A rutinos filmnéző jól tudja, hogy ha feltűnik Sean Bean, biztosan meghal, a telefonszámok 555-tel kezdődnek, és több filmben is ugyanolyan idétlen sikoly kíséretében halnak meg a statiszták.
555
Valószínűleg sokan kíváncsiak rá, hogy az amerikai filmekben és sorozatokban a telefonszámok jó része miért kezdődik 555-tel. A '60-as években a telefontársaságok fiktív számokat gyártottak a produkciók számára, hogy még véletlenül se fordulhasson elő, hogy megegyezzen egy létezővel, amit vicces kedvű nézők poénból felhívhatnának. A filmiparban aztán hagyománnyá vált - bár hozzá kell tenni, hogy 555-tel egyedül Észak-Amerikában nem kezdődnek telefonszámok, a betyárok más országok lakóit simán zaklathatják.
Wilhelm Scream
Némi túlzással kijelenthetjük, hogy az elmúlt évtizedekben minden valamirevaló filmben felhangzott ez az idétlen halálsikoly. A hanghatások hihetetlen kreativitást igényelnek, ugyanakkor a szakemberek számtalan konzervhangot is használnak, például egy rozsdás kapu nyikorgásához, robbanáshoz. Valószínűleg a legismertebb az úgynevezett Wilhelm Scream, ami az 1953-as western, a The Charge at Feather River Wilhelm közlegényének halálsikolya után kapta a nevét, noha először két évvel korábban használták a Distant Drums című filmben.
A Wilhelm Scream elterjedése Ben Burtt hangmérnöknek köszönhető, aki többször is használta a klasszikus Star Wars-trilógiában, majd George Lucas és Steven Spielberg több filmjében. Később mások is alkalmazni kezdték, így ma már hallhatjuk rajzfilmekben, tévésorozatokban, sőt számítógépes játékokban is.
Alan Smithee
Amikor a kreatív kontrollt annyira elveszik egy rendezőtől, hogy azután már nem hajlandó a nevét sem adni a produkcióhoz, helyette általában Alan Smithee kerül a stáblistára. Először az 1969-es Death of Gunfighter című film alkotói között bukkant fel, miután Robert Totten rendezőt a forgatás közepén kirúgták és Don Siegelt szerződtették a helyére. Később egyikük sem akart a stáblistára kerülni, és egy ideig arról volt szó, hogy a rendezésbe jócskán beleszóló főszereplőt, Richard Widmarkot tüntetik fel, ám végül a fiktív Alan Smithee nevét írták ki. Azóta is általában ezt használják, ha egy rendező elhatárolódik a filmjétől, és érdekvédelmi szervezetük, a Directors Guild of America szabályzata alapján nem köteles nyilvánosan megindokolni, ha leveteti a nevét a stáblistáról. Smithee "jegyzi" többek között a Dűne, a Showgirls, a Szemtől szemben, a Ha eljön Joe Black televíziós változatát, vagy a Kiefer Sutherland rendezte Woman Wanted című filmet. Érdekesség, hogy a nézők sokáig azt hitték, hogy a név létező személyt takar.
1998-ban készült egy An Alan Smithee Film: Burn Hollywood Burn című áldokumentumfilm, ami arról szól, hogy az Alan Smithee nevű rendező le akarja vetetni a nevét a filmje stáblistájáról, csak hát Alan Smithee-t írnának ki a helyébe... Stílszerű, hogy Joe Esterhas forgatókönyve olyan pocsék lett, hogy Arthur Hiller rendező is elbújt az álnév mögé.
Sean Bean
Szegény Sean Bean. Amint meglátjuk, rögtön tudjuk, hogy csúfos véget fog érni. Leszúrták, lelőtték, vízbe fúlt, lefejezték, lenyilazták, halálra kínozták, felakasztották, még egy megkergült tehéncsorda is agyontaposta, majd utána, a biztonság kedvéért lezuhant egy szirtről - nagyjából olyan karakter ő, mint Kenny a South Parkban. Ezért is meglepő, ha túlél egy filmet, mint tette azt A nemzet aranyában: fura volt látni, hogy egyszerűen csak letartóztatták.
(Forrás: Listverse)
