Ez az ijesztő muzsika rengeteg filmben feltűnik aláfestő zeneként a Csillagok háborújától kezdve a Ragyogáson át Az oroszlánkirályig.
A Vox által Alex Ludwig zeneprofesszor (Berklee College of Music) közreműködésével készített ötperces videóból kiderül, hogy ez a közkedvelt zene nem más, mint a Dies Irae, azaz A harag napja című XIII. századi gregorián rekviem, ami a katolikus miséken is gyakran elhangzik, a temetéseken. Az eredeti verzióhoz Celánói Tamás szerzetes költő írt szöveget (magyar fordításban itt olvasható, elég fenyegető, lévén, hogy a végítéletről szól), magát a dallamot pedig több híres zeneszerző is feldolgozta Mozarttól kezdve Berliozon át Liszt Ferencig.
Ami pedig a Dies Irae filmes felhasználását illeti: már a filmművészet hajnalán előszeretettel használták – felhangzik például Fritz Lang 1927-es sci-fijében, a Metropolisban. Ezt követően feltűnt többek közt a Ragyogásban és a Mechanikus narancsban, a Disney rajzfilmjében, Az oroszlánkirályban, a Csillagok háborújában (Star Wars IV. rész – Egy új remény) és Az élet csodaszépben.
Ez a jellegzetes négy hang szinte kivétel nélkül mindig valamilyen tragédiát, más szörnyűséges eseményt vagy legalábbis nagyfokú kellemetlenséget jelez előre. Az említett alkotásokon kívül hallhattuk olyan filmekben is, mint a Harry Potter és a titkok kamrája, a Harmadik típusú találkozások vagy a Reszkessetek, betörők!
Ezt a 800 éves nyugtalanító melódiát a sorozatkészítők (Ash vs Evil Dead, Fekete tükör) ugyanúgy szeretik, mint Hitchcock (Meggyónom), a szuperhősfilmek alkotói (X-Men 2.), Milos Forman (Amadeus) vagy Bergman (A hetedik pecsét). Alex Ludwig szerint mindez pompásan bizonyítja a zenei dallamok kulturális evolúcióját: ami régen a katolikus rítus szent középkori pompája volt, az mára Hollywood világias pompájává változott.
(via Open Culture)
