Azt régóta tudjuk, hogy Quentin Tarantino saját filmes univerzumot épít. Az más kérdés, hogy az egykori videótékás mindezt javarészt mások filmjeiből vett idézetekből vagy akár egész jelenetekből is építi ezt a világot, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy már az elejétől fogva egy erőteljes saját stílussal, formanyelvvel és főleg bármikor felismerhető párbeszédekkel teszi.

Ez a világ persze kapcsolatban áll az általunk is ismert és megélt világgal, de a kettő nem egyezik – belsős viccnek számítanak az olyan kitalált termékek, mint a Big Kahuna Burger, a Red Apple cigaretta vagy a Big Jerry taxis cég -, ami nyilván tudatos döntés, QT esetében a legkisebb részletnek is külön jelentősége van, és a rendező a legapróbb lépését is jól átgondolja. Ezért nem lehet véletlen, hogy hősünk igen gyakran és abszolút tetten érhető módon belepiszkál a világtörténelembe, és a Far Out Magazine össze is szedte ezeket az alkalmakat.

Becstelen brigantyk (2009) – Hitlert megölik Párizsban

Bár a Brad Pitt vezette zsidó kommandó csoport nyilván nem létezett, ahogy a zsidóvadász Hans Landa ezredes (Christoph Waltz) vagy a mesterlövész Frederick Zoller (Daniel Brühl) alakja is nyilvánvalóan kitalált, a leglényegesebb változtatás egyértelműen a Führert, vagyis Adolf Hitlert érinti. Aki a Zollert kalandjait feldolgozó Stolz der Nation premierjére érkezik – a normandiai partraszállás után, amikor az eget a szövetségesek uralták,

ilyen kockázatos lépesre egy idegen nagyvárosban aligha szánta volna magát,

de itt ez történik. Csakhogy a zsidó mozitulajdonos Shosanna és a brigantyk közös erőfeszítésének hála, itt szitává is lövik, majd porig ég a moziban, noha valójában a berlini bunkerében vetett véget saját életének 1945. április 30-án.

QT így nyilatkozott arról, miért is döntött így: „Úgy tűnik, minden jól megy, a brigantyk elfoglalják a mozit, és minden tuti. Már csak azt kellett kitalálnom, mit csináljak Hitlerrel. Azt nem akartam, hogy kiderüljön, csak egy dublőr van ott, mert az gagyi lett volna, vagy azt, hogy sikerül kicsempészniük valahogy, mert akkor meg mire volt az egész. Ekkor már hajnali négy volt, tök egyedük voltam, és végül úgy döntöttem, hadd nyírják ki!”. 

Django elszabadul (2012) – A polgárháború korábban kezdődik

A változtatás látszólag egyszerű, és rögtön az elején megkapjuk. A felszabadított rabszolgáról és német barátjáról szóló film elején ugyanis megtudjuk, 1858-ban járunk, „két évvel a polgárháború előtt”. Csakhogy minden jó tanuló tudja, hogy

az amerikai polgárháború HÁROM évvel később, 1861-ben tört ki és 1865-ig tartott,

és gyanítom, hogy QT is jó tanuló volt. Mármint szerintem nem voltak feltétlen jó jegyei, de amit fontosnak tartott, azt bevágta, mert olyan feje van, és ha itt előbb kezdődik a polgárháború, annak jelentősége van. Például az, hogy Django (Jamie Foxx) és Dr. Schulz (Christoph Waltz) vérontásának híre ment az ültetvényeken, és fellázadtak a rabszolgák, vagy az északi sajtó kapta fel a történetet, és ez indított el valamit – akárhogy is, az itt történteknek köze van a dologhoz.

Aljas nyolcas (2015) – Nem voltak fekete lovaskatonák

Marquis Warren őrnagy (Samuel L. Jackson), a ma már fejvadászként élő egykori északi lovassági tiszt egy fogadóként is működő postakocsi állomáson találja magát egy hóvihar közepén, ahol a sok rosszarcú idegen között egy „régi ismerősre” is talál. Az illető Sanford Smithers tábornok (a színészlegenda Bruce Dern), akivel még a polgárháború alatt találkozott. A déliek oldalán harcoló Smithers volt ugyanis az, aki a Baton Rouge-i csatában kivégeztette a fogságba esett színes bőrű katonákat, Warren bajtársait. Csakhogy a déliek győzelmével véget érő csata 1862-ben zajlott le, és

csak egy évvel később állították fel az első fekete bőrű harcoló északi alakulatokat,

ráadásul azok is gyalogsági ezredek voltak – lásd Az 54. hadtest (1989) című történelmi dráma az 54. Massachusetts-i gyalogezredről. Miért a változtatás? Hogy Warren őrnagy igazi háttértörténetet kapjon, amely során vendettát folytat a Smithers família ellen, és azért is talán, hogy a történet a Djangóra rímelve a rabszolgaság elleni harcra is reflektáljon.

Volt egyszer egy... Hollywood (2019)- Sharon Tate életben marad

Szokás azt mondani, hogy azon az estén ért véget a hippi korszak, amikor Charles Manson követői megölték a terhes színésznőt, Sharon Tate-et és négy barátját. Csakhogy Tarantino átírta a történelmet,

és az őrült szektatagok rossz címre „csöngetnek be”.

Itt pedig végez velük a szebb napokat látott westernszínész, Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) és annak dublőrje, a veterán kaszkadőr Cliff Booth (Brad Pitt), így aztán Sharon Tate (Margot Robbie) életben maradt, és talán Dalton karrierje is újra feléled, a hippik pedig tovább táncolhatnak és szagolhatják a virágokat. QT nyilván nem a hippiket védte, hanem a régi, klasszikus Hollywoodot, ahol egy olyan ragyogó sztár, mint Sharon Tate egyszerűen nem halhatott meg.