A „szökevény menyasszony” jó kis romcom klisé, Julia Roberts többször is elsütötte, de még Anne Hathaway és Reese Witherspoon is döntött úgy az oltár előtt, hogy ők mégsem ilyen vőlegényre gondoltak, és még a Szex és New Yorkban is elsütik ezt a poént. Ez egyrészt segítség minden olyan rendezőnek, aki valami hasonlóra akarja építeni új filmjét, másrészt némi hendikep, hiszen tök ugyanazt mégsem lehet újra és újra elmesélni a lányról, aki a pap láttán bepánikol. Talán ezért döntött úgy Szajki Péter rendező (Nejem, nőm, csajom, Intim fejlövés), hogy az ő hősnőjére a vanília tortától jöjjön a futhatnék. Aminek azért lássuk be, nincs sok értelme, viszont meglepő.

A Most van most nem tököl: rögtön a főcímmel kezdünk, nincs semmiféle felvezetés, előkészítés, csak a nagybetűs cím pirossal és a futó menyasszony, aki be is pattan egy szabadnapos taxis autójába, és elhajtanak, mondván, mindegy, hova, van pénz, mert elhozta a lagzi egész büdzséjét – nyilván régimódi menyegzőről van szó, vagy előre adták oda a pénzt a menyasszonytáncra. Annyi derül csak ki, hogy a lány nem a saját életét élte, azt csinálta, amit a szülei elvártak tőle, akik cserébe még arra sem emlékeztek, hogy hősnőnk öklendezik a vanília tortától, a csak fél percre látott vőlegény meg amúgy sem túl szimpi. Nem úgy, mint a taxis, aki laza. Ezt onnan is tudjuk, hogy van egy kis copfja, irtózatosan sokat dumál, mindenről van véleménye, folyton poénkodik, és biztos, ami biztos, még egy spanglit is eltol – hátha valakinek nem esett le, hogy mennyire laza. És a taxis srác körbeviszi a kiugrott menyasszonyt a városon – bár aki jól ismeri Budapestet, látni fogja, hogy ez az útvonal bizony így biztos nem áll össze -, majd egy kicsit lemennek vidékre.

És nekem ott kezdődött el a Most van most, amikor hőseink leérnek valahová Zsámbék környékére, hogy beállítsanak a csaj (egyik) volt pasijához – aki bamba képpel, strandpapucsban és mackóalsóban csak nézi őket, hogy mi a fenét akarnak, majd elzavarja őket a retkes fenébe. Itt éreztem először azt, hogy valós emberek valós problémáit éljük meg, ami azért ironikus, mert maga a szituáció cseppet sem volt valószínű, ahogy az sem, ahogy a következő „epizódban” Kovács Lehellel találkozunk, de azzal sincs baj. Szajki Péter tudja, hogyan léptessen be új szereplőket és hogyan mozgassa őket, tudja, kik azok a színészek, akikkel nem lehet hibázni. Itt inkább az alapsztorival és a két főhőssel van a gond. Merthogy elvileg egy road movie-t látunk, a film azonban nem az utazásra, hanem a két főszereplő szövegére épül – akik viszont sokszor csak azért dumálnak, mert éppen nem történik semmi, és ki kell tölteni a játékidőt.

Merthogy a másfél órás filmbe maximum egy órányi cselekmény szorult bele. Ilyen esetben persze rohadt nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt, meddig beszéltessük hőseinket, hogyan dumálják ki egymás baját, meg persze a sajátjukat, és hogyan szőjünk bele minél több infót a dialógusba, és mikor engedjük végre, hogy csináljanak valamit. Itt úgy 15-20 százalékkal kevesebb duma kellett volna, még úgy is, hogy Mohai Tamásnak (Hetedik alabárdos) egyáltalán nem áll rosszul a szófosás, és ami azt illeti, már szökött menyasszonnyal is volt dolga a Senki szigetében. Azt viszont érdemes megfigyelni, hogy igazán vicces szövege elsősorban akkor van, ha előtte hallgat egy kicsit, ha tényleg működik az ún. vígjátéki időzítés, mert a jó poénokat nem vödörből öntik ki az ember fejére, azoknak meg kell ágyazni. Tompos Kátya (Poligamy, Köntörfalak) a menyasszonyként kicsit nehezebben találja meg a helyét és a ritmust, részben annak köszönhetően, hogy a karakter is kevésbé markáns, kidolgozott.

Persze egy vígjátéknak nem is dolga, hogy részletes életrajzzal és kórképpel szolgáljon, elég, ha a megfelelő ponton jól tálalja meg azt, ami izgalmas az adott figurában és helyzetben. Ez a film hol megtalálja, és van, hogy tényleg izgalmas dologba kezd bele, és van, hogy nem találja meg, és amikor mellényúl, akkor vagy olyan jól bejáratott karakterszínészekkel igyekszik megoldani a helyzetet, mint Scherer Péter,  Elek Ferenc és a mindig imádnivaló Básti Juli, aki a menyasszony anyját játssza, vagy megint beindítja a szózuhatagot. És itt jön egy látszólag szőrszálhasogató, lényegtelen, mégis fontos technikai megjegyzés. Ha egy filmben rengeteget dumálnak, és ráadásként a legtöbbet dumáló színésznek, jelen esetben Mohai Tamásnak nincs kifejezetten kellemes hangfekvése, akkor azon érdemes egy kicsit lágyítani, kicsit visszavenni a hangkeverésben, akkor valószínűleg élvezhetőbbé válik az egész. Nyilván nem véletlen, hogy a Most van most talán legélvezetesebb jelenetében, a balatoni bulizós montázsban egyetlen szó sem hangzik el!

Értékelés: 6/10