Szokás mondani, hogy vígjátékot nehéz csinálni, de itt nem is nagyon próbálkoztak. Azt gondolták, elég, ha pár csaj fel és alá rohangál egy hullával, és a pénisz szó szinonimáit sipítozza, szegény Scarlettnek pedig alig jutott eljátszanivaló.
Volt annak idején, még 1998-ban egy meglepően brutális, ugyanakkor rendkívül eredeti és szókimondó vígjáték, a Ronda ügy, amiben öt faszi Vegasban tart legénybúcsút, ám a görbe este egy sztriptíztáncosnő halálával ér véget, pontosabban azzal kezdődik, mert nagyon elfajulnak a dolgok. A barátok ellenségek lesznek, a hullák halmozódnak, a készülő esküvőből pedig rémálom lesz. Ezt a filmet koppintották aztán az 2009-es Másnaposok készítői, a Másnaposok pedig hozta a női verziót, az egyébként remekül sikerült Koszorúslányokat 2011-ben. És most itt a nem hivatalos remake, csak csajokkal, mert most ez megy, bár nem hiszem, hogy sokáig – a női Szellemirtók sem volt túl népszerű, nem is volt benne fantázia, és jó eséllyel a Csajok hajnaligot sem fogják szeretni.
Én biztos nem szerettem, mert nincs mit szeretni rajta, illetve nincs kit szeretni benne. Képzeljünk el öt barátnőt, akik közül egy tök semmilyen – ez volna Scarlett Johansson, mint a mennyasszony -, a többi négy pedig mind irritáló, idegesítő rémség. Adott a túlpörgött, mindig baromságot mondó és csináló legjobb barátnő, a kifejezetten erre a szerepkörre specializálódott Jillian Bell előadásában, van egy lepukkant leszbikus, egy, az orrát fennhordó üzletasszony és egy kicsit kattant ausztrál. Utóbbi a kapocs a női Szellemirtókkal, hiszen az a Kate McKinnon játssza, aki ott még viszonylag szórakoztató volt, itt már nem az. Őrülten vigyorog és tágra mereszti a szemét, nagyjából ez a repertoár.
Pedig lehetett volna ebből valami, Scarlett tud vígjátékot is csinálni, ahogy Zoë Kravitz is, pár jó ötletet is elsütnek, de semmit sem csinálnak végig, a történetben pedig annyi lyuk tátong, hogy csoda, hogy nem zuhannak bele a karakterek, a mellékszereplők pedig egyszerűen nevetségesek, és nem jó értelemben. Demi Moore például egy nimfomániás szomszéd, aki úgy gerjed be Kravitzra, mint egy rossz pornóban – mondjuk, nem tudom, mi a rossz pornó ismérve, de mindegy is. És van még egy vőlegény is egy teljesen feledhető színész előadásában, akinek ugyan jut pár épkézláb és váratlan geg, ami nem rossz dolog egy vígjátéknál, de ez inkább figyelemelterelés és nagyon kevés jut belőle.
És egy szétbulizott éjszakához képest nincs itt sok buli, egyetlen Snoop Dogg szám szól jól, ha csak pár másodpercre is, minden többi zene kiszámítható és elcsépelt – például Miamiban járunk, ezért garantáltan Gloria Estefan két ismert száma közül az egyik szólal meg hősnőink megérkezésekor. A húzónév, Scarlett Johansson pedig szinte feleslegesen van ott, egyetlen kiakadós jelenete van, aminél valamit mutatnia kell színészileg, arra akárki jó lett volna, máskülönben elsősorban Jillian Bell viszi a műsort, pedig ő messze nem az a főszereplő alkat, hanem az ügyeletes „olyan hülye és alpári dagi csaj, hogy az már nem vicces”. Vagyis minden egy nagy katyvasz, kevés a poén, de sok a felesleges rohangálás és sipítozás, a jobb színésznők alig kapnak játszanivaló, a szerényebb képességűek viszont bátran nyomulhatnak.
Értékelés: 3/10
