meg a ravaszt.

A műsorvezető betegsége nem volt titok, hosszasan beszélt a családjának a depresszióval és öngyilkossági hajlamokkal való küzdelméről. 1970-ben megkísérelte túladagolni magát kábítószerrel, és a halála előtti hetekig pszichiáterhez járt. Édesanyja is tudott Chubbuck öngyilkossági hajlamáról, de úgy döntött, hogy nem szól a csatorna vezetőségének, mert attól tartott, hogy kirúgják a lányát.

Chubbuck egyre rosszabbra forduló mentális állapotához magánéletének alakulása is hozzájárult. Édesanyja később úgy fogalmazott, hogy

azért választotta az öngyilkosságot, mert a magánélete nem volt elég".

Munkatársainak arra panaszkodott, hogy közeledik a 30. születésnapja, és ő még mindig szűz, ráadásul soha nem jutott túl senkivel a második randin. 16 évesen egy autóbaleset következtében elvesztette 23 éves barátját, majd egyetemi évei alatt egy kapcsolatának saját édesapja vetett véget, arra hivatkozva, hogy a 30 éves férfi túl idős hozzá. Bátyja, Greg később úgy emlékezett, hogy húga többször is randevúzott egy férfivel, de ő is úgy látta, hogy Chubbuck depressziója az állandó önmarcangolása és a szinglisége miatt alakult ki.

Évekkel később, 28 éves korában egyik petefészkét műtét során eltávolították, majd az orvosok közölték vele, hogy ha két éven belül nem lesz terhes, valószínűleg soha nem lehet gyermeke. Ezt szintén nehezen tudta feldolgozni, mert nagyon szeretett volna gyereket.

Chubbuck ráadásul – állítólag - reménytelenül szerelmes volt kollégájába, George Peter Ryanbe. Próbálta felkelteni a figyelmét, sütött neki egy tortát is a születésnapjára, ám a férfi a csatorna sportriporterével, és nem mellesleg Chubbuck egyik legjobb barátnőjével, Andrea Kirbyvel jött össze, akinek ráadásul állást ajánlottak Baltimore-ban, ami tovább nyomasztotta Chubbuckot.

Nem volt túl sok közeli barátja, hiába vágyott az intimitásra, a munkatársak visszaemlékezése szerint hajlamos volt nyersen és védekezően viselkedni, ha baráti gesztusokat tettek felé. Állandóan kritizálta magát, és visszautasított minden neki címzett bókot.

A munkájában is kezdett kényszerpályára kerülni, a csatorna vezetősége ugyanis a korrekt és fontos tájékoztatás helyett a szenzációhajhász híreknek akart teret adni a műsorában, amelyektől a fiatal műsorvezetőnő elhatárolódott, ahogy azt egy 2007-es dokumentumfilmben a bátyja állította.

Az öngyilkosság

Három héttel a halála előtt Chubbuck engedélyt kért a csatorna hírigazgatójától, hogy anyagot készíthessen az öngyilkosság témájáról. Az engedélyt megkapta, és ennek ürügyén részletesen kikérdezte a sarasotai seriffhivatal egyik munkatársát a lehetséges öngyilkossági módszerekről. „Használjon 38-as kaliberű revolvert, céllövésre kialakított töltényekkel, és ne a halántékra, hanem a tarkóra célozzon” – hangzott az instrukció, és a nő az élő adásban pontosan ezt tette.

Nyolc nappal a tragikus reggel előtt Chubbuck az egyik hírolvasónak, Rob Smithnek azt is elárulta, hogy vett egy fegyvert. Amikor az rákérdezett, minek az neki, azt válaszolta: 

Hát, Rob, támadt egy remek ötletem. Arra gondoltam, hogy behozom a melóba, és a műsorom közben agyonlövöm magam.

Smith azt hitte, kolléganője csak viccel, ezért nem is reagált rá, inkább témát váltott.  

1974. július 15-én reggel, miközben a reggeli vendége a stúdió túloldalán várakozott, Chubbuck az első nyolc percben három országos hírről számolt be, majd egy előző napi lövöldözésről, amely egy helyi étteremben, a Beef & Bottle-ben történt. Mikor az éttermi lövöldözésről készült filmtekercs elakadt, Chubbuck vállat vont, kamerába mondta a már idézett utolsó mondatait, és tarkón lőtte magát.

A képernyő elsötétítése után a csatorna gyorsan levetített egy szokásos közszolgálati közleményt, majd egy filmet. Néhány tévénéző hívta a rendőrséget, mások pedig a csatornát, hogy megkérdezzék, megrendezett volt-e a lövöldözés.

Később Mike Simmons hírigazgató fedezte fel, hogy Chubbuck asztalon hagyott, összevérzett papírjai a műsor teljes forgatókönyvét tartalmazzák, és nemcsak az öngyilkosságról számolnak be, hanem egy harmadik személyű tudósítás is szerepel bennük, amelyet az incidens után az a munkatárs olvasott volna fel, aki átvette az adást. Chubbuck papírján az állapota "kritikusként" volt feltüntetve.

Chubbuckot a Sarasotai Kórházba szállították, ahol 14 óra múlva állapították meg halálának beálltát. Búcsúztatásán, melynek keretein belül hamvait a Mexikói-öbölbe szórták, nagyjából 120 ember vett részt, köztük a műsorvezetőnő kedvenc énekese, Roberta Flack is.

A tragédiát rögzítő egyetlen tekercsről sok legenda kering. A valódi tekercs a riporternő családjánál volt, akik a megsemmisítése mellett döntöttek, ám 2016 júniusában kiderült, hogy egy másolata a csatorna tulajdonosánál, bizonyos Robert Nelsonnál van, halála után pedig az özvegyéhez került, aki nem hajlandó a nyilvánosság elé tárni.

A Hálózaton és a Christine-en kívül 2016-ban Kate Plays Christine címmel egy kísérleti dokumentumfilm is készült az incidensről. (A hasonló esetekről korábban itt írtunk.)

Via: Wikipedia / The Irish Times

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.