Minden szempontból kockafilm lett A Lego Kaland folytatása, ami kisebb lexikonnyi utalást sorakoztat fel a Denevérember történetéből, de a témában kezdőknek is roppant szórakoztató!
Kinek ajánljuk? Képregényrajongóknak, azoknak, akik naponta elszórt Lego kockákba lépnek, akiknek tetszett és akiknek nem tetszett az Öngyilkos osztag.
Most karácsonykor úgy döntöttünk, ideje a kislányunknak végre egy szép nagy Lego készletet venni, mert mindenkinek van már, mert segíti a kreativitást, és talán mi is játszhatunk vele. Nagyjából számítottam rá, mennyibe fog kerülni – jó sokba -, de akkor képedtem el igazán, amikor kiderült, mennyiért adják azt a papírlapnyi fröccsöntött műanyag alaplapot, amire ugyebár eleve építeni lehet, és aminek a gyártási költsége csomagolással együtt sem lehet több ötven forintnál. Jól van, kifizettük azt is, nem vagyunk mi olyanok, de közben újra tudatosodott bennem, mekkora pénz és mennyi lehetőség van egy ilyen egyszerű ötletben. Pici műanyag kockák!
Az egyszerű ötletre az évtizedek során egy birodalom épült, és a birodalmak szokása, hogy terjeszkednek. A játékokból még több játék lesz, egyesülnek más, hasonlóan sikeres márkákkal – hogy a hasamra üssek, például a Star Wars univerzummal -, vagy megtalálnak más médiumokat, mondjuk a tévét és a film világát. Így született a 2014-es A Lego kaland, ami egyrészt jól sikerült és szerették, másrészt nagyon sok pénzt hozott a konyhára, ez máris két remek ok a folytatásra.
A folytatás azonban inkább spinoff lett, az első film legkúlabb figuráját vitték tovább, ami azért is frappáns választás volt, mert el lehet mondani, hogy ez a Batman sokkal jobban sikerült, mint Ben Affleck túlságosan komorra, világfajdalmasra vett Denevérembere az amúgy sem túl kedvelt Batman Superman ellenből, aminek/akinek ráadásul a jövőjét is megkérdőjelezték mostanában.
Szóval Batman az ász, ő legalábbis így gondolja: újra és újra megmenti Gotham városát, de magányosan él a hatalmas Batman kastélyban, és nem enged közel magához senkit. Aztán régi cimborája, Gordon rendőrkapitány nyugdíjba vonul, a helyét a lánya veszi át, és a hetvenvalahány év alatt sem öregedő szuperhős szerelmes lesz, de nem tud mit kezdeni az érzéssel, ahogy a mellé szegődött Robinnal sem.
Ahogy Joker is lassan beleőrül abba, hogy régi ellenfele sosem hajlandó őt a legnagyobb ellenségének nevezni, és gyűlölete mindig viszonzatlan marad. Lesz is egy terve, hogy mindez megváltozzon: feladja magát az új rendőrfőnöknek...
Batman nagyon vicces, ami ugye Ben Afflecknél és elődeinél kimaradt, mindent kommentál, gyakran kiszól a filmből is, és az, hogy székrekedésesen komolyan vesz mindent, rendkívül szórakoztató. Mindent szó szerint vesz, és bár szuperhős, mindig ő az, akinek utoljára esik le a tantusz.
Az új részt rendező Chris McKay nem bonyolítja túl a dolgot, a jó dumákra és a tényleg remekül összerakott látványra épít, és persze az sem árt, hogy ha csak villanásokra is, de rengeteg ismert képregényfigurát présel a sztoriba. Megjelenik a DC képregények univerzumából Bane, Zod tábornok, Flash Gordon, Méregcsók, a Pingvin, Harley Quinn és melléjük egy sor kitalált, direkt nevetséges figura, mint a Szószember és társai, és a film kicsit elszórakozik a Denevérember saját előtörténetével is – az Adam West-féle tévésorozat bevágása megfizethetetlen.
Az persze kérdés, hogy mindez hogy esik le az ilyen „kultúrtörténeti” utalásokat aligha vevő gyerekeknek, és gyanítom, hogy a film a 6-os korhatár karika ellenére inkább a felnőtteknek szól. Ezt érdemes fejben tartani, de kisfiúknak biztos szórakoztató lesz az önmagát sem komolyan vevő színes-szagos darab, amiben a lövöldözés és olyan, mintha két-három ötéves kisfiú játszaná el – konkrétan pittyúúú, pittyúúú hangokkal adják elő. Az utolsó, nagyjából tíz percre azonban érezhetően kifullad kissé a Lego Batman - A film, de nem is lehet ennyi mindent belezsúfolni egy építőkockákból összerakott sztoriba, a legvégén elsütött kis musicalbetétet pedig nyugodtan kihagyhatták volna, de addig mindenki jól hallhatóan remekül érezte magát – nem csak én.
Értékelés: 8/10
