Minél drágább egy autó, annál menőbb lenyúlni, szól a filmes logika, nyilván abból indulva ki, hogy akinek ilyen verdája van, az nem az üvegeket váltotta vissza. Erről szól a sokadik menő csávók kocsikkal film!
Clint Eastwood a valaha élt legmenőbb színészek – és mára már rendezők – egyike. Nem azért, mert olyan fantasztikusan játszik vagy rendez, hanem mert így született, ilyen a kisugárzása, a magabiztossága, a fellépése, és még sorolhatnám a szinonimákat. Clint azért jön ide, mert van egy fia, aki színészkedik, Scott Eastwood, kezdik is felkapni. Tucatnyi cím szerepel már a filmográfiájában, igaz, sokszor kisebb szerepek, de játszott az Öngyilkos osztagban és a Halálos iram nyolcadik részében, és utóbbi azért ironikus, mert a Kipörgetve rendre megkapja azt, hogy ez a szegény ember Halálos iram-filmje. Pedig nem az, sokkal inkább a szegény ember Olasz melója vagy Tolvajtempója.
De vissza Clinthez és fiához, Scotthoz. Scott kiköpött apja, ugyanaz a frizura, arccsont, orr, tud úgy nézni, mint apuka, járni is, sőt, a filmesektől pont olyan ruhákat kapott, mint apja a legismertebb szerepeiben, és mégsem olyan. Illetve csak OLYAN, de nem az, és nem is valami MÁS, csak a kis Clint Eastwood. Nem írom én le őt, lehet, hogy kell neki pár olyan szerep, amiért tényleg meg kell dolgoznia, vagy csak érnie kell még – igaz, már 31 éves -, de vele még nem lehet eladni egy (akció)filmet, pedig a kolumbiai rendező, Antonio Negret (Tranzit, A sötétség peremén) szándéka nyilván ez volt. Kapott is Scott egy jópofa cimborát, pontosabban féltestvért, aki sosem tolakodik az előtérbe Freddie Thorp és egy csinos lányt, aki motiválja, és akit a játékidő jelentős részére szerencsére jól elzárnak, mert a kubai Ana de Armas annyira azért nem tehetséges, hogy többet is mutassanak belőle.
Ironikus módon végül tök mindegy, hogy a kis Eastwood mennyire hozza apja figuráját vagy sem, mert a célközönségnek ez nem különösebben fog számítani. Sőt, valójában az sem fog különösen számítani, hogy a két amerikai testvér által a helyi gengszterektől ellopott autók - Bugattik, Ferrarik és egyebek - micsoda patinás darabok, mert ez a film tiniknek szól. Az ő nyelvükön szólalnak meg a szereplők, az ő ízlésükhöz igazodik a szereplők viselkedése, és ők nem fogják levenni, ha a sztori néha kikacsint a 60-as évek francia krimijeire – merthogy kissé megtévesztő módon, de ez is egy francia film. Igaz, Luc Besson filmmanufaktúrája a nemzetközi piacra ontja a filmeket, valljuk be, profi módon, még akkor is, ha az aktuális darabnak nincs különösebb karaktere, megjegyezhető vonásai.
A Kipörgetve talán soha nem is ambicionálta, hogy kiemelkedő film legyen, jól bejáratott elemekkel, kiszámítható csavarokkal dolgozik, és csak abban tér el a legtöbb hasonló Besson-filmtől, hogy páran meg is halnak benne, igaz, haláluk gyors és cseppet sem traumatikus. Nincs is min izgulni, hiszen tudjuk, hogy a két ravasz jenki srác mindent meg fog úszni, és mindent le fog nyúlni Marseille napfényes utcáin, mert lopni, legalábbis itt, menő. Így a néző kénytelen beérni azzal, hogy a vintage sportautók karosszériája miatt aggódjon. Nehogy megkarolódjanak, nehogy golyó találja őket vagy vér fröccsenjen a bőrhuzatra!
