Íme egy dokumentumfilm, amely izgalmasabb a legtöbb kriminél, hiszen hősei egy színésznő és egy rendező, akiket a leendő észak-koreai diktátor raboltatott el magának, hogy egy kicsit mozizhasson.
Ha mindazt, amit a Kim Dzsongil bemutatja című angol dokumentumfilmben felsorakoztatnak, egy játékfilmben látjuk, azt mondanánk, ez egy kicsit meredek, elszaladt a ló a forgatókönyvíróval, nem ártott volna, ha hihetőbb sztorit rak össze. Csakhogy Rob Cannan és Ross Adam rendezők munkája, amely annak idején a Sundance Filmfesztivál egyik legnagyobb sikere volt, megtörtént esetet dolgoz fel. Ami úgy kezdődött, hogy észak-koreai titkos ügynökök 1978-ban Hong Kongba csalnak, majd elrabolnak egy ünnepelt dél-koreai színésznőt.
Az illető gyönyörű színésznő, Eun-hie Choi (magyar átírásban Cshö Unhi) országa egyik ünnepelt sztárja volt, aki nem csak munkája miatt volt közismert, hanem mint Sang-ok Shin (Szin Szangok) népszerű filmrendező felesége. Ők ketten a háború sújtotta Dél-Koreában ismerkedtek meg és szerettek egymásba, és afféle álompárként emlegették őket. Az elrabolt Choi keresésére szintén Hong Kongba érkező Shin is az észak-koreai titkosszolgálat csapdájába esett – akiknek a jelek szerint mindenütt voltak embereik -, majd négy év börtön után újra találkozhatott feleségével. És a párt az ekkor még főleg a kulturális ügyekért felelős Kim Dzsongil az ország filmgyártásának élére helyezte, az ő „udvari” filmesei lettek, de ők végig a szökésüket tervezték – csak előtte még leforgattak 7 játékfilmet kevesebb, mint két és fél év alatt.
Ez eddig is elképesztő történet, ám ahogy a filmet nézzük, kiderül, ez nem a teljes igazság. Choi és Shin ekkor már nem voltak egy pár az utóbbi hűtlensége miatt. A nő már kiöregedett a sztárszerepekből, a férfi majdnem csődbe vitte saját cégét irreális elképzeléseivel, hatalmas adósságot halmozva fel, az akkor jócskán diktatórikus dél-koreai állam pedig visszavonta filmgyártási engedélyét. Ki tudja, mi történik velük, ha nem rabolják el őket, a nemzetközi sikerekre és elismerésre – és nyilván apai dicséretre - vágyó Kim Dzsongil azonban mindent megadott nekik, pénzt, paripát, fegyvert, és a közhiedelemmel ellentétben nem propagandafilmeket készítettek. Munkáik, amik között volt történelmi eposz, társadalmi dráma, sőt, szörnyfilm is, rendre nemzetközi fesztiválokon szerepeltek, és díjakat szedtek össze. Boldogok lehettek volna, de tudták, milyen rezsimet szolgálnak, és azt is, mi történik velük, ha már nincs rájuk szükség.
Mint minden izgalmas film, a rengeteg archív felvétellel, illetve a pár munkáinak részleteivel és élő szereplőkkel felvett jelenettel „feldúsított” Kim Dzsongil bemutatja is rengeteg kérdést vet fel, amik közül párat maguk a szereplők fogalmaznak meg. A később Amerikában a Disney-nek dolgozó Sang-ok Shin 2006-ben elhunyt, de Eun-hie Choi megszólal, akárcsak gyermekeik, akkori kollégáik, hírszerzők és szakmabeliek, és az utolsó pillanatig hihetetlenül izgalmas, amit mondanak – és ami több lehetőséget is felvet. Vajon az apja, Kim Ir Szen halála után hatalomra kerülő Kim Dzsongil kedvenc filmesei szökése és „árulása” után vált tébolyult diktátorrá? Vajon az egyébként a később Északhoz tartozó területen született és nevelkedett Szin önként ment volt felesége után, amikor kiderült, Dél-Koreában már nem dolgozhat és a történetét igazoló, titokban felvett beszélgetések Kimmel igaziak vagy csak megrendezettek? Akármi lehet az igazság, mert ne feledjük, filmesekről van szó!
Értékelés: 8/10
