Hősünket Hitler hű helyettese helyezte hirtelen hivatalába, de ennél több H betűt nem tudok hovatovább egymás mögé tenni, maradjunk annyiban, hogy egy merénylet történetét látjuk mindkét oldalról.
Május 27-én Reinhard Heydrich megölette magát. A Harmadik Birodalom egyik legfontosabb embere, az egyesített titkosszolgálatok irányítója, az SS egyik legmagasabb rangú tisztje, a Cseh-Morva Protektorátus helytartója és a végső megoldás kidolgozója volt olyan ostoba ás arrogáns, hogy tálcán kínálja fel magát a cseh ellenállásnak. Testőrség nélkül, nyitott, SS-3 rendszámú autójában pusztán sofőrje kíséretében minden nap ugyanazon az útvonalon közlekedve könnyű célpont volt, de ő azt hitte, érinthetetlen, nem mernek ellene merényletet elkövetni. Hát elkövették, de majdnem elszúrták. Az első támadó fegyvere beragadt, és ha Heydrich nem dönt úgy, hogy megáll, és a támadó nyomába ered, hanem elhajt, a második támadó bombája aligha találta volna el.
A témához már korábban is többen hozzányúltak, könyvben és a vásznon is, sőt, a merényletet egy másik, a HHhH-val egy időben készült film is feldolgozta, az Anthropoid, de az a merénylők szemszögéből mutatta be az eseményeket, és érdekes módon mindkét ellenállót ír színész, Cillian Murphy és Jamie Dornan játszotta. Cédric Jimenez francia rendező viszont úgy döntött, hogy ő bizony Heydrichhel, vagyis elsősorban Heydrichhel fog foglalkozni, bár a két, Angliában kiképzett ellenállóról, Jan Kubis-ról és Jozef Gabcikról sem feledkezett el. És csak mondom, Kubis cseh, Gabcik szlovák volt, és párosításuk a csehszlovák nemzeti egységet hivatkozott megtestesíteni. De vissza Heydrichhez!
1928-at írunk, amikor a fess tengerésztisztet a hadbíróság megfosztja rangjától egy házasságon kívüli viszony miatt, de sebaj, mert egy szép arisztokrata nő felkarolja őt, sőt, megismerteti Hitler tanításaival. A férfi hamarosan lelkes mozgalmár lesz, Himmler bizalmasaként pedig a párt titkosszolgálatát vezette az SS-en belül, először kommunistákra vadászva, majd a rivális SA tagjait mészárolva le. Hitler hatalomra kerülésével a nácizmus minden ellenségének megsemmisítése volt a feladata, az ő különleges alakulatai az előrenyomuló német csapatok nyomában járva ölték halomra a lengyeleket, oroszokat és persze a zsidókat. Hitler nagyon elégedett volt vele, nyilván ezért is kapta meg a helytartói rangot, mi pedig megismerhetjük felemelkedését és kedves nejét is.
Merthogy a HHhH - Himmler agyát Heydrichnek hívják – a lehetetlen címben a HHhH Heydrich elnevezése volt a Gestapón belül, és nyilván ez nagyon megtetszett a rendezőnek – a főhős magánéletén keresztül közelíti meg a problémát. A remek sportoló, nagyszerű zenész és feltehetőleg jó apa egyben egy szenvtelen szörnyeteg is volt, aki ambiciózus feleségén is átgázolva haladt előre – no nem mintha sajnálnunk kéne Frau Heydrichet. Aki egyébiránt nem volt olyan csinos, mint az őt alakító, máskülönben egészen meggyőző Rosamund Pike, ahogy a robusztus Jason Clarke sem igen emlékeztet a nyúlánk, hosszú képű Heydrichre, még kiszőkített hajjal sem. De nem a hasonlóság számít, hanem a dráma.
Bár a részben Budapesten forgatott HHhH egy pontos és jól összerakott történelmi film, ami csak ritkán túloz és hagy ki vagy változtat meg tényeket – az ellenállók például két másik tervet is kieszeltek a merényletre, csak azoknál Heydrich nem jelent meg, sőt, még a felelősség kérdését is boncolgatja egy kicsit, hiszen megtorlásként mintegy 5000 embert öltek meg, de ez nem egy dráma. Bár rengeteg ember halálát látjuk, a „történetvezetés” csak ritkán engedi meg az együttérzést, a többi viszont inkább illusztrációként szolgál. És ilyet már nagyon sokszor láttunk, tömegsírba lőtt embereket, kínzást és más kegyetlenségeket, és a szemünk sem rebben, és ebben van valami borzasztó. És ez a film sem magyarázza el nekünk, hogyan lett például egy menesztett tengerészből, példás családfőből a 20. század egyik legkegyetlenebb tömeggyilkosa. Pedig jó lenne tudni, hátha tanulnánk belőle valamit. Bár nem nagyon szoktunk.
Értékelés: 7/10
