A Modesty Blaise, A kaland és A pacifista fesztiváldíjakkal elhalmozott sztárja, aki Michelangelo Antonionival és Jancsó Miklóssal is forgatott filmet, 90 éves volt.
Február 2-án, 90 éves korában, Rómában elhunyt az egyik legismertebb olasz színésznő, Monica Vitti. A halálhírt Dario Franceschini, Olaszország kulturális minisztere hivatalosan is bejelentette, közleményében az olasz filmgyártás királynőjének nevezve a színésznőt.
A híres olasz filmrendező, Michelangelo Antonioni múzsája 1931. november 3-án (más források szerint viszont 1933-ban született) Maria Louisa Ceciarelli néven. 1953-ban végezte el a római Színművészeti Akadémiát, ezután az olasz fővárosban, valamint Milánó és Genova színházaiban játszott. Itt olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Franco Zeffirelli és Michelangelo Antonioni – utóbbival való közös munkája indította el a filmsztárok útján.
Első közös filmjük a Cannes-ban a zsűri nagydíját is elnyerő A kaland című szerelmi dráma volt. Szintén Antonioni rendezte Az éjszakát, amelyben Vitti egy unatkozó, gazdag lányt alakított, aki belefásult a jólétbe. A Napfogyatkozásban egy Vittoria nevű, érzelmileg labilis nőt formált meg, aki számára Alain Delon karaktere sem jelent menekvést magánélete problémái elől. De szerepelt a Vörös sivatagban is, amely Antonioni első kísérlete volt a színes filmmel (ebben Vitti a neurotikus Giulianát alakította, aki számára elviselhetetlennek tűnik a sivár, egyhangú ipari város, Ravenna, az alkalmazkodást pedig a körülötte lévőkkel szembeni érzelmi problémái is nehezítik).
A '60-as években Vitti átnyergelt a komoly drámákról a könnyedebb műfajokra. A csalfa nőkről szóló két filmje, a Cicababák és a Tündéri nők az olasz cenzúrát is felháborította. Egyik leghíresebb filmje, a Modesty Blaise című korai képregényadaptáció nem lett kirobbanó siker, a Lány a pisztollyal című könnyed krimi viszont annál inkább, akárcsak az Éjfélkor indul útjára a gyönyör című vígjáték, amelyben egy temperamentumos nőt alakított, akit azzal vádolnak, hogy egy vita hevében megölte férjét.
1971-ben Jancsó Miklóssal forgatta le A pacifista című drámát. Sajnos azonban a várva várt közös munka mindkét fél számára csalódást okozott, ráadásul a film a mozipénztáraknál is megbukott. Jancsó Miklós „hisztérikus sztárként” emlékezett vissza Monica Vittire, és a nyilatkozataiban a film kudarcáért a színésznőt hibáztatta: szerinte Vitti túl sokat aggódott amiatt, hogy nem fest elég jól a vásznon, és hogy egy politizáló film tönkreteszi a karrierjét. Vitti később az önéletrajzában elismerte (bár nem konkrétan a Jancsó-film kapcsán), hogy ekkoriban valóban nagyon fontos számára, hogyan jelenik meg a filmvásznon és milyen fotókat publikálnak róla.
Ettől a kis purparlétól eltekintve a színésznő magánélete mindig mentes volt a botrányoktól. Sokáig Michelangelo Antonionival élt együtt, majd Carlo Di Palma operatőrrel. Az 1980-as évektől a nálánál 16 évvel fiatalabb Roberto Russo rendező a társa, akihez 1995-ben (más források szerint 2000-ben) ment feleségül. Vitti összesen 36 rangos filmes díjat nyert el tartalmas pályája alatt, köztük a Berlini Filmfesztivál Ezüst Medvéjét, a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját és „az olasz Oscarként” számon tartott David di Donatello-díjat.
