A gyönyörű szomáliai lány 14 évesen egyedül érkezett Magyarországra, amiről azelőtt nem is hallott, de megküzdött a nyelvvel, az előítéletekkel és az érettségin a történelem tételekkel.
Annak idején, amikor történelem szigorlatomra készültem, egy tanárom azzal nyugtatott, hogy nem tud senkiről, aki megbukott volna, kivéve azt a szerencsétlen afgán srácot, aki pechjére a '48-'49-es szabadságharcot húzta. Jó eséllyel ez igaz sem volt, csak egy jópofa anekdota, de kapásból ez jutott eszembe a Könnyű leckék kapcsán, ami arról szól, hogyan készül az érettségire egy szomáliai muszlim lány nálunk, Magyarországon – ahol természetesen a magyar történelemből is vannak tételek. A Könnyű leckék persze nem csak arról szól, miként néz az érettségi elé ez a nagyon messziről jött lány.
A tizenhét éves Kafia Mhdi három évvel ezelőtt egyedül érkezett hazánkba. A gyermekházasság elől menekült el a polgárháború dúlta Szomáliából az anyja tanácsára és segítségével, mert a nevelőapja eladta, hogy egy nála sokkal idősebb férfi felesége legyen. A lány – aki a hat testvére mellett a legidősebb gyerekként a legtöbbet dolgozott már 8 éves kora óta – embercsempészek segítségével, kísérők nélkül gyalogolt és futott az életéért, éhezett, napokig gyalogolva nagyon legyengült, és még börtönbe is került csak azért, mert nem voltak papírjai. Végül Törökországon és Görögországon keresztül eljutott Magyarországra, amiről korábban sosem hallott, majd a fóti gyerekotthonba került.
Kafia azóta megtanult magyarul, iskolába járt, munkát vállalt az iskola mellett, majd modellkedni kezdett – ez nincs benne a filmben, de ő szerepel az októberi magyar Marie Claire címlapján. Látszólag könnyen veszi az akadályokat, ám gyönyörű és magabiztos kisugárzása sok titkot rejt. A film intim mikrohelyzeteken keresztül mutatja meg, hogyan szakít a felnőtté válás küszöbén szinte mindennel, amiben otthon felnőtt, ami gyermeki identitásának és mintáinak fontos eleme volt, azért, hogy új életet kezdhessen Európában. Dogmák, tabuk, szabályok, kötelmek válnak semmivé. Édesanyja bátorságának és áldozatának köszönhetően menekülhetett el Szomáliából – és Kafiát az gyötri a legjobban, hogy nem tudja megosztani vele élményeit, nem tud tanácsokat kérni tőle. Azt sem tudja, mit szólna anyja a modellkedéshez – talán még ki is tagadná érte.
És Zurbó Dorottya (A monostor gyermekei) filmjének a legszebb része pont a lány tanácstalansága, belső monológjai két kultúra között őrlődve – és persze az is izgalmas, hogyan bánik környezete, tanárai, osztálytársai a lánnyal. Mert nem mindenki ugrik a kútba a migráns szó hallatán. Kevés magyar dokumentumfilm kerül a hazai mozikba, pláne ilyen izgalmas témában, mindenképpen érdemes megnézni.
