Aki eddig sem tudott sokat a pokémonokról, az nem lesz hirtelen okosabb, de aki kedveli a kicsi japán csodalényeket, az oda lesz tőlük meg vissza, és sokat dob a sztorin Ryan Reynolds humora is.
Az emberiség két részre osztható: azokra, akik pontosan tudják, mik a pokémonok, sőt, imádják őket, Pokemon GO-t játszanak, meg minden, és akik nem tudják, legfeljebb dereng nekik valami. Az utóbbi csoportba tartozom, nem én vagyok a célcsoport, és mégis ráizgultam a Pokémon - Pikachu, a detektívre, mert tetszett a koncepció, egy film noirba oltott fantasy mese Ryan Reynolds hangjával és humorával. És az mindegy, hogy itt magyar szinkronnal látjuk a kicsi, villámfarkú Pikachút, mert (majdnem) állandó hazai hangja, Nagy Ervin hozza azt, amit hozni kell.
És egy kicsit cserben hagytak a filmmel. Mert nem magyaráztak el semmit, nem tudtam meg, mik és honnan jöttek a pokémonok, mire jó az a golyó, hogy működnek, így nem állt össze nekem a rendszer. Annyi derült ki, hogy a kezdetek óta velünk vannak, nyilván egy alternatív univerzumban, meg, hogy mindenkinek van egy pokémon párja, bár nem tudom, miért, de vadon is élnek, illetve a fene tudja, mert ez lehet, hogy csak a Ryme City nevű helyen van így, máshol viszont megeszik őket. Azt sem tudtam, melyik pokémon és melyik csak valami fura fantáziaállat, szóval ültem ott a sötétben, és erőltettem az agyam, de szerencsére a krimi szál helyre tett. Mert valami bűzlik Ryme Cityben, például a veterán zsaru, Henry Goodman halála, aminek körülményeire a rendőr sokat nyafogó fia és egy amnéziás, de kávéfüggő, magát detektívnek valló kis sárga, villámfarkú lény igyekeznek fényt deríteni. És valamiért csak a srác érti, mit mond Pikachu, mindenki más csak annyit hall, hogy: Piká! Piká!
És minden adott egy jó kis nyomozáshoz, egy titokzatos milliárdos (Bill Nighy) és annak genyó fia, egy fiatal és csinos újságírólány (Kathryn Newton), egy sokat látott zsaru (Ken Watanabe) és egy titokzatos tudományos projekt, már csak az kell, hogy hősünk tényleg nekidurálja magát. Ez sajnos eltart egy darabig, a szükségesnél jóval többször mondja el, hogy ő nem olyan, mint az apja, nem kell neki pokémon, meg ilyeneket. Vagyis ez a karakter nem igazán, legfeljebb félig működik, és nekem maga Justice Smith sem volt igazán meggyőző, de szerencsére ott van Pikachu! És a kicsi lény tényleg iszonyú jó, ezt el kell ismernem. Egyrészt tényleg elképesztően jól van „megrajzolva” – a filmesek a neten találtak egy srácot, bizonyos RJ Palmert, aki hobbiból csinált magának Pikachu terveket, és őt kérték fel a melóra -, másrészt pedig remek figurát csináltak belőle. Ryan Reynolds itt ugyan majdnem ugyanazt lövi el, mint a Deadpool filmekben, a humor hasonlóan kifacsart és meghökkentő, és ez itt is működik, és ez viszi a filmet. Meg a látványvilág.
Bár a filmesek nem sokat törődtek azzal, hogy egy kívülálló számára is kontextust teremtsenek a pokémonok világának, rengeteg energiát fektettek abba, hogy egy egységes és remekül kinéző miniuniverzumot teremtsenek meg. Persze lehet mondani, hogy Ryme City valahol a Szárnyas fejvadász és a Zootropolis keveréke, és más utalások is visszaköszönnek, de azért ez nagyon jól meg van csinálva, rendkívül látványos és pörgős az akció, persze figyelembe véve a 12-es korhatár karikát, megvannak a nagy fordulatok és rácsodálkozások, és én is majdnem beleéltem magam a pokémonok világába, pedig a végére sem lettem okosabb, hogy akkor mi és hogyan működik. Azt például most sem tudom, mire jó a pokélabda, és azt sem, hogy ha az elején volt a srácnak, akkor miért nem került elő soha többé, ha az olyan fontos dolog, de annyi baj legyen.
Értékelés: 7/10
