A hónap Andrzej Wajda életrajzi drámájával, az Emlékképekkel indul, amely a leghíresebb lengyel avantgard festő történetét meséli el, amit egy kellemesen idióta vígjáték követ, a Hogyan legyél latin szerető, de ez a két film csak megágyaz a fő attrakciónak. Ez ugyebár A galaxis őrzői vol. 2., minden idők talán legjobb képregény-feldolgozásának folytatása, és az ember mindig egy kicsit szkeptikus a folytatásokkal kapcsolatban, de ugyanaz a gárda, ugyanaz a rendező, nem is siették el, mi baj lehet. A történetről még semmit nem tudni, csak azt, hogy előkerül Peter Quill faterja, ami nem biztos, hogy jó hír, és rengeteg új szereplő is lesz, meg ismét nagyon jó zene. Akit pedig nem vonz a szuperhősök világa, annak ott az új Almodóvar-film, a Julieta egy nagyon különös anya-lánya kapcsolatról – tegyük hozzá gyorsan, ez a téma a spanyol rendezőnél egyáltalán nem különös.

A május második hete bazi sűrű lesz, mert a jelek szerint a forgalmazók nem féltek a konkurenciától és nem ijedtek meg az új Guy Ritchie filmtől. Az Arthur király - A kard legendája valóban kétesélyes: az előzetesek alapján akár pocsék is lehet, ezekből ugyanis nem jön át az a humor és elegancia, amitől a rendező Scherlock Holmes filmjei annyira szórakoztatóak lettek. Itt inkább egy kis izzadtságszagot éreztünk, a címszereplő Charlie Hunnam pedig nem generációjának legjobb színésze – én látatlanban is a gonosz Jude Lawnak drukkolok, de lehet, hogy tévedek, és a kardos-varázslatos mese hasítani fog. Két kisebb kaliberű családi animációs film is bejelentkezett erre a hétre, a Csápi - Az óceán hőse egy kalandvágyó polipról szól, a Ricsi a gólya meg egy veréb története, aki gólyának hiszi magát – egyiket sem várjuk sikongatva, de akár jók is lehetnek.

Jó esély van rá, hogy az Ó, anyám! lesz a hónap vígjátéka, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, nagyrészt azért, mert más nem nagyon lesz, de azért is, mert a nagyszájú Amy Schumer időnként egész szórakoztató. Most például Goldie Hawnt, vagyis az édesanyját rángatja magával egy egzotikus dél-amerikai útra, ahol kapásból elrabolják őket. A második hétre is jutott lengyel életrajzi dráma, ez volna Az utolsó család, és van egy rövidebb finn természetfilm is, a Vad Észak - Mese az ezer tó országából, hogy a hetet a hónap egyik legizgalmasabb munkája zárja le, az új-zélandi Vademberek hajszája. Az új Thor filmet is jegyző Taika Waititi egész különös történetet kerít egy, a gyámhatóság elől menekülő túlsúlyos kisfiú és barátja, egy zsémbes öregember köré. ráadásul mindez csodás tájakon játszódik.

A hónap igazi filmje viszont kétségkívül Ridley Scott új sci-fi horrorja, az Alien: Covenant, ami első blikkre azért sokaknak kicsit erős lesz majd. Scott ismét elképesztő világot alkotott, de ez a világ egy cseppet sem barátságos, és olyan lények népesítik be, amiktől joggal kap bárki sikítófrászt – a nemrég kijött rövid előzményfilm pedig elmagyarázza, hogyan kötődik a film az előzményként szolgáló Prometheushoz. Másként izgalmas az új François Ozon film, a fekete-fehér Frantz, ami az I. világháború utáni Németországba visz el minket, ahol egy katonaözvegy házába egy fiatal francia férfi állít be, azt állítva, az elesett férfi jó barátja volt.

Szintén a történelem az Egy német sors meghatározó motívuma, hiszen az osztrák dokumentumfilm Joseph Goebbels náci propagandaminiszter titkárnőjéről szól. A Gemenc - Az árterek világa című természetfilm a maga 60 percével és csodálatos képeivel amolyan idegnyugtatóként szolgálhat mindenkinek, melegen ajánljuk.

A Karib-tenger széria azon kevés filmek közé tartozik, ahol nem igazán bántó, hogy hány bőrt is húznak le az eredeti bőrről – ami egyébként egy Disney vidámpark –, mert nagyon ki van találva minden rész és remek karaktereket kreáltak hozzájuk. Az aktuális folytatásban, a Karib-tenger kalózai: Salazar bosszújában, vagyis az immár ötödik részben Jack Sparrow kapitány új ellenségeket és szövetségeseket szerez – az előbbiek közé tartozik Javier Bardem, mint a címbéli szellemkalóz -, és Johnny Depp ebben a szerepben mindig szórakoztató minden nyilvánvaló modorossága ellenére. A magyar cím elárulja, hogy A magas ősz férfi társat keres az ezer éve nem látott Pierre Richard munkája – talán vannak, akik még emlékeznek rá, viszonylag sikeres, de elég irritáló francia komikusról van szó.

A májust lezáró Sárkányvarázs egyfajta kuriózum, hiszen egész estés ukrán animációs film, de ennél több érvet nem tudunk mellette felhozni. És már érkezik is a június, ami kapásból a Wonder Womannel kezdődik, szóval nem lesz rossz az sem.