Csak úgy röpködnek az életveszélyes, brutális szavak a Kojot werkfilmjében, amiben a szereplők és Kostyál Márk, a rendező mesélnek forgatási élményeikről, amikből van bőven.
A Kojot werkfilmjéből kiderül, hogy színészek beleadtak apait-anyait: kaszkadőrök helyett ők melóztak. Az elbeszélésekből ítélve némi fizikai áldozattal is járt a brutális forgatás, de a színészek inkább büszkén, mint megtörve mesélték, hogy mi mindent történt a forgatáson. (könyökcsont hajszálrepedése, 40 fokban egy szürkemarha elől futni a forró aszfalton, stb.)
Az már a film traileréből is látszik, hogy magyar filmekhez képest elég brutális mozi, a werkfilmben a színészek arról is mesélnek, hogy minden ütést, rúgást ki kellett gyakorolniuk, pl. hogy milyen az, amikor egy széklábbal vernek arcba, vagy éppen egy kalapáccsal ütnek.
Volt egy elem a filmben, amire nagyon büszke vagyok: bokámnál fogva hozzávágnak egy oszlophoz.
A werkfilm iszonyú őszinte, szinte sugárzik róla, amit a szereplők el is mondanak: egy nagyon jó csapat kovácsolódott össze. Kicsit olyan lehetett a forgatás, mint egy kiképzőtáborba oltott önismereti tábor kemény fizikai munkával és erős csapatszellemmel.
A szereplők egytől egyig elég súlyos arcok, és nagyon őszintén beszéltek az élményeikről, amik láthatóan valóban megérintették őket, és az energiákat, amiket a filmből és a forgatásból nyertek, mélyen magukba zárták.
Rendezői koncepció volt, hogy a filmben ne szerepeljenek ismert színészek, és ez jót is tett a mozinak. A színészek a rendező színészvezetését és energiáit dicsérik, a rendező a színészek munkáját:
ebben a filmben mindenki olyan aranyos volt.
„Nem szokványos film” - általában minden werkfilmben elhangzik ez a mondat, de most erről valamiért tényleg elhisszük, hogy ez így is van.
