Kreatív nézeteltérés, tapasztalatlanság vagy linkeskedés miatt is rúgtak ki rendezőket épp forgó produkciókból.
Phil Lord és Christopher Miller – Solo: Egy Star Wars-történet
Az utóbbi idők legnagyobb publicitású rendezőkirúgásának okát ma sem tudni pontosan, helyette az ilyenkor megszokott kamuval indokolták a LEGO-kalandot is jegyző páros távozását, nevezetesen a "kreatív nézeteltéréssel". A pletykák szerint Lord és Miller a komédia irányába terelte a Solót, mások szerint egyszerűen nem tudtak elkormányozni egy ekkora filmet. Mindezek mellett a nyilvánosság számára is egyértelműnek tűnt, hogy Kathleen Kennedy, a Lucasfilm feje egyszerűen nem szívesen adja ki a kreatív kontrollt a keze közül, és minden egyes döntésbe beleszólt. Bárhogyan is történt, Miller és Lord távozása után megbízható jómunkásemberként Ron Howard fejezte be a filmet.
Bryan Singer - Bohém rapszódia
A beszámolók szerint a Bohém rapszódia forgatása nem ment könnyen, ami jórészt a munkáját hanyagul végző Singernek, illetve a főszereplő Rami Maleknek köszönhető, ugyanis kettejük között meglehetősen paprikás volt a viszony, állítólag még össze is verekedtek. Singer olykor be se járt dolgozni, és a forgatás vége előtt, a hálaadási munkaszünet után teljesen eltűnt. Később azzal indokolta, hogy beteg szüleit látogatta meg, de nem tudni, igaz volt-e, végül a stúdió a szokásos "kreatív nézeteltérésekre" hivatkozva kiadta a rendező útját, és az ezután a Rocketmant jegyző Dexter Fletcherrel fejeztették be a filmet.
Tony Kaye – Amerikai história X
Talán az egyik leghírhedtebb kirúgás fűződik a remek neonácis filmhez, ugyanis Tony Kaye rendező a nyilvánosság ellőtt, meglehetősen szenvedélyesen határolódott el az Amerikai história X-től. Ugyan a stáblistán az ő neve szerepel, és úgy is tartjuk számon, mint Kaye alkotása, ez nem teljesen igaz, mert a stúdió egy idő után kirúgta, és Edward Nortont ültette a helyére. Nortonról amúgy is köztudott, hogy szereti irányítani a filmjeit, és ez történt ekkor is, sőt, a végső vágás joga is nála volt. Kaye igyekezett kiharcolni, hogy ne tüntessék fel a nevét rendezőként, javasolta a bevált és sokat mondó Alan Smitheet, vagy Humpy Dumpy-t, de a rendezők szakszervezete nem engedte.
Richard Donner – Superman 2.
Bízva a modern szuperhősfilmek prototípusának sikerében, Donnert eleve két filmre szerződtették, de Alexander és Ilya Salkind producerekkel már a munka legelejétől meggyűlt a baja. A páros állítólag rendre a költségvetés miatt balhézott, noha a rendezőnek nem mondták meg, mennyi, és menet közben többször átíratták a forgatókönyvet. Az eredeti tervek szerint a két filmet közvetlenül egymás után forgatták volna, de a folytatásét leállították, hogy Donner időben be tudja fejezni az elsőt – azonban addigra mintegy a 75 százalékát leforgatta a Superman 2-nek is. Mégis kiadták az útját. Állítása szerint Salkindék táviratban közölték vele, hogy ki van rúgva, és Richard Lester fejezte be a filmet, de jelentős változtatásokkal, sok újraforgatással. És bár kritikai és közönségsiker lett, a rajongók mégis sajnálták, hogy nem láthatták Donner vízióját, így 2006-ban megjelent a Superman 2. alternatív változata, az eredeti felvételek felhasználásával.
John McTiernan – A 13. harcos
A tesztvetítéseken szerény értékeléseket kapott a film, így a stúdió gyorsan megvált McTiernantől, és a helyébe a film alapjául szolgáló regény szerzőjét, Michael Crichtont szerződtették. Ez meglepő húzás volt, hiszen bár pályája elején Crichton több sikeres filmet is rendezett (Kóma, Feltámad a vadnyugat, A nagy vonatrablás), 1999-ben már tíz éve nem rendezett, és elsősorban minden idők egyik legsikeresebb regényírójaként volt ismert. McTiernan azonban hírhedten öntörvényű figura, és leforgatta a saját befejezését, a végső vágás joga azonban Chrichtonnál volt, így kukázta azt, és a saját szája íze szerint zárta le a történetet.
