Michael Caine nem Michael Caine-ként, hanem Maurice Joseph Micklewhite néven látta meg a napvilágot Londonban 1933. március 14-én. Szegény családba született, édesanyja, Ellen Frances Marie takarítónő, apja, Maurice Joseph Micklewhite rakodómunkás volt a halpiacon. Maurice 15 évesen otthagyta az iskolát, alkalmi munkát vállalt, majd a seregben és egyenesen a koreai háborúban találta magát, ahol a leghevesebb harcokban vett részt az észak-koreai és kínai csapatok ellen. Nem tudja, géppuskásként hány embert ölt meg, de valószínűleg sokat – különösen annak fényében, hogy a kínaiak előszeretettel indítottak tömegtámadásokat. Hazatérve döntött úgy, hogy megpróbálkozik a színészettel, és felvette a Michael Caine nevet, amihez a Zendülés a Caine hadihajón című könyv adta az inspirációt.

Caine az első szerepét egy sörreklámban kapta - a még ma is létező Watneys sört népszerűsítette 1959-ben, első komoly szerepe pedig rögtön főszerep volt. Ez volt a ma már klasszikusnak számító történelmi film, a Zulu (1964), és bár a meghallgatása pocsék lett, Cy Endfield rendező szorult helyzetben volt, mert a kiválasztott színész egy nappal a forgatás előtt lett beteg, és ezért döntött végül hősünk mellett. Aki innentől kezdve egyre jobb szerepajánlatokat kapott, és onnan tudta, hogy végképp befutott, amikor a neki elküldött forgatókönyveken már nem volt kávéfolt – vagyis az adott rendező számára ő volt az első jelölt.

Voltak családi titkai: Caine édesanyja, Ellen Maria negyven éven át minden héten legalább egyszer eltűnt, mondván, hogy egy beteg nagybácsikáját megy meglátogatni, aki elmegyógyintézetben van. Csak az anyuka 1989-es halála után derült ki, hogy az állítólagos nagybácsi valójában a bátyja, David volt, aki olyan súlyos epilepsziás volt, hogy folyamatos orvosi felügyeletre szorult. Caine öccse, Stanley a színész segítségével több filmjében is kisebb szerepet kapott: játszott az Egymilliárd dolláros agyban (1967), a Piszkos játékban (1969) és Az olasz melóban (1969) is.

Hosszú-hosszú éveken át ki nem állhatta a fokhagyma szagát, mivel az a koreai háborúban elszenvedett traumatikus emlékeket idézte fel. Az észak-koreai és kínai katonák ugyanis előszeretettel majszoltak fokhagymát, részben egészségügyi okokból, és már messziről meg lehetett őket érezni, ami az éjszakai őrjáratok alatt rendkívül hasznosnak bizonyult Caine számára is. Ezt az utálatát csak akkor vetkőzte le, amikor maga is vendéglátós lett. Merthogy hét étterme van, hat Londonban és egy Miamiban.

A színész csak 2016-ban, 83 évesen változtatta hivatalosan is Maurice Micklewhite-ról Michael Caine-re a nevét. Indoklása szerint elege volt abból, hogy a repülőtereken állandóan feltartják, mert nem ugyanaz a név szerepel az útlevelében, mint ami alapján felismerik az ott dolgozók. Az is okozott némi zavart, amikor 2000-ben a királynő a brit birodalom lovagjává ütötte a Buckingham palotában, de Maurice Micklewhite néven, így hivatalosan nem használhatta a Sir Michael Caine nevet.

Saját véleménye szerint csak kevés igazán jó filmje van, és nem is szégyelli, hogy több gyenge produkcióban is játszott. A következő produkcióit tartja igazán jól sikerültnek: az Alfie - Szívtelen szívtipró (1966), az Aki király akart lenni (1975), A mesterdetektív (1972), a nálunk kevésbé ismert történelmi film, Az utolsó völgy (1971), és A Tiszteletbeli konzul (1983). A Rita többet akar (1983) a kedvenc filmje, és az ebben nyújtott alakítására a legbüszkébb egész életében. A film egyébként a Pygmalion történet kifordítása, és Julie Walters volt a partnere.

Caine-t egymás után öt évtizedben jelölték legalább egyszer Oscarra – ami tulajdonképpen nem is olyan nagy szám, ha azt vesszük, hogy színészként 175 kredit van a neve alatt –, és ugyanezt csak Laurence Olivier és Meryl Streep mondhatta/mondhatja el magáról. Ugyanakkor azt is elmondhatja, hogy egyrészt ő volt az első Legrosszabb színész az Arany Málna díj bevezetésekor, és ő volt az első színész, akit egyszerre két filmért is jelöltek – ezek a Gyilkossághoz öltözve (1980) és a Rémségek szigete (1980) voltak -, de ez sosem zavarta.

A rossz filmjeiről így vall: „Ha egy olyan filmet csináltam, mint a Rajzás (1978), akkor gyorsan forgattam három másikat, mire ezt bemutatták, így mindig elkerülten a kudarcot – mert az egyik biztosan nagy siker volt. Az emberek azt kérdezik: Miért csináltad meg A cápa bosszúját (1987)?'. Mert 10 nap munkáért fizettek 1 millió dollárt... Nagyon szegény környezetből jöttem, és szeretnék mindenkinek megadni mindent. A családom minden egyes tagjának saját háza van. Én így álltam ehhez a kérdéshez: vagy Oscar-díjat kapok a filmért, vagy rengeteg pénzt, és még ma is ez alapján döntök.”

A legtöbb szerepet, amiben teljesen meztelenül kellett megjelennie, visszautasította. „Nem akarok sem meztelenül álldogálni, vagy egy másik meztelen pasassal birkózva” – mondta a színész, amikor visszautasította a Szerelmes asszonyok (1969) főszerepét. „Ez számomra visszataszító. Nem művészetileg vagy a pornográfia miatt – pusztán érzelmi okokból. Vagy képes vagy meztelenkedni a kamera előtt, vagy nem. Én nem tudok. A meztelen női test gyönyörű, a férfi teste nevetséges, és a nevetségessé válás minden színész ősellensége.

Caine az elmúlt években arról is híres, hogy Christopher Nolan rendező kabalaszínésze lett, és a rendező minden filmjében a főhős tanárát vagy egyfajta mentorát alakította. A tökéletes trükkben (2006) Caine azt az idős bűvészt alakítja, aki a főhősnek megtanítja a szakma fortélyait. A Sötét Lovag trilógiában ő Wayne komornyikja, aki felneveli az árván marad Bruce Wayne-t, és később is a tanácsadója marad. Az Eredetben (2010) Caine a főhős apósa, aki segít abban, hogy megtalálja a legjobb tanítványt számára. A Csillagok közöttben (2014) Caine alakítja azt a professzort, aki elindítja a főhőst azon a küldetésen, amelytől az egész emberiség jövője múlik.

És végül itt a Madnesstől a Michael Caine című nagyszerű dal: