Meg - Az őscápa – Jason és a böszmehal meséje

Elsőre izgalmasnak tűnt Jason Statham és a rég kihaltnak vélt óriáscápa találkozása, aztán kiderült, hogy csak egy korhatáros gagyi. Persze gagyin is lehet jól szórakozni, ezen viszont nem.

Először is szeretnék gratulálni mindenkinek, akik részt vettek a Meg - Az őscápa népszerűsítésében, mert remek munkát végeztek. Kedvet csináltak a filmhez, és elhitették velünk, hogy az érdekes, netán fontos és szórakoztató lesz. Azt persze tudtuk, nagyjából mire számítunk, egy kissé bizarr óriásszörnyes darabra Jason Stathammel, ahol nincs szükség briliáns párbeszédekre, jól kidolgozott karakterfejlődésre és úgy általában semmire a látványon és az izgalmi faktoron kívül.  A Sharknado széria nem tette túl magasra a mércét mostanában a cápás filmekkel kapcsolatban, és még az is belefért volna, hogy itt valami hasonló ökörködést látunk, csak igazi színészekkel és jóval több pénzből. Nem ez történt.

Kezdjük az elején. JASON egy mentőtengeralattjárón dolgozva mentene éppen tengerészeket egy sérült atomtengeralattjáróból, amikor valami megtámadja őket, amit nem mindenki él túl, és mivel nem hiszik el neki, hogy az a valami élőlény volt, ő elmegy Thaiföldre piálni. Ugrunk egy picit, és egy csúcsszuper tengeri kutatóbázison járunk – 200 mérföldre a kínai partoktól -, ahol a részben kínai, részben mindenféle más legénység egy kutatótengeralattjárót ereszt le olyan mélyre, ahol még ember nem járt, és egy olyan gázrétegen át, ami a két „világot” eddig hermetikusan elzárta egymástól, amivel odalentről magukra és a világra szabadítják a vagy 20 millió éve kihaltnak hitt óriáscápát, a megalodont, ami egy tucat ámbráscetet eszik reggelire. És csak halkan megjegyzem, az elválasztórétegről szó sem volt az atomtengeralattjárós jelenetben, de kinek kell a logika és a következetesség.   

Szóval ott van JASON, akinek törleszteni valója van a gigacápával szemben, a KÍNAI KUTATÓNŐ (Bingbing Li), aki persze szép, és van egy cuki kislánya, ott van a MEGBÍZHATATLAN MILLIÁRDOS (Rainn Wilson), aki pénzeli a projektet, a VETERÁN HAJÓS (Cliff Curtis a Fear the Walking Deadből), a LESZBIKUS SZERELŐ (Ruby Rose) meg a VICCES NAGYDARAB (Ólafur Darri Ólafsson), és persze a BÖHÖMCÁPA. És az egészet betették egy jó nagy vödörbe, jól megkeverték, majd kiöntötték elénk, hogy tessék, akkor ez itt most egy sikerfilm, pont az, amire vártatok. Hát, én nem erre vártam, és nem a logikai bukfencek zavarnak, hanem, hogy a különböző, majdnem tetszőlegesen egymáshoz fűzött jelenetekből egy igazi film legyen, hogy valóban felépítsék mind az izgalmat, mind a humort – mert a 12-es korhatárkarika ugyebár nem engedi a hardcore elemeket, de akkor legyen a dolog vicces.

Szóval a profizmust hiányoltam, mert ZS filmet kevés pénzből illik csinálni, és akkor elnézzük, hogy gagyi, sok pénzből csináljanak jót, ami persze lehet blőd, lehet benne egy rakás hülyeség is, de abban legyen rendszer, legyen megcsinálva. És mit kapunk cserébe? Röviden összefoglalva: JASON boldoggá tesz egy csomó kínait. Boldoggá tette a befektetőket – merthogy ma már szinte minden nagy hollywoodi filmet kínai pénzből csinálnak -, boldoggá tette a kínaiakat, hiszen konkrét kínai helyszínek jelennek meg, és boldoggá teszi Bingbing Lit és a kislányát is. Ne becsüljük le a boldogság hatalmát, de szórakozni sem rossz dolog. Nemrég két kiscsajjal, pár ezer dollárból ennél ezerszer izgalmasabb filmet raktak össze, normál méretű cápákkal a 47 méter mélyenben.

Értékelés: 4/10