Tegyük fel, hogy régen Szicíliában hófödte hegyek álltak, és ezerszámra éltek rajtuk a medvék, és tegyük fel azt is, hogy ezek a medvék egyszer lejöttek a völgybe, és átvették az uralmat a sziget felett. Milyen ez már!
Mielőtt szinte az utolsó szálig kiirtottuk őket, Európa nagy részén medvék éltek, még Szicíliában is. Csak aztán kellett a bundájuk, vagy szórakoztatónak találtuk, hogy más vadállatok ellen élet-halálra (inkább halálra) harcolnak az arénában vagy inkább csak egy veremben, befogtuk őket, hogy egy lánc végén táncoljanak, szóval nem bántunk túl jól velük. A Medvevilág Szicíliában című olasz-francia, és némileg magyar animációs film azt a kérdést teszi fel, mi lett volna, ha a két faj egészen másként áll egymáshoz.
Annak idején, aki tehette, mind meghódította Szicíliát: a föníciaiak, a görögök, a vandálok, az osztrogótok, a rómaiak, az arabok, a normannok vagy a franciák, így miért ne uralhatták volna a szigetet a medvék is egy darabig? Persze a maciknak kezdetekben nem voltak hódító szándékaik: a mesebeli Szicíliában játszódó történetben Leander, a medvék királya azért vezeti le a népét a hófödte hegyekből, hogy élelemhez jussanak, és megtalálják régen elvesztett, pontosabban elrabolt fiát, Tónit. Csakhogy a dölyfös herceg egy hadsereg élén vonul a közeledő medvehad ellen (mondjuk én sem venném biztató jelnek több ezer hatalmas medve közeledését), de az ütközetből egy varázslónak köszönhetően a medvék kerülnek ki győztesen. Leander egyszerre lesz a medvék és az emberek királya, amit az utóbbiak nem igazán bánnak, a medvék viszont egyre több emberi szokást vesznek át, így a városok kényelmében élve veszélybe kerül a medvelélek.
Dino Buzzati (1906-1972) meséje, az 1945-ben megjelent, nyilván politikai áthallásokat is tartalmazó, az író saját illusztrációival publikált Medvevilág Szicíliában (La famosa invasione degli orsi in Sicilia) a XX. század egyik legjelentősebb szépirodalmi gyerekkönyve, így nyilván régóta a filmvászonra kívánkozott. Csakhogy ez egy nehezen megfilmesíthető mese, és Lorenzo Mattotti (Fél(ek) a sötétben), aki a megfilmesítési jogokat az író özvegyétől könyörögte ki, és aki a megvalósításon a Kecskeméti Animációs Stúdióval dolgozott együtt, nehéz választás elé került. Döntenie kellett, hogy a látvány vagy a történet a fontosabb. A sztorinak keretet adott (egy vándorzenész és lánya mesélnek egy öreg medvének Szicília meghódításáról), pár új szereplőt iktatott be, például egy medvebarát tornászlányt, de a sokszor töredezett, néhol nagyokat ugró történetet nem tudta, talán nem is akarta elég feszesre, elég következetesre megrajzolni.
Vannak szereplők, akiknek így furcsán alakul a karakterfejlődése (a varázsló például hol jó, hol rossz, és amikor jó, nem értjük, miért az), a medvekirályfi pedig teljesen kidolgozatlan marad, pedig ő az egyik főhős. Politikai áthallás nincs, vagy ha van is, nálam elsikkadt – igaz, nem volt muszáj, hogy legyen. Cserébe viszont elképesztő képi világot kapunk. Tényleg elképesztőt: olyan, mintha belecsöppentünk volna egy hatalmas mesekönyvbe, amelynek minden lapja él és lélegzik. A tájak, az épületek, a szereplők mind zseniálisan lettek kitalálva, megrajzolva – és az utóbbiak esetében mozgatva. A filmnek gyakorlatilag minden képkockája olyan, hogy azonnal kitenném a gyerekszoba falára – vagy akármelyik falra.
Értékelés: 8/10
