Igen, ez az a film, ami elvitte az Oscart Enyedi Ildikó és a Testről és lélekről elől, de ne haragudjunk rá, mert nagyszerű, érzékeny fim, még akkor is, ha van némi szimbólumtúltengése.
Persze mondhatjuk azt, hogy 2018-ban pont egy ilyen történetnek adnak Oscar-díjat – a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, de amúgy is -, egy transznemű pincérnő mélysége gyásza és küzdelme szerelme rideg és ellenséges rokonaival szemben. És ebben talán van is valami, elképzelhető, hogy az Amerikai Filmakadémiának volt olyan tagja, aki ez alapján szavazott Sebastián Lelio rendezésére. Persze azt is lehet találgatni, hogy ezúttal egy laton-amerikai alkotást akartak előnyben részesíteni, de kár ezen agyalni, mert akár azt is mondhatjuk, hogy az Egy fantasztikus nő nagyszerű film.
Orlando és Marina egy pár, nemrég költöztek össze. A férfi egy textilkerekedés vezetője, a nála 20 évvel fiatalabb lány, aki miatt otthagyta felségét és a családját, pincérnőként dolgozik, de esténként énekesnőként lép fel. Boldogok, épp a lány szülinapját ünneplik, amikor Orlando rosszul lesz, leesik a lépcsőn, és a kórházba szállítás után meghal. És mivel Marina nem rokon, innentől már alig van köze a férfihez. És mivel Marina valójában Daniel névre hallgat, mindenki gyanakvással kezeli, Orlando családja pedig elutasító vele szemben, és megtiltják, hogy elmenjen a temetésre. És ez a nagyobb dráma rávilágít azokra az apróbb, kisebb drámákra, megaláztatásokra, fájdalomra, amit Marinának/Danielnek már nyilván hosszú évek óta el kell viselnie. És nem csak el kell viselnie, meg kell őriznie a méltóságát, a büszkeségét. Erről szól az Egy fantasztikus nő, ami akkor csillog igazán, amikor nem akar csillogni, amikor nem nagy dráma van, hanem valami hétköznapi történik.
És nyilván itt számít igazán, hogy ki a főszereplő. Daniela Vega valóban transznemű, semmiféle korábbi színészi tapasztalata nincsen, sőt, a rendező eredetileg csak „szakértőként” akarta felhasználni a filmhez, hogy tapasztalataival, észrevételeivel segítse őt, ám amikor jobban megismerte, felajánlotta neki a főszerepet. Vegának olyan alkata, olyan arca van, ami önmagában is egy történet, tényleg egyformán hoz magából/magával letagadhatatlan férfiasságot és ösztönös nőiességét, és nem tudom, mással mindez működött volna-e. Mert Lelio néha túlmagyaráz dolgokat, néha nem tud ellenállni a túlságosan is önmagukért való szimbólumoknak – négy más filmnek is elég az a tükör mennyiség, ami itt látható, de értjük a kettőséget -, de Vegával az is természetes, ami nem biztos, hogy mással az lenne. Apró, de nem lényegtelen tény, hogy a film ÖSSZES sajtófotóján csakis Vega szerepel. De talán az is számított, hogy producer pedig az a Pablo Larraín (Tony Manero, No, Jackie) volt, aki ma a legsikeresebb chilei rendezőnek számít, és akinek a kéznyoma egyértelműen érződik a filmen.
Értékelés: 8/10
Az Egy fantasztikus nő kísérőfilmje Kis Hajni diák Oscar-díjra jelölt Szép alak című 15 perces rövidfilmje.
